Reggel Ágival elmentünk bevásárolni a reggelihez, addig hagytuk a fiúkat aludni.
Aránylag későn és nyugiban reggeliztünk, majd elmentünk kocsival egy 15 percre lévő kis szigetre ami a folyó túloldaláról nyílik. A sziget egy kis szállással és étteremmel ellátott park, amit gyorsabban körbe lehet járni, mint gondoltuk. De legalább szép a kilátás a folyóra.
Pogo elég hamar elkezdte a kacsák után való úszást UnaEgy elhagyott csónak Pogokám fáradt szemekkel de lesi a kacsákatÁgi hintázik
Innen a folyóparton haladva elindultunk egy turista útvonalon imitt-amott megállva, hol egy kicsit úsztatva a kutyákat, hol meg szendvicset eszegetve ebédre. Majd 10 km-t tettünk mire visszaértünk. Mi is élveztük, de azt hiszem ez ma kutya boldog nap volt.
Una folyó hegyekkel a háttérben PogoMindhárom kutymák a vízben, háttérben egy homokos kis szigettelBoogie (kicsit megsértődve, hogy meg kellett állni egy képre) Teljes boldogság Bandi egy másik hintánPogo
Az Una folyó mindenhol tartogat valami kis szépséget a számunkra: néhol egy kis zubogó, aztán egy vízesés, de van, hogy csak a színével kápráztat el bennünket, vagy ahogy szélesen egész nyugodtan folyik a maga medrében. Látszik, hogy a környékét kezdik kihasználni turista forgalomra, szépen épülgetnek a nyaralók, de persze itt is akad 30 évvel ezelőttről megmaradt elhagyatott házrom. Gondolkoztunk, hogy mi lesz ezeknek a sorsa: rondítja nagyon a tájat, de érthető, hogy senki nem költ arra, hogy más elhagyatott ház maradványát elbontsa…
Una – nyugodtanUna – zubogvaUna – tisztán, lelátva az aljáraUna – gyönyörű színévelUna – belogó fával
A vacsorát magunk főztük és kellőképp kifáradva aránylag korán elmentünk aludni.
Reggeli után először is elmentünk a benzinkútra, ahol tegnap már akart venni a Bandi egy helyi adat kártyát, hogy legyen útközben netünk. Mert itt a telefonba kártyát a benzinkúton lehet venni. Tegnap úgy tűnt, mintha éppen az adóhatóság tartana ellenőrzést a kúton, az eladó srác hamar lerázta a Bandit, miszerint ő most nem fog tudni semmit eladni, körülötte viszont papírok, számlák mindenhol és ránézésre munkájukat végző ellenőrök. Szóval ma visszamentünk és megvettük 3.900 forintért a 20 gigás adatkártyát (az otthoni Telekom ajánlata ez volt: ad 2 giga felhasználható netet 4 ezer forintért, amit max 72 óráig használhatunk fel), így aztán inkább éltünk a bosnyák ajánlattal.
Első túrapontunk a Štrbački buk volt, ami 26 km-re van a szállásunktól, de kocsival 55 percre. Ez az egyik leglátványosabb vízesés az UNA folyón, 24 méter magas, lépcsős vízesés. A folyó egyik partja Bosznia a másik Horvátország. A bosnyák oldalról közelítettük meg a vízesést, amit jól is tettünk látva a horvát oldal kevésbé kiépített részét. A parkolótól egy kis túra útvonal vezet be a vízeséshez a folyó mentén szépen kiépítve kis kiszögelésekkel, ahonnan igazán mutatós látvány várt minket. Amikor megérkeztünk 11 óra előtt egy kicsivel, akkor rajtunk kívül csak 5 autó parkolt, na mi ezért szeretünk ilyenkor nyaralni, mert a turisták hada ilyenkor már máshol van. Pedig a parkoló méretéből látszott, hogy itt sokkal több turista szokott lenni. Délben mikor jöttünk visszafelé akkor egy kicsit több autó állt, de még az sem volt vészes.
A kutyáinkkal meg majd minden török turista srác fotózkodni akart.
Iszonyat meleg volt ma, mintha nyár lenne, 28 fok. Ebédre beültünk a közelben, majd egy olyan várat néztünk ki ami mellett egy mecset is van: Stari Grad Orasac. A kora délutáni hőségre való tekintettel kocsival indultunk fel a várhoz, mondván a kutyákat minél kevésbé kínozzuk a forró aszfalton, meg hát mi is épp ebéd utáni lusta funkcióra voltunk állítva. Végül a mecsettől egy pár száz méterre sikerült megállni bár parkoló ott sem volt. A mecsettől meg át lehetett sétálni a vár romhoz.
Olyan helyet akartunk találni ezek után délutánra, ahol a kutyák megmártózhatnak a folyóban. Arra gondoltunk, hogy ahol első este sétáltunk az erre ideális lehet. Annyira nem volt ideális, de ott kellemesen hűvösebb volt, így ott elsétáltunk meg elücsörögtünk ott egy kicsit.
Aztán hazamentünk, főztünk egy finom vacsorát és átbeszéltük a holnapi napot.
