2022. október 4. kedd

Tegnap este megbeszéltük, hogy ma egy nagy túrát csinálunk (elsősorban kocsival), felmegyünk a tó északi csücskébe és ha Riva városát megnéztük, akkor a nyugati parton csorgunk vissza délre, ahol több látnivalót is összegyűjtöttem.

De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Ma valamiért így alakult, hogy én ismételten felfáztam… Most már a berlini út óta mindig van nálam gyógyszer erre, mert az a legrosszabb, amikor a patikában könyörögni kell antibiotikumért. Erre az útra nagyon utolsó pillanatban sikerült összepakolni és sajna a felfázás elleni gyógyszer otthon maradt.

Reggel mikor felébredtem éreztem, hogy nincs minden rendben. Így hiába reggeliztünk meg reggel 8-kor, hogy 9-ig elinduljunk, én végül lefújtam a programot. Cserébe Virágot meg Bálintot megkértem, hogy hozzon nekem bármi áron is antibiotikumot a patikából, Bandit meg megkértem, hogy vigye el a kutyákat egy nagy sétára. Bálint az angol tudását zsebre tehette, de a google fordítós olasz tudás, és Virág EU-s egészségbiztosítási kártyája elég volt, hogy kapjanak gyógyszert.

Bálinték is és én is lepihentünk, hogy hasson a gyógyszer (jó, Virág és Bálint lehet nem emiatt… ). Közben a szomszéd lakásban felújítást végeznek, így időnként a fejünkön kalapáltak, de azért sikerült aludni, ami jót tett.

A kis lakásunknak van egy-két hiányossága. Már az első nap abba ütköztünk, hogy jó lenne még egy-egy pléd. Azóta is nyitott szemmel jártunk, hátha valahol találunk, mert olyan jól esett volna, pláne így, hogy beteg lettem. A szomszédos Conad nevű (Aldi/Lidl jellegű) boltban nem volt takaró, bánatomra.

Bandi elvitte a kutyákat megsétáltatni, és majd 2 órán át bolyongtak Desenzano belvárosában, ahol kilométereken át piac volt, kedd lévén.

Heti egyszer, minden kedden van kirakodó vásár reggel 8 és délután 1 óra között, ahol minden van: sajt, méz, hal, hús, zöldség-gyümölcs, ruha, cipő, otthoni kiegészítők és tényleg minden is. Bandi azt mesélte, hogy sokan voltak a vásározók is és a vevők is, kutyákkal nem is tudott ott menni, csak egyszer-kétszer keresztezte az árusokat. Mindenesetre az egyik ilyen keresztezés oly jól sikerült, hogy egy takaró áruson esett keresztül. Bandi pedig úgy gondolta, hogy ha már úgyis elkezdődött az október (Virággal a mi szülihónapunk), akkor egyből két takarót hoz a lányoknak. A legjobb érzés erre felébredni, hogy így szeret a férjem.

A takaró is segített, meg lehet a gyógyszer is, és délben jobban lettem. Nem akartunk ezek után messze menni, így elindultunk a belváros felé ebédelni. (Desenzano nem nagy város, közel 29 ezer lakossal, szűk 60km2.) A sétának az lett a vége, hogy majd 4 órát tekeregtünk, ebédeltünk és újabb részeket fedeztünk fel a kisvárosunkban. A piac még tartott, azt is meg tudtuk nézni, a kikötőt, a hangulatos utcákat, színes házakat, sőt még Desenzano 1000 előtt épült kastélyát is. Azt olvastam róla, hogy az ókori római vár peremén védőkerítésként épült, hogy megvédje a külváros lakóit és menedéket nyújtson a banditák, a rivális szomszédok, valamint a magyarok gyakori rajtaütései ellen. 1882-1885 között fejeződött be a kastély végleges átalakítása.

Délután 4 után értünk haza, és késő estig csak társasoztunk, amit csak egy vacsival lehetett megszakítani.