4. nap: 2023. szeptember 16.
Reggeli után kocsiba pattantunk és visszamentünk a tegnap esti városnegyedbe, Trasteverébe, ahol minden héten egyszer megtalálható a város leghíresebb és legnagyobb piaca, ami igazi vasárnap reggeli rituálé a rómaiak számára, és a fővárosba látogató turisták egyik alapvető állomása.
A hatalmas területen elterülő piac a színek, hangok és kultúrák autentikus keveréke. A vásárlás és a vintage szerelmeseinek igazi paradicsoma, és ahogy egy régi mondás tartja, több száz standja között “a pirulától a Jumbo Jetig minden megtalálható”: régiségeket és modern régiségeket, festményeket, könyveket, ékszereket. és ruhák, órák, bútorok, bakelitek és CD-k, elektronikai cikkek, otthoni kiegészítők, autók és motorok, játékok, ágyneműk, cipők, valamint kiegészítők és extravagáns tárgyak.
A sofőr felhívta a figyelmünket, hogy vigyázzunk az értékeinkre, mert sok a tolvaj, de hál’Istennek nem volt semmi kellemetlen szitunk. Érdekes volt a piac, de ha Rómában élnék nem ide járnék minden vasárnap délelőtt. Viszont az látszott, hogy tényleg sok helyi itt vásárol.
Tulajdonképpen nem is jártuk végig a piacot mert annyira hatalmas, hanem egy ponton kiléptünk belőle és a Tevere folyó túlpartján egy dombon lévő parkon keresztül, a Giardino degli Aranci Parkon át mentünk a Capitolium térre (Piazza del Campidoglio). A tér a Capitolium-dombon áll, ahol anno egy ősi falu volt számos templommal. 1536-ban V. Károly, spanyol császár római látogatása alkalmával egy sor átalakuláson ment keresztül a tér. Pál pápa Michelangelót bízta meg a tér általános elrendezésének terveivel.
A firenzei építész elegáns pódiumot készített Marcus Aurelius lovas szobrához, amelyet 1537-ben a domb közepén helyeztek el. Érdekessége még a térnek, hogy az oda vezető lépcsőt úgy tervezték, hogy lovakkal könnyű legyen megmászni: ritkán, kis magasságú lépcső fokok vannak, melyek felülete viszont meglepően nagy és maga a lépcsőfok nem vízszintes, hanem az is emelkedik.
1546 körül Michelangelo elkészítette a városi önkormányzatnak otthont adó Palazzo Senatorio homlokzatát es ő volt a felelős a Palazzo dei Conservatori felújításáért is, amely egy másik palota a téren. Vele szemben pedig a Palazzo Nuovo (jelenleg a Capitolium Múzeum található benne). A három épület három oldalról határolja be a tér négyzetét. A tér nem készült el, csak Michelangelo halála után, melyet tanítványai fejeztek be.
A téren épp egy honvédségi zenekar adott koncertet, így külön hangulata volt.
Innen úgy indultunk vissza a szállásra, hogy közben beültünk egy ebédre. Majd természetesen a Trevi-kút mellett a város egyik legjobb fagyizójában elfogyasztottuk a desszertet.
Fél 4 volt mire visszaértünk. A három napja tartó napi több mint 15 kilométeres séták ebben a nyári 33 fokos melegben kicsit minket is kidöntöttek. Annyira, hogy aludtunk két órát a délutáni szieszta alatt. Kora este meg leültünk egy bridzs partyra.
Este aztán még visszamentünk a városba és csavarogtunk egy nagyot: először a Navona térre mentünk, ahol ugyan már voltunk, de kíváncsiak voltunk, hogy este milyen, majd olyan kis utcákon bolyongtunk, amiket még nem láttunk es kilyukadtunk a Campo de’Fiori térre. Itt egy másik híres piac szokott lenni, de így éjfél magasságában már más arcát mutatta a tér: rengeteg kiülős étterem, zene, sok ember.
Éjfél után a szállás felé sétálva még nyitva találtunk egy templomot, így azt még megnéztük. Majd a Trevi-kútnál nem szimplán csak megálltunk mint eddig mindig, hanem készültünk apró pénzzel, hogy bedobjuk.
BandiBorso utazik 