Kicsit csípős volt a reggel, de 10 órakor, mikor elindultunk már nagyon kellemesen sütött a nap.
Mi szállás tekintetében a nemzeti park északi részén vagyunk. Úgy terveztük, hogy legelőször elmegyünk a park alsó felébe, Martin Brod nevű faluba, aztán attól függően, hogy mennyi időt töltünk el ott a környéken még visszafelé is megállhatunk egy-egy ponton.
Martin Brod egyórányi útra van a szállásunktól. Ahogy elindultunk megállapítottuk, hogy milyen rendezettek a környező falvak, a házak, a kertek. Vannak ugyan elhagyatott, növénnyel benőtt szétesett épületek, amik szerintünk (az állapotuk alapján) 30 évvel ezelőtti háború eredményei, de a lakott házak tök rendben vannak. Az út eleinte frissen aszfaltozott volt, sőt az út mentén épp hálózták a sziklafalat, hogy ne az útra hulljon a falról a kő. Ezt aztán felváltotta egy kevésbé széles, imitt-amott toldozott út, ami a magyarországi vidéki utakkal vetekszik. Aztán egyszer csak random megszűnt az aszfaltozott út és néhány kilométeren át murvás, lukas, poros úton vitt minket az élet. De ahogy jött a szakadék út, úgy el is múlt. Cserébe kétszer is mentünk ilyen szakaszon. Viszont a táj kárpótolt minket: a folyó mentén haladtunk hegyek-völgyek között.
Martin Brodban három helyen is van vízesés az Una folyón: van a nagy vízesés, a kicsi és egy a házak között. Először a kicsi felé mentünk, onnan be a házak közé, ahol még egy frissen facsart narancs lére is megvendégeltük magunkat, miután kiderült, hogy nem erős oldaluk az olasz presszó, sokkal inkább a török kávéra esküsznek. Nagyon hangulatos ahogy a házak között felbukkan a folyó egy-egy mellék patakja és zubog le a köveken.
Már a kis vízesés is és a házak közötti is tök hangulatos volt, de nagy vízesés végképp jól nézett ki. Bandi csinált is egy-két drón képet. Innen felgyalogoltunk egy kilátóhoz, ami nem egy épített kilátó volt, hanem egy természetes szikla kiugró, ahonnan klassz volt a kilátás.
Az Una folyó a kis vízesésnélKis vízesésKis vízesésHázak közötti vízesés előttRopi kutya tart a kávézóbaÚjra kisvízesésNagy vízesésÁgi-Csaba-RopiNagy vízesés
Ahogy visszaértünk a kocsihoz, 1 óra volt és rájöttünk, hogy éhesek vagyunk. Reggeli után direkt csináltunk szendvicseket, így volt mit előkapni a 40 fokos autóból. Sőt a kocsit eleve egy piknikező helyen raktuk le, így volt hova leülni, lepakolni.
Innen elindultunk visszafelé, de megálltunk Kulen Vakuf nevű falucskában, aminek azt hittük nagyon cuki lesz a “belvárosa”, de a kocsmán kívül egy kis bolt volt még, aztán semmi. Viszont innen fel lehetett gyalogolni az Ostrovica (Stari Grad Ostrovica) várhoz. A vár valószínűsíthetően a 15. században épült egy régebbi római épület alapján. A középkori boszniai királyság 1463-as összeomlása után, 1523 decemberében Ostrovica oszmán uralom alá kerüléséhez vezetett, és ez a helyzet 1878-ig fennmaradt. A török uralom alatt az erődítményt bővítették, megerősítették, a katonai legénység elhelyezésére szolgált. Sajnos az épület jelenlegi állapota nem túl szerencsés, pedig az Una Nemzeti Park része.
A vártól lesétálva visszaautóztunk Bihács szélére, ahol érkezésünkkor láttunk egy Konzum nevű SPAR jellegű boltot. Bevásároltunk néhány dolgot, aztán meg nem messze onnan találtunk a folyóparton egy kellemes éttermet, ahol vacsoráztunk. Alapból olcsóbb az étterem, meg a kaja, bár ez a tegnapi hely nem volt annyira olcsó.
Ami még többször is feltűnt ma nekünk, hogy meglepően tiszta minden. Sok a turista út mentén kirakott szemetes, amit láthatóan rendszeresen ürítenek és mindenki használ is, nincs az út mentén eldobálva se petpalack, se papirzsepi.
Este még jót dumáltunk, bár aránylag hamar kidőltünk mi is és a kutyák is a 12 km-es túrától.
Bosznia-Hercegovina észak-nyugati részén, Bihács városa alatt helyezkedik el az Una Nemzeti Park, aminek egyik legfontosabb jellemzője, hogy kutyabarát hely. Ráadásul a nemzeti park a vízeséseiről híres, ugyanis a 212 km-en kanyargó Una folyó, amely hosszan határfolyó Bosznia-Hercegovina és Horvátország között. A folyó Martin Brod és Bihács között többé-kevésbé egy szurdokvölgyben folyik, amelyen ezáltal számos kisebb-nagyobb vízesés található. A folyó és környékének védelme érdekében hozták létre ezen a szakaszon 2008-ban az Una Nemzeti Parkot.
A közel 500 km-re és kicsit több mint 5 óra útidőre lévő Lohovo faluban az Una folyó partján egy Airbnb-s házat béreltünk az elkövetkezendő napokra. Amikor kitaláltuk, hogy október elején ide jövünk a kutyákkal túrázni, akkor az aznapi kutyaséta elején Bandi megkérdezte, hogy magunkban megyünk, vagy hívjunk valakiket? Nyitva hagytuk a kérdést, de egy bő óra múlva, a séta végén megkérdeztem Bandit, hogy miért nem hívjuk el Ágit és Csabát, Ropi kutya gazdijait? Csabáék közel laknak hozzánk és heti szinten többször is találkozunk a mezőn és együtt sétáltatunk kutyát. A kutyáink is szeretik egymást, és mi is jól kijövünk egymással. Ági és Csaba megrágta az invitálásunk és rábólintottak.
Így ma nem túl korán reggel elindultunk Horvátországon keresztül Boszniába. Zágráb után (kb a helyi Budaörs magasságában) beiktattunk egy kellemes ebédet.
Bosznia-Hercegovina határán nem volt sor, jobban mondva úgy igaz, hogy a Boszniába befelé menő oldalon nem állt sor, visszafelé már annál inkább… Ez majd hazafelé lesz érdekes, pláne, hogy vissza is vasárnap jövünk majd. A határon a horvát és a bosnyák vámosnak is jeleztük a kutyák útlevelével a kezünkben, hogy van velünk kutya is. Mindkét fél csak legyintett, hogy jól van, menjetek. Reméljük ez visszafelé is így lesz. Az eddigi tapasztalatunk az, hogy nem európai uniós országból EU-ba visszafelé macerásabb a kutya behozatala. Mindenesetre utána néztem és olvastam, és a szükséges papírokat kitöltöttük.
Bihács közel van a horvát határhoz, nagyjából félórányira. Mi pedig Bihácstól még 3-4 faluval odébb vagyunk. Szuper nagy kert, teljesen körbekerítve, ami azért is fontos, mert egyik oldalon az autóút van (ami ugyan nem forgalmas, de mégis jöhet rajta autó), másikon pedig maga az Una folyó (de itt is van kerítés, így nem kell aggódni, hogy elúszik valamelyik kutya). Két házikó van a telken, a kettő között medence és egy közös sütögető, kiülős, amolyan nyári nappali.
Háromnegyed 5 volt mire megérkeztünk. A házigazda itt várt minket, mindent megmutatott. A kutyák hatalmas rohangálást rendeztek a kertben, bár meg kell hagyni mind a hárman szuper jól bírták az utat. Mikor mindenki mindent felfedezett: a kutyák a kert végében lévő folyóban úszkáló kacsákat, mi meg a szállást, akkor kitaláltuk, hogy el kellene menni kicsit sétálni meg a közvetlen környéket felfedezni. A házigazda srác javasolt valamit, és mi ugyan nem arra indultunk volna alapból, de hallgattunk rá. Szép helyen kötöttünk ki, meg a kaja se volt rossz, de holnap azért mást is ki kell próbáljunk.
Este hosszan élveztük az októberi jó időt (bár nekünk lányoknak már kellett a pléd a hátunkra), a közös tér adta lehetőségeit: jót dumáltunk, a kutyák meg nagyot játszottak.
És akkor egy érdekesség Bosznia zászlajáról: Az 1992. április 5-én függetlenné vált Bosznia-Hercegovinai Köztársaság születésekor fehér alapszínű, középen fehér vonallal átlósan kettéosztott és kék mezőben arany liliomokat ábrázoló címerét hordó zászlót vezetett be. Az ország történelmét a területén lakó három nagy etnikum (horvát, szerb, bosnyák) alakította, amelyek mind a mai napig a boszniai politikai élet alapját adják.
A zászlót a daytoni béke szerződés alapján elfogadták, de a szerbek és a horvátok szerint a zászló egyes elemei, például a középkori Bosnyák Királyság királyára utaló Anjou-liliomos címer a történelem folyamán túlságosan szorosan összekapcsolódott a bosnyák (muszlim) nemzettel. Ez különösen annak fényében érthető, hogy a bosznia-hercegovinai állam az 1992-95 között tartó háborút e zászló alatt vívta meg a területét felosztani kívánó szerbek ellen.
Így végül 1998. február 3-án Carlos Westendorp nemzetközi főképviselő saját hatáskörben vezette be Bosznia-Hercegovina jelenleg is használatban lévő zászlaját, miután a boszniai parlament nem jutott dűlőre a korábbi liliomos zászló felváltásáról. A lobogó sötétkék háttere előtt a zászló jobb széle felé tolva egy sárga felületű, alsó csúcsára állított derékszögű háromszög látható. Ennek alapvonala alatt hét ötágú fehér és két félbevágott csillag sorakozik.