Mexikó, Yucatán-félsziget – 14. nap

2024. február 21. szerda

Fél 7-kor órára keltünk, mivel tegnap beiratkoztunk mára két búvár merülésre és azt kérték, hogy legyünk 8 órakor az irodájukban. Még tegnap este vettünk reggelire banánt meg mangó lét, így a reggelivel nem bíbelődtünk külön. Ami miatt itt mindenképp szeretett volna Bandi merülni az az, hogy itt lehet cenotéban búvárkodni.

Az első hely ahova mentünk, Cenote Casa egy olyan hely, ahol könnyen lehet átismételni az utoljára hat évvel ezelőtt használt tudásunk. Mangrove erdő alá úsztunk be, ahol a gyökerei között beférkőző fény mutatta nekünk az utat. Alattunk kő, szikla és homok váltotta egymást, míg a barlangba beúszva cseppkövek tárultak elénk. Az élővilág nem annyira gazdag, mint egy tenger esetében, de azért láttunk többféle halat is. Nem mentünk mélyre (ez a cenote nem is volt mély) viszont majd egy órát voltunk víz alatt.

Nagyon jól jött ki, hogy Bandi olyan búvár központot talált, ahol csak kettőnkkel foglalkozott egy vezető, nem egy másik csoporthoz lettünk hozzácsapva. Ráadásul Mario, a vezetőnk érzékelte, hogy én mérsékelten vagyok komfortos a búvárkodás terén, így erre külön figyelmet fordított.

Innen egy másik cenotéhoz, a híres Dos Ojos Cenote-hoz (azt jelenti Két Szem Cenote) mentünk miután leszereltük magukról a búvár felszerelést. De előtte a tulaj által készített szendvicseket, a hozott gyümölcsöt és müzli szeletet megebédeltük.

Itt két kijelölt útvonal is van a búvároknak, az egyik egy egészen sötét barlangban visz és ott végig lehet menni elemlámpával világítva magunk előtt. A másik is egy barlangon át vezet, de ott van beszűrődő fény, ami szebbé és különlegesebbé teszi a lámpával általunk megvilágított látványt: cseppkövek mindenhol. Ezt a másodikat választottuk (ez volt a Barbie line). Mindkét útvonal esetében van egy biztonsági kötél végig vezetve a vízben, ami mutatja a kijelölt utat. Itt is majd egy órát voltunk a vízben. Nekem ez azért tetszett jobban, mert a vízben való látótávolság meglepően nagy volt még így is, hogy lámpával kellett világítani. Ugyan kevesebb hal volt, mivel ez egy sötét barlang, de a barlang különleges hangulata sokat adott hozzá.

Délután 4 óra volt mire átöltözve, cuccainkat összepakolva elindultunk vissza a búvárközpontba. Ott kicsit még eldumáltuk az időt, majd úgy döntöttünk nem rohanunk vissza a szállásra, hanem előbb eszünk valami meleget. Nem vittük túlzásba: Bandi hamburgert evett én meg egy salátát. Aztán eszünkben jutott, hogy tegnap véletlenül nem 12 sört vettünk, hanem 24-et, és annak sürgősen fogynia kellene, így hazarobogtunk, hogy ezen kihívásoknak eleget tegyünk.

Thaiföld – 7. nap

2014. augusztus 28. – Akkor merüljünk!

Először is tegnap elfelejtettem írni, hogy mi hír a Dióék bőröndjéről: hát konkrétan semmi! Keresik, és nem találják. Ezért aztán napról napra egy-egy új ruhadarabbal jönnek haza, meg Eszto lelkesen mos.

Ma ismét szétszéledt a társaság: a csapat képzettebb része reggel 7-kor kiment egy hajóval, hogy kétszer is merülhessenek a délelőtt folyamán. Azt mondták jó volt, bár az elsőnél egy szakaszon erős áramlat volt, ami azért melós tud lenni.
Aztán Dani meg én elmentünk reggelizni, majd Dani folytatta a tanfolyam elméleti részét reggel 1/2 9-től. Én pedig 1/2 10-kor mentem egy egy órás megbeszélésre, ahol átvettük, hogy mit kell tudni a haladó kurzusban.

Dióék egy picivel előbb értek vissza a délelőtti túrából, mint ahogy nekem kellett indulnom az első két merülésemre. Iszonyatosan izgultam. Már csak azért is, mert 3 huszonéves, angolul kifejezetten jól beszélő svéd sráccal voltam beosztva, egy angolul beszélő instruktor mellé. Meg hát a tudat, hogy egyedül leszek, jobban mondva, hogy semmi ismerős a közelemben. Bandi megsajnált, és velem jött a hajóra. Délelőtt is és délután is elég szeles volt az idő, ami nem annyira előnyös a hajóra való kiszálláskor. Mindenesetre teljesítettem a feladatokat: az egyik merülés során a lebegést gyakoroltuk, a másik merülésnél pedig az iránytűvel való navigálást.

Eközben pedig Dani már a medencében gyakorlatozott. Amiről csak 2 dolgot tudok: Dani nagyon élvezte, és a Csabinak a tanító bácsija tök megdicsérte. Ő nem is izgult úgy mint én!

Nekem estére bekattant a fülem. Mivel a merülések során nem volt gond, ezért azt gondolom, hogy a második gyakorlat után, a tengerből való kijövetelnél kaptam egy akkora hullámot a jobb fülembe, hogy még a bal oldali is attól koldult (de hülye ez a mondás!).
Az egészségőr csak részben volt felkészült. Tudta mit kell csináljak (mondjuk ezt tudtuk, hogy tudja!), de hirtelen a megoldást nem tudta a kezembe adni, így még vacsora előtt a patikába kötöttünk ki. Vacsora után pedig nekünk fellőtték a pizsit, Esztoék még csavarogtak egy kört.