2017. augusztus 15.

Csudi jó időt ígértek mára, ami itt a Bohinji-tónál azt jelenti, hogy egy kellemes 25 fokig megy fel a hőmérséklet. Ami napsütéssel párosulva azért többnek hat.
Már első nap elhatároztuk Bandival, hogy egyik nap bérelünk majd egy csónakot a tavon és úgymond belülről is bejárjuk majd a tavat. A terv az volt, hogy ezt már Tomiékkal tesszük, hogy ők is élvezhessék a tó szépségét.

Reggel mind a négyen felkeltünk, hogy Pogocát megsétáltassuk, Pogo meg is lepődött. Jó nagy seta lett, mert majdnem két órásra sikeredett. Így mire elindultunk a tóhoz már épp delet ütöttek a templomban.

Ami csónakot kinéztünk napokkal ezelőtt arról kiderült, hogy nem is férünk bele ennyien. A másik, amit a fiúk preferáltak, az a motoros csónak, ami szintén nem volt bérelhető, mert már más valaki volt vele kint a vízen. Végül felajánlottak nekünk egy kevésbé szép, de legalább jó méretű evezős csónakot. Ráadásul ez volt a legolcsóbb, szóval egyenesen 5 óra hosszára béreltük ki. Egy hátránya volt: valakinek mindig eveznie kellett.

Pogo iszonyat jó fej volt. Nem félt a csónakban, sokkal inkább mondhatom, hogy élvezte és értékelte, hogy velünk van és hogy egy ilyen buliból se hagyjuk ki.

Több helyen is kikötöttünk, Pogot és magunkat megúsztatni. Bár bevallom őszintén nekem ez a víz még mindig hideg, én csak bokáig jutottam, de Eszter vagányan beugrott és húzatta magát a csónak mögött. Aztán Bandi az egyik parthoz közelítve megunta az evezést és kérte Tomit, hogy váltsa fel, de már neki se volt kedve evezni, így Tomi poénból kitalálta, hogy a csónak elején lévő kötelet a derekára erősíti és kiúszva kihúzza a társaságot. Ráhagytuk miközben nem hittünk benne. Meglepően hamar partot értünk.

A reggel csomagolt szendvicsek meg banán pont jól esett mindenkinek a kis délutáni sziesztával együtt.

Majd elindultunk vissza ugyanis az 5 órás bérelt időből több mint 3 el is repült.

A parttól éppen elindulva Tomi ismét fejébe vette, hogy ő úszik, sőt úszva húz minket. Már ment egy ideje, amikor kérte, hogy indítsunk el egy app-et a telefonon, amivel mérjük, hogy mennyit úszik és mennyi idő alatt. Elég messze voltunk a célponttól, ahova a hajónkat vissza kellett juttatni, de Tomi nem vacakolt, leúszta! Volt, hogy Eszter és Bandi is vele úszott. Percre pontosan akkor értünk vissza amikorra kellett. Több, mint 2 km-t úszott húzva a csónakot.

Nagy vacsorával zártuk a napot, majd haza gyalogoltunk.

2017. augusztus 8.

A gyaloglós nap után csináltunk egy semmittevős napot, ami nálam úgy nézett ki, hogy reggel 7-kor felkeltem és elmentem a Pogoval egy 3,5 km-t legyalogolni.

Mire hazaertünk Bandi is ébren volt. A villás reggelit Bandi készítette majd szendvicsekkel és hideg üdítővel felpakolva lesétáltunk a tóhoz, de persze közben próbáltuk a mi kis falunkat is felfedezni.

Kerestünk egy olyan szakaszt, ahol senki sincs, Bandi felszerelte a függőágyunk és a törölközőket kicsaptuk. Tök jó időnk volt, bár a víz nekem hideg volt, így én csak bokáig merészkedtem be. Pogo viszont annál lelkesebben úszott, hol egyedül, hol Bandival. El sem hiszem, hogy egy éve még mit kínlódtunk az úszásával…

Aztán volt egy pont, amikor én bebóbiskoltam, Bandi meg belemerült egy könyvbe, Pogoca meg úgy döntött, akkor ő körbenéz kicsit egyedül… Aránylag hamar észrevettük, hogy lelépett, de azért nem volt látótávolságon belül. Mindenestre onnantól kezdve az egyikünk mindig éberen őrizte.

Este már csak társasozni volt energiánk, hisz úgy kifáradtunk a nagy semmittevésben.

2017. augusztus 7.

Reggel már napsütésre ébredtünk, jobban mondva én a kutya fel-alá járkálására. Nem a szobában aludt, de az új hely és a lakásban alvás eleinte mindig fura neki. Meg melege is lehetett. Pogoval elmentem kettesben egy reggeli sétára 7 után egy kicsivel. Kellemes 16-17 fok, napsütés, gyönyörű táj. Pogo láthatóan élvezte, az otthoni 40 foktól már kezdett erősen kikészülni.

A hegyekkel körülvett Bohinj völgyében fekvő tó kellemes 10-15 perces sétára van a házunktól. Azt terveztük első napra, hogy a tavat és közvetlen környékét fedezzük fel, körbe járjuk a majd 11,5 km hosszú tó körüli utat. Ez egy gleccservájta tó, ami átlagosan is 35 méter mély, de vannak pontok, ahol a mélysége a 45 métert is eléri. Szlovénia legnagyobb természetes tava, ami nem annyira felkapott hely, mint a 20-30 km-re lévő Bled-i tó. Nem mondom, hogy egyáltalán nem voltak mások rajtunk kívül, de nem volt tömeg, több helyen is meg tudtunk úgy állni fürdeni, hogy nem volt azon a szakaszon más rajtunk kívül. Kutyát be lehet engedni a tóba, és hát Pogot nem is kellett noszogatni, úszott, madarat kergetett, labdázott, fadarabott hozott nekünk, és pózolt ha az volt a feladat. (Már tudja, hogy előbb menekül, ha engedelmesen ül egy-egy fotó erejéig.)

Eleve csak 10:30-kor indultunk el, de már megreggelizve. Ellátás nélküli a szállás, viszont van konyhánk. Hoztunk reggelinek müzlit meg tejet, így az meg is volt oldva, sőt maradt 2 szendvicsünk az útról, az volt túra közben a kajánk. Háztól házig kisebb kerülőkkel 16 km-t gyalogoltunk. Az eredeti tervben még az is benne volt, hogy a tó túl végéből induló, 1 órányira lévő vízeséshez is felmászunk. Aztán amikor ott tartottunk, hogy arra kellene kanyarodni, akkor hirtelen nagy álmosság tört rám. Le is dőltünk a fűre és míg én hunytam egy picit, addig a fiúk őrizték az álmom. Persze felébredve se lett több erőm és kedvem hegynek menni, szóval elnapoltuk a vízesést.

A tó körül tett utunk végén beültünk egy korai vacsorára és bementünk a helyi kisboltba reggelinek valóért. Olyan jól elfáradtunk, hogy fél 10-kor már mind a hárman szunyókáltunk.