Sajnos kicsit erősebben megéreztük a magasság különbséget, mint este gondoltuk. Az erős migrénre hoztunk magunkkal a fejfájás-csillapítón túl vietnami balzsamot, ami elég hamar szokott használni mindkettőnknek. Este begyógyszereztük magunkat, de Bandi nem lett jobban, sőt éjjel émelygett meg rázta a hideg. Ami extra takaró volt, azt rátettem, és próbáltam itatni. Nem sokat aludtunk.

Minden szállás kell rendelkezzen Cuscoban oxigén maszkkal. Így reggel arra jutott Bandi, hogy az már csak segít majd valamennyire helyre rázódni. Tényleg van is, és minimálisan de használt neki. Majd elmentünk patikába, amiről itt azt érdemes tudni, hogy nagyjából minden sarkon van és minden kapható recept nélkül. Sőt nem kell megvenned egy egész dobozzal, akár annyi szemet is levág neked a bácsi, amennyire épp szükséged van. Feltételezem ez azért is van így, mert kevés a gyógyszer és így is lehet spórolni. De ezt csak én gondolom.

Bandi minimális reggeli után újra begyógyszerezve elaludt. 3 órát tudott aludni, ami valamennyit javított a helyzeten. Délután 2 órakor összeszedtük magunkat és elindultunk sétálni minden cél nélkül. Találtunk egy jó kis kávézót, amire már rendesen ki voltunk éhezve, mert a dzsungelben minden szuper volt, kivéve a kávét! Ahogy ott ültünk elkezdett szakadni az eső. Nem esett túl hosszan, így amikor továbbmentünk már csak szemerkélt. Estebéd lett újra a fő étkezésünk, majd hazasétáltunk már 5 órakor, így ez a mai nap egy pihenős nappá alakult kevés képpel.

Sok a turista Cuscoban, és látszik, hogy javarészt az idegenforgalomból élnek. Míg Limában szinte csak 1-1 európai embert láttunk, addig itt Cuscoban már majd minden 4-dik turista európai vagy amerikai. Cuscoban minden drágább, mint Limában, bár az itteni árak még mindig alatta vannak az otthoniaknak. A belvárosi részen kifejezetten jó boltok, éttermek és kávézók vannak. Itt inkább beszélnek valamennyire angolul, de például a szállodánk recepciósa kevesebb szót tud angolul, mint én spanyolul. Szóval én nyertem.

Ami nem annyira tetszik, hogy az indián anyák gyermekeikkel és baby alpakákkal a hátukon kuncsorognak, hogy fotózkodj velük pénzért. Leginkább az nem tetszik benne, ahogy a gyerekeiket és az állatot rángatják, csak hogy egy-egy turistát elkapjanak a pénz reményében. A szállónk előtt tegnap is és ma is ugyanarra a két nőre és egy gyermekre lettem figyelmes, ma viszont míg Bandi pihent én fentről figyeltem meg őket. De tele vannak az utcák hasonló alakokkal.

Sétánk közben volt egy idős néni, aki szárított gyümölcsöt árult. Ő nem agresszívan, hanem kifejezetten kedvesen kérte, hogy fotózzam le. Nem is kért pénzt, de persze egyértelmű volt, hogy számít rá. Neki nem lehetett nemet mondani.