2022. október 3. hétfő

A reggeli kutyaséta után reggeliztünk, majd 10 körül elindultunk vissza Sirmione félszigetére.

Szombaton mikor ott jártunk azért elég nagy volt a tömeg. Na meg amiatt mert gyalog mentünk, nem időztünk túl sokat ott, érintőlegesen fedeztük csak fel a kis utcákat, színes házakat, hangulatos kávézókat. És csak az erődig mentünk, ami után még ott van a félsziget egyharmada, ahol a félsziget csúcsát körülveszi egy gyönyörű természeti képződmény.

A Garda tavat gleccserfolyók táplálják, a legmélyebb pontja 360 méter, a tó vize Sirmione lapos szikláinál tud igazán felmelegedni. A tóba benyúló földnyelv csúcsában fekvő sziklák, mint kőgallér keretezik a magasba szökő sziklafalat. Az itt található teraszos kialakítású sziklastrand ennek köszönhetően nagyon izgalmas látványt nyújt.

Ezeken kilométer hosszan lehet végigsétálni, mi teljesen körbe tudtuk járni így a félsziget azon részét, ami az erőd után van.

Fél 3-kor átautóztunk a Sirmionétól 30 percre lévő Peschiera del Garda nevű városba. A Garda-tó legdélebbi pontján találjuk Peschierát, itt ered a Mincio folyó, amely a tó vizét vezeti le Mantova irányába. Könnyen bejárható és hangulatos a kis szűk utcácskákból álló óvárosa. A csatornák és hidak által “szétszabdalt” településnek teljesen egyedi jellege van. Másfél órát sétálgattunk, majd fél 5 körül hazamentünk, hogy pihengessünk.

A késői délutáni szieszta után már csak vacsora és társasjáték energiánk maradt.