Szlovénia 2018. – 4. nap

Lidivel mentem reggel kutyasétára, hogy megmutassam neki a hajnali ködös tavat. Csináltunk is néhány képet míg a kutyák élvezték a vizet.

Nem kapkodtunk reggel, csináltunk egy kiadós omlettet, majd szép nyugisan elsétáltunk a tőlünk körül-belül 1-1,5 kilométerre lévő felvonóhoz, ami a Vogel hegyre visz fel. Pogo és Boogie is nagyon ügyesen felvonóztak. Tavaly Pogoval nem volt gond a felvonózás, de azért a Boogie nem tudtuk mennyire fogja bírni a tömeget, és a furcsa új helyzetet. Ügyes volt. A felvonón elvileg a kutyára is kell jegyet venni, de se tavaly, se idén nem kértek érte egy centet se.

A hegyen klasszat túráztunk, majd már indultunk volna le, amikor megérkeztek a felhők. Délután amikor leértünk ettünk egy meleg levest, majd csendespihenőbe torkollott az ebéd utáni kajakóma. Olyan jégeső érkezett míg pihentünk, hogy a nagy kopogásra ébredtünk. Késő délután társasoztunk, majd elautókáztunk a tó túlvégén lévő faluba, Stara Fuzinába, ahol tavaly volt a szállásunk. Ott egy kicsit sétáltunk, majd a szomszéd faluban vacsoráztunk egy jót.

Bandi mai videója:

Szlovénia – 8. nap

2017. augusztus 13.

Olyan programot kerestünk vasárnapra, ahol nem a hétvégi tömeggel kell együtt mozogni. Kutyaséta után tartottunk egy reggeli megbeszélést az ágyban, hogy mi is legyen a program.

A Bohinji-tó mellett fekszik a Vogel hegy, ahol télen síelni járnak a népek, nyáron pedig túrázni, biciklizni. Gyalog is fel lehet jutni az 1595 méter magasan lévő Vogel kilátóba, mely a nagy kabinos felvonó végén található. Mi persze a felvonót választottuk a feljutásra, viszont azt terveztük, hogy lefelé gyalog jövünk. A felvonó eléggé tömve volt, diák jegy csak 18 év alattiaknak van, hiába van diák igazolványa az embernek. Viszont kutyára nem kell fizetni.


Mikor felértünk gyönyörű kilátás várt ránk, szépen rálátni fentről a tóra, és a tavat körülvevő hegyekre. A felvonónál többféle programmal várták a turistákat: a tehén simogatástól a drótkötélen való csúszásig.


Fent a hegyen vannak túraútvonalak melyek nem feltétlenül vannak extra pontossággal jelölve. Így kisebb bolyongás és egy mini kirándulás után leültünk egy kora délutáni ebédre, majd neki indultunk a lefelé vezető útnak.


Nem csak hogy baromi meredek volt az út lefelé, de erősen köves, ami kissé nehezített a helyzeten. 9 és fél km hosszú volt a közel 1070 méteres szintkülönbség leküzdése, amit aránylag sok megállással 3 és fél óra alatt tettünk meg.


Végül este 7 után értünk le. A kisbolt persze már zárva volt, ahhoz képest elég ügyesen megoldottuk a vacsorát.