2017. augusztus 11.

A reggeli kutyaséta egy jégeső verte futásba torkollott. 7 órakor kongatnak a templomban, amihez Pogo már hozzákötötte az én felkelésemet, az én felkelésem viszont az ő sétájával jár együtt. Hiába dörgött és jelzett fentről, hogy esni fog, ezzel egy kutyát nem beszélsz le a reggeli sétáról.
Mivel Pogoval kettesben mentünk – a többiek hadd aludjanak alapon – legalább csak mi ketten áztunk meg. Viszont felfedeztük egy új séta útvonalat.

Reggeli közben kitaláltuk, hogy elmegyünk és azt a vízesést fogjuk felfedezni, amit itt létünk első napján kihagytunk miközben a tavat körbejártuk. A vízesés után meg majd kiülünk a tó partjára. A kora reggeli jégeső – eső kombináció kezdett felszakadozni és már-már azt gondoltuk kisüt a nap. Összepakoltunk, cipőt húztunk, majd még a ház bejáratánál megállapítottuk, hogy annyira be van borulva, hogy tuti mindjárt esni fog. És hát az időjárás jelentő is azt ígérte, hogy délután 1 órától lesz majd napsütés.

Nem volt mit tenni, leültünk társasozni a már bevált Carcassone-nal.

Kora du tényleg jobb lett az idő, elmentünk hát a vízeshez, ahol 556 lépcső vezetett fel a csúcshoz. Kellemes túra volt, bár meglepően hideg volt útközben, én meg csak egy trikóban indultam el. Az egyik fürdőlepedőnkkel takaróztam be, hogy ne fázzak meg. Persze már a lépcsőkön kajtatva felfelé egyre kevésbé volt hideg.

Még mielőtt kifeküdtünk a tópartra semmittenni a biztonság kedvéért tartottunk egy késői ebédet.