Reggel összepakoltunk, becsaptuk a cuccainkat a kocsiba és kucsekkoltunk a szállásról. Sajna jött utánunk vendég, így nem tudtuk tovább használni az apartmanunkat, de úgy van megcsinálva a szállás, hogy ilyen esetekre is van megoldás. Van egy külön zuhanyzó és vécé, így ha később indulnál még pancsolhatsz előtte a tengerbe, majd ott lemosdasz és frissen-fitten indulhatsz is.
Mi is ezt terveztük.
A háziaknak van kajakja, amivel már első nap szemeztünk, és mára beérett a kerülgetése. Bepattantunk és minden cél nélkül elindultunk. Majd egy parton kikötöttünk, aztán vissza a vízbe. Végül egyszercsak feltűnt, hogy előttünk egy kis lakatlan sziget, hát legyen az a cél.
Nem csak meghódítottuk a szigetet, hanem meg is beszéltük, hogy milyen házat lehetne rá építeni, hol lenne a konyha és merre nézne a terasz.
Aztán végül visszaeveztünk. Összeszedtük magunk és ugyan még sok időnk volt, de elindultunk. A reptérhez közel van egy botanikus kert, valamint egy Éden-sziget nevű “városrész”. Eleve nem azon az úton mentünk, ami a főút, hanem hátsó, kis mellékúton, hogy lássunk új dolgokat még. A botanikus kerttel kezdtünk, ahol a sziget növényvilágát mutatták be. A fákat majd mindenhol a nálunk szobanövényekként ismert futó virágok úgy benővik, hogy sokszor a fából alig látunk valamit. Természetesen a teknős is itt elmaradhatatlan része volt a természetnek.
Az Éden-sziget pedig egy olyan terület, ahol helyi gazdag (nagyon gazdag!) lakosok egyen házai, valamint szállodák apartmanjai vannak saját kikötővel, plázával. Hát, érdekes volt a kikötőben a hatalmas hajókat végignézni, de nagyjából itt ki is merült a terület felfedezése. Ezen kívül még a Plázába juthat be az ember, aki nem oda valósi.
Azért ebéd gyanánt ettünk egy-egy hatalmas pizzát.
Volt még 2 óránk, hogy a reptérre kiérjünk. A kocsi bérlős emberünkkel este 7 óra volt megbeszélve. Elindultunk a partra, hogy találjunk egy olyan helyet, ahol csak úgy ki lehet feküdni, netán egy fél órácskát aludni…
Még a mahéi első napok egyikén láttam a reptértől nem túl messze egy elhagyatottnak tűnt szállodát, amit már akkor meg akartam nézni. Na most ott mentünk el mellette és meg is lehetett állni, így Bandi satufékkel és egy balos kanyarral hamar a partra teremtette a kocsit. Picit pihentünk, én elmentem felfedezni a már kibelezett, elhagyatott szállodát, ahol egyszercsak szemben találtam magam két biztonsági őrrel magam… Mivel ők beszélgettek, így én előbb láttam, hallottam meg őket, mint ahogy ők észre vettek volna. Sarkon fordultam és visszamentem a partra Bandihoz.
A repülő rendben és időben indult, sőt fél órával előbb landoltunk Isztambulban, ahol 4 óra várakozás után indultunk haza a budapesti járattal. Jelentem rendben megérkeztünk!
Seychelle-szigeteket csak ajánlani tudjuk!
Külön köszönet az ötletért Kékesi Marcinak!
Egy darabig nyeltük az óceán vizét szomjúság ellen, mivel úgy is oly nagy hullámok voltak, hogy fentről folyamatosan kaptunk egy-egy vizes pofont, amikor bementünk a vízbe. Aztán egyszer csak elindultunk felfedezni a partot, ami aránylag hosszú. Mi az egyik végére érkeztünk, és ott is pakoltunk le. Láttuk ám, hogy a szállodának van egy bárja, és láss csodát ez a nem szálloda vendégeknek is igénybe vehető volt. Kértünk két koktélt, majd a bárhoz tartozó napágyakra levetettük magunkat. Csak lett napágyunk.
Egyszercsak a nagy tekerés közben megláttuk Mimi Kávézóját. Kávéra mi mindig vevők vagyunk, sőt mielőtt elindultunk pont beszéltük, hogy kellene majd valahol szerezni egy kis feketét (nem olyat!). Miminek nem sima kávéja van, hanem Nespressoval kínált minket gyönyörű tejhabbal a tetején! El voltunk varázsolva! Jó, az ára legalább olyan erős volt, mint maga a kávé, de még akkor is megérte! 
Elmentünk a sziget végébe és míg a tegnapi partszakaszról mindenki csak áradozik, hogy milyen gyönyörű és milyen fotogén, addig én ettől a partszakasztól sokkal jobban el voltam ájulva.
Ráadásul ahova megérkeztünk az a Grand Anse és mellette ha átvágunk a hatalmas sziklák közé rejtett kis ösvényen, akkor a Petite Anse tárul elénk. Tényleg kisebb, nagyjából fele akkora, mint a Grand Anse. De a hullámok ott is ugyanolyan elengedhetetlenek voltak, így ott is elidőztünk.
Sokat fürödtünk – esőnek már nyoma se volt ma és az óceán 29 fokos, de szerintem voltak pontok, ahol még ettől is több volt. Ez az a hőmérséklet, amibe már én is egész jól érzem magam.
Különben ez a harmadik legnagyobb sziget Seychelle-en. A fő sziget, Mahé, Praslin ahol jártunk és La Digue szigetek gránitsziklákon fekszenek, míg a többi, kisebb sziget korallzátonyokon.
11 km-t gyalogoltunk, ami nem volt sok, bár lehet a flip-flop nem igazán volt jó cipőválasztás.
Találtunk egy nagyon klassz, ellenben nagyon drága éttermet. Végülis majdnem délután 3 óra volt mire beültünk, így est-ebédnek pont jó is volt.
BandiBorso utazik 