Szlovénia – 14. nap

2017. augusztus 19.

Időben keltünk, és a már tegnap este elkezdett pakolást igyekeztünk mielőbb befejezni. Bandi elvitte Pogot sétálni, Tomi leugrott a kisboltba, Eszter meg én a bőröndök bepakolása mellett igyekeztünk a konyha általunk felhalmozott tartalmát is szelektálni és hasznosítani néhány szendvicsben.


Fél 11-re lettünk készen, így az eredeti tervet elvetettük – miszerint ha 9 körül el tudunk indulni, akkor még Bledben megállunk. A nagyon kedves háziaktól elköszöntünk, házi nénitől kaptunk kétféle saját készítésű lekvárt is.


Hazafelé még játszottuk azt a játékot, amit az utazás elején kezdtünk, és már két évvel ezelőtt Amerikában is játszottunk: meg kellett tippelni az út elején, hogy hány különböző felségjelzésű ország személyszállításra alkalmas gépjárművét (busz, lakóautó, személygépkocsi, motor) látjuk az utazás során. Sőt, kétfélét tippeltünk: az első az volt, hogy az odaúton mennyit látunk, a második pedig, hogy a teljes nyaralás alatt mennyit.

Most ti is megtippelhetitek, a blog végén pedig leírom az eredményt.


Stara Fuzina 525 km-re van Érdtől. A GPS szerint ez 5 óra 10 perc útidő megállás nélkül. Nekünk egy rövid megállással sikerült ezt a menetidőt 35 perccel csökkenteni. Teljesen zökkenőmentes volt a visszaút, se sok autó, se baleset nem hátráltatott minket. Ráadásul kb 40 km volt az a szakasz, amit nem autópályán tettünk meg.


Összegzésképp Szlovénia szuper jó hely, akár kutyával, akár gyerekkel, akár barátokkal, vagy anélkül. Van tengerpart, van hegy, van sok folyó, van nemzeti park és rengeteg nagyon szép túrázós hely. Nincs messze, majd végig van autópálya.

Nekünk úgy telt el a két hét, hogy azt éreztük a végén, hogy ide mindenképp vissza kell jöjjünk: egyrészt mert tudjuk, hogy mi minden maradt ki, amit barátok, ismerősök ajánlottak, másrészt mert amit láttunk az is olyan szép volt, hogy látni kellene újra. Mondjuk egyszer ősszel, egyszer tavasszal, egyszer meg majd télen. Magát a Triglav Nemzeti Parkot se tudtuk teljesen bejárni, felfedezni, vagyis azt is el tudjuk képzelni, hogy egy következő alkalommal a NP egy másik részét fedezzük majd fel.




Pogo nagyon jól bírta. Végülis, ahogy kutyás barátnőim fogalmaztak: szerveztünk egy két hetes nyaralást a kutyának. Hát, ha nem is szó szerint így volt, de az biztos, hogy nem szenvedett hiányt a vele való foglalkozásban. De talán erről a képek is alaposan árulkodtak.

Szlovénia pedig nagyon kutyabarát ország. Sehol semmikor senkivel szemben nem volt kellemetlen csak mert mi kutyával jelentünk meg. Teljesen természetes volt mindenhol, sőt azonnal hoztak a kutyának friss vizet és egy kis simogatást.


És akkor jöjjön a játék eredménye:

Tippeltél? Tulajdonképpen be kell valljam, hogy nekem annyi segítségem volt, hogy pont egy héttel az utazásunk előtt megtettem ugyanezt az utat Judit nővéremékkel és annak érdekében, hogy nehogy elaludjak vezetés közben hazafelé elkezdtük ezt játszani már az út elején. Vagyis volt egy olyan szám, amire ha tippelek, akkor várhatóan nem lövök nagyon mellé. De ezt a számot Bandi is ismerte, így aztán ez a segítség neki is megvolt.

A mi Odaút tippünk a következő volt: Bandi: 24 / Orsi: 25

Teljes 2 heti nyaralásra vonatkozó tippünk pedig: Bandi: 31 / Orsi: 32.

Egyikünk se járt messze: Bandi megnyerte az odaút versenyt, én meg a nyaralás egészére vonatkozó versenyt, vagyis az odaúton: 24 volt, a nyaralás alatt pedig 32!

Érdekességképpen felsorolom a látott nemzetközi gk jeleket: HU, D, I, BY, A, CH, RUS, RO, PL, SK, BG, F, GB, NL, DK, UA, SLO, E, MD, L, CZ, HR, