2013. augusztus 24. szombat

A reggelt egy bonyolult csomagolással kezdtük. Mindent behordtunk még este a kocsiból. Gyűlt a sok motyó az autóban az elmúlt szűk 3 hétben. Meg aztán a böröndökben sem volt semmi logika. Én viszont nem arról vagyok híres, hogy rumli lenne a bőröndjeinkben. Egyszer a Dióéktól jöttünk haza egy angliai útról, és a reptérre tartva valami miatt ki kellett nyitni a kis bőröndöt, amiben még a szennyes is szépen volt hajtogatva… Dió meg az Eszter kicsit se néztek hülyének, bár a gyógyszer adagomról volt némi vita utána.

Meglepően jól befértünk, amit az elején remélni se mertem, látván a sok göncöt. Annyira jól sikerült, hogy az egyik kis bőrönd 100%-osan üres maradt. És csak egy órányira voltunk egy outlettől… Ráadásul rájöttem még mielőtt odaértünk volna, hogy ha bejelentkezem az outlet honlapjára, hogy VIP tag akarok lenni, akkor a megérkezésünkkor az outlet információs pultjánál kapok egy kupon könyvet. Nem kuponokat, nem kupon füzetet, hanem egyenesen kupon könyvet! A 220 üzlet javához használható kedvezményeket: 10-20% között.

Az outlet látogatás sajnos rövidre sikeredett, ugyanis a kocsit időre kellett visszavinnünk. Ráadásul iszonyat dugó volt New Yorkba menet is, és a városban is, pedig az outlet csak egy órányira volt a kölcsönzőtől. A dugó közben 3-szor sikerült eltévednünk. (Bandi szerint 2-szer, de mivel én navigáltam, így higgyetek nekem.)
Egy dologról meg elfelejtkeztünk, miszerint 2-szer is kellett még autópálya díjat fizetnünk. Az összes aprónktól lelkesen megváltunk a reggeli kávézásunk során. Az elsőnél ki volt írva, hogy elfogadnak kanadai dollárt, nekünk meg volt még, így abból megoldottuk. A második alkalommal már bent voltunk New Yorkban, amikor fizetni kellett, és nem is keveset, erre mi lelkesen elővettünk megint a kanadai dollárból. A kapuban álló bácsi nevetve megkérdezte, hogy ez meg mi? Játékpénz? Bizonygattuk, hogy kanadai dollár, de csak nevetett. Mondtuk, hogy ez van, vagy bankkártya. Nem esett kétségbe, adott a kocsi rendszámjára egy papírt, ami alapján online befizethetjük a díjat némi ügyintézési költséggel együtt.

Végül 2 órát késtünk a kölcsönzőből, ahol a kocsi átvétele olyan gyorsan ment, hogy még szinte járt a motor, mi meg még ültünk a kocsiban, amikor a fiúk már át is vették tőlünk a kocsit, igazolást adva az egészről. Pikk-pakk, 2 perc alatt meg volt minden. Azt hittük, hogy amiatt mert késtünk 2 órát, így majd rátesznek a számlánkra még egy megkezdett napot. Kellemesen csalódtunk, bár volt extra költség, de csak az a 2 óra, amivel később érkeztünk.
A kölcsönzőből kisbusz vitt minket a reptéri kisvonathoz, ami a terminálok között jár. 8 terminálból a miénk volt az utolsó. Végülis 4 órával az indulás előtt már kint voltunk. A beszálló kártyára a 16-os kapu volt írva. Bolyongtunk, nézelődtünk, ettünk… Majd leültünk a 16-os kapuhoz várva az este 7 órási beszállítást. 7:18-kor kezdett kicsit gyanús lenni, hogy rajtunk kívül csak nehány ember lézeng a 16-os kapu környéken. Bandi elment, hogy leolvassa az indulási tábláról, hogy mi a helyzet. Végül azzal az infóval jött vissza, hogy a 8-as kapunál kéne lennünk. Hát, utánunk már nem sokan szálltak be… Mondjuk azt nem igazán értjük, hogy a 16-os kapunál miért nem volt se kiírva, se bemondva a változás?

Késve indult a gép, ellenben a bemondott menetidőből lehetett tudni, hogy időben érkezünk.
Megpróbáltunk egy rövidített éjszakát gyorsan átaludni aránylag pici helyen merőlegesen ülő pozícióban…