2014. július 19. – Corleone környéke és a nagy zabálás

Délelőtt a palermoi szuper szállásunk medencéjét élveztük erős semmittevéssel párosítva. Ez olyan jól sikerült, hogy csak délután kettő magasságában indultunk el, Palermotól délre, Corleone felé, ami a Keresztapa című filmból ismerős város. Olyan szinten nem szólt semmiről a város (sőt lehet nem is város), hogy ki se szálltunk a kocsiból. Egy közelében lévő városka jobban megfogott minket, de még az sem eléggé.

Arra gondoltunk, hogy ha már útra keltünk, és baromi éhesek vagyunk, akkor ezt úgy kapcsoljuk össze, hogy egy “falusi turizmus”-szerű helyen (agriturismo) megebédelünk. Így aztán a vidéki bolyongásunk agriturismo keresésbe csapott át. Tulajdonképpen szép részen autóztunk, csak baromira nem találtunk semmit. Láttunk agriturismo táblákat, de vagy nem találtuk meg őket, vagy csak szimplán zárt kapukat zörgettünk. Végül 4 óra körül lett meg az igazi. Olyan kaját kaptunk, hogy a fülünk is ketté állt tőle, illetve azt is mondhatnám, hogy betegre zabáltuk magunkat. Konkrétan két órán át csak ettünk, de utána mozdulni se bírtunk.

Végül nagy nehezen átültünk az asztaltól a kocsiba, elindultunk egy kiírás felé, amiről nem tudtuk mit jelent, csak sejtettük, hogy valami erdős, kirándulós rész. A társaság egyik fele akart volna kicsit kirándulni. (A másik fele még mindig nem bírt mozdulni.) Ebből aztán az lett, hogy az erdős részen leparkoltunk, Bandi meg a Szécsi Orsi elmentek felfedezni a környéket, Gábor egy padon aludt el, én meg a kocsiban. Egy fél órás pihenéssel próbáltuk túlélni a vacsorát.

Palermoba visszaérve megint kiakadtunk a kosz, szemét és igénytelenség láttán. Erről a kis vidéki útról visszatérve végképp nagy volt a kontraszt.

Megállapítottuk, hogy Palermo nem a mi városunk…