2022. október 5. szerda

Tegnap este újra megbeszéltük, hogy ma reggel elmegyünk kocsival a Garda-tó északi csücskébe, Riva del Garda városába és onnan csorgunk vissza a tó nyugati oldalán, érintve egy-két látnivalót.

Én felébredtem hajnali fél 5-kor, kínlódtam egy órát, majd lementem a kutyákhoz és miután megetettem őket, tök könnyen visszaaludtam a szuper új plédemmel. Aztán úgy keltünk, hogy 9-kor el tudjunk indulni. És el is indultunk 9 után kicsivel.

Az első állomás Riva del Garda városa volt, bő 3 órát el is ténferegtünk a ott. Furcsa idő volt, a kellemes őszies napsütés mellé a tó túlpartján a hegyek néhol ködbe bújtak, így az egész látványt olyan misztikussá tették. Riva jóval nagyobb város, mint a mi Desenzanonk, és a turisták által felkapottabb is, aránylag sok hotelbe botlottunk. A tó északi felén sok a szörfös, és a biciklis egyaránt, mindkét sport szerelmesei itt megtalálják a kiváló terepet és hozzá a kiegészítő boltokat. Anno mikor kerestem a szállást, ez a város és környéke is előtérbe került. De így utólag azt érzem, hogy az a terület, ahol mi vagyunk kellemesebb, pláne két kutyával.

Riva del Gardaból Limone Sul Garda felé tartva megálltunk egy kis vízesésnél, a Cascata di Sopino-nál. Valószínűleg azért tavasszal erőteljesebb a víz mozgás, mint most volt, de mi így is élveztük a kis kerülőt.

Délután 2 óra volt mire Limone-ba értünk. Ott először nem a belvárosi részt fedeztük fel, hanem egy kis kirándulást tettünk az óvárosból kiszakadva, egy patak mentén, mely tele volt kis vízesésekkel felfelé sétálva.

Majd visszasétálva az óvárost is felfedeztük. A város nevében szereplő citrom szóról gondolhatnánk, hogy az itt termesztett gyümölcs miatt került bele, de úgy olvastam, hogy sokkal valószínűbb, hogy a latin limes, vagyis határ szóból származik. A gazdaságot évszázadokon át a halászat és az olívabogyó-termesztés uralta. Ezt egészítették ki a citrusfélék, aminek ez a település a legészakibb termőterülete. Hűvös időszakban befedhető favázas védőépületekbe telepítik a növényeket. A rossz minőségű talaj feljavítására pedig csónakokon hoztak adalékanyagokat a tó déli partjáról. A citrom természetesen mindenhol és minden formában megjelenik a városban: gyümölcs, ital, alkohol, szappan, kerámia edény, ajándék tárgyak, házszám táblák, utcanév táblák, stb. Az óvárosi rész nagyon kedves, a nagy séta mellett meg is ebédeltünk.

Limoneból Montecastello felé vettük utunkat, de nem a rövidebb utat választottuk, hanem a kacskaringósabbat. Ez az SP38-as út volt, gyönyörű kilátással, néhol víz által mosott sziklafalak között, hegyi kis falvakon keresztül.

Montecastello városka a mészkő dombtetőn álló Madonna di Montecastello templomáról és annak gyönyörű kilátásáról híres. A templom 6 órakor zár. Mi a templom előtti kicsi parkolóban a hat órási kongatással egyidőben nyitottuk ki a kocsi ajtajait, hogy kiszálljunk megnézni a templomot. Így aztán maradt a kívülről való felfedezés, de legalább rajtunk kívül már csak 3 fiatal volt, akik épp indultak el.

Fél 7-kor tova indultunk, már egyenesen a szállásra, bár az üzemanyag kissé ki lett centizve, de még időben tudtunk tankolni is. Sötétben, este 8-ra értünk haza, kellemesen kipurcanva, sok szép élménnyel. Annyira elpilledtünk, hogy 9-kor már mentünk is aludni.