2014. július 14. – Amalfi partok, Nápolytól délre

Előző este megérkezve az új szállásunkra egy elhagyatott régi szállodán át vezetett az út… Majd egy iszonyat nyájas pasi fogadott minket, aki többszörösen elmondta, hogy ő itt a főnök, övé a szálloda és ő a menedzser. Tulajdonképpen a szállóval és a szobával nem volt semmi gond, de hát a kaja, ami alatt a vacsorát és a reggelit is értem nagyon szánalmas volt. Már este nem értettük, hogy az étteremmel is rendelkező szálloda miért két menűsorral akarja megvenni a vendégeit, aztán azt sem értettük, hogy Olaszországban miért fasirt és ránott hús közül lehet választani. Lássuk be nem igazán olaszos kaja egyik sem.

Délelőtt pihenőt tartottunk, csak délben jöttünk el a szállásunkról, addig medencéztünk, pihentünk.

Először Sorrentoban mentünk, ami Nápolytól még mindig nincs messze. Ott ráérősen sétáltunk, ebédeltünk, fagyiztunk, majd tovább indultunk.

Innen nem sokkal mentünk tovább, Marina del Cantoneba, ahol szintén megálltunk nézelődni. Ez a városka is az Amalfi partvidéken van.

Este hat óra volt mire a kocsiba beülve szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a két nappal ezelőtt befoglalt szállásunk, nem is itt van a közelben, hanem még 230 km-rel odébb. És ez mind úgy, hogy az út első része és a vége is szerpentines úton át vezet. Gyönyörű tájakon röpültünk át, mert Bandi nem vacakolt a vezetést illetően. Tényleg felvette az olasz stílust és tempót.
Este 9-re meg is érkeztünk. Még elmentünk vacsorázni gyalog, de olyan szinten el kezdett szakadni az eső, hogy végül Bandi beáldozva magát visszament a kocsiért, hogy csak ő ázzon meg.