Még egy kicsit visszatérek a tegnapi naphoz. Szóval a reptérről a szállás 24 km-re van, a szállás pedig aránylag központi részen helyezkedik el, de csak ahhoz viszonyítva, hogy mekkora a város. Tulajdonképp kellemes 30 perces séta a nagyon belváros. Kicsit olyasmi mint nálunk az Oktogontól (ahol már sűrű az élet) besétálni a Deák térre.
Térképen az alábbiak szerint néz ki:
Reptér-szállás:
Szállás-belváros:
A szállásunk egy Airbnb lakás, illetve apartman. Konyha is van, ami kellemes, bár nem most tervezem megcsinálni életem első csülkét Pékné módra. Meg van a varázsa, hogy egy helyiek által lakott házba vagyunk. Még szoknunk kell a hangokat, zajokat (ez nem Érd), szagokat, az új ágyat. Reggel rájöttünk, hogy hogyan is kell teljesen becsukni az ablakot, így lehet ma majd jobban alszunk.
Tegnap abszolút a mi kis negyedünket jártuk be. Először a parttól elfele, mert egy net kártyát akartunk volna venni, de találtunk egy saroknyira egy tök jó nagy boltot (kb mint otthon az interspar), és beugrodtunk vásárolni. Leginkább innivalót meg gyümölcsöt vettünk és alaposan felmértük, hogy mi mindent lehet kapni. Aztán mire a telefonos boltba elértünk az bezárt, de legalább azt a részt is felfedeztük.
A part felé menve egy csomó klassz kis söröző, étterem akadt az utunkba, a lakásunk környéken. Sőt az épületünk aljában van egy kávézó, és közvetlen mellettünk két étterem is.
Ahova beültünk az nagyon kellemes volt, de az én kajám sajna nem volt finom.
A fehér ház utáni sarki épület a miénk.
Az éjjel nagyon sokszor ébren voltunk. Én reggel 6-kor már kukorékoltam, de Bandi is 7-kor már ébren volt.
Vettünk tegnap kapszulát a lakásban lévő kávéfőzőhöz, ami stimmelt is, de sajnos nagyon amerikai híg kávé lett belőle. Bandi sok tejjel megitta. Én nem vagyok ennyire kávé függő, illetve nekem ettől jobban számít az íze.
Viszont nagyon jó dolgunk van mert a házunk aljában van egy Starbucks kávézó, ahol több mint finom a kávé. Nem ott reggeliztünk, hanem elindultunk, hogy egy igazi villás reggelit szerezzünk. Még tegnap este egy elég puccos utcában sétáltunk vissza a szállásra, ahol mindenféle különleges kiülős éttermek voltak és az egyik mellett egy kis palacsintázó. Végül oda jártunk beülni, de annyira tele volt, hogy vagy 10 ember állt előttünk sorban.
Beálltunk mi is, de közben megbeszéltük, hogy inkább tovább megyünk és majd valamikor máskor újra megpróbáljuk. Közben más is beállt a sor végére. Mikor elindultunk kifelé, akkor nem az volt az arcára írva a mögöttünk állónak, hogy na de jó, ennyivel is előrébb vagyok, hanem egyből próbált minket meggyőzni, hogy gyorsan megy a sor és maradjunk mert itt tök jó a reggeli. Jó érzés volt ez a hozzáállás. De az utcán is mindenki mosolyog, köszön és kedves. Mondjuk, ahogy Bandi vigyorogva végigmegy az utcán úgy nem is lehet nem visszamosolyogni! A palacsintázó várat még magára, továbbálltunk és egy kiadós omlettet reggeliztünk.
Hideg van. Reggel azt írta, hogy 8 fok, de azt is csak 4-nek érzed. Persze azóta ez jobb lett, már volt, hogy 10 fokot is mutatott ma a hőmérő, amit már 5-nek is lehetett érezni. Holnaptól jobb lesz! Tudom!
De annak különösen örülök, hogy volt annyi eszem, hogy a két nagyon laposra hajtogatható kabátunkat és a sapkát, sálat becsaptam még a bőröndbe.
Mondjuk amit nem értek, hogy az étteremben az az első, hogy kihoznak egy pohár vízet, amiben ott hever a jég még akkor is ha kint majd megfagyunk.
A reggeli után és még az eső előtt bementünk egy Best Buy-ba (azt hiszem a legnagyobb elektronikai bolt) és vettünk egy-két dolgot. Persze szakadt az eső mikor kijöttünk, így az utca túloldalán lévő boltba is beugrodtunk, aztán folytattuk a netkártya beszerzését. Végül haza gyalogoltunk, hogy a vásárolt cuccokat ne kelljen cipelni.
Délután újra nekivágtunk a városnak. Még mindig hideg volt de már nem eszt az eső. Hideg volt, nagyon hideg. Estig gyalogoltunk: 16,8 km-t tettünk a lábunkba.
Elsősorban a Navy Pier-t és környékét fedeztük fel, na meg az arrafelé vezető utcákban bolyongtunk.
Annyira elfaradtunk, hogy már csak egy vacsira volt energiánk.
Egy darabig nyeltük az óceán vizét szomjúság ellen, mivel úgy is oly nagy hullámok voltak, hogy fentről folyamatosan kaptunk egy-egy vizes pofont, amikor bementünk a vízbe. Aztán egyszer csak elindultunk felfedezni a partot, ami aránylag hosszú. Mi az egyik végére érkeztünk, és ott is pakoltunk le. Láttuk ám, hogy a szállodának van egy bárja, és láss csodát ez a nem szálloda vendégeknek is igénybe vehető volt. Kértünk két koktélt, majd a bárhoz tartozó napágyakra levetettük magunkat. Csak lett napágyunk.
Egyszercsak a nagy tekerés közben megláttuk Mimi Kávézóját. Kávéra mi mindig vevők vagyunk, sőt mielőtt elindultunk pont beszéltük, hogy kellene majd valahol szerezni egy kis feketét (nem olyat!). Miminek nem sima kávéja van, hanem Nespressoval kínált minket gyönyörű tejhabbal a tetején! El voltunk varázsolva! Jó, az ára legalább olyan erős volt, mint maga a kávé, de még akkor is megérte! 
Elmentünk a sziget végébe és míg a tegnapi partszakaszról mindenki csak áradozik, hogy milyen gyönyörű és milyen fotogén, addig én ettől a partszakasztól sokkal jobban el voltam ájulva.
Ráadásul ahova megérkeztünk az a Grand Anse és mellette ha átvágunk a hatalmas sziklák közé rejtett kis ösvényen, akkor a Petite Anse tárul elénk. Tényleg kisebb, nagyjából fele akkora, mint a Grand Anse. De a hullámok ott is ugyanolyan elengedhetetlenek voltak, így ott is elidőztünk.
Sokat fürödtünk – esőnek már nyoma se volt ma és az óceán 29 fokos, de szerintem voltak pontok, ahol még ettől is több volt. Ez az a hőmérséklet, amibe már én is egész jól érzem magam.
BandiBorso utazik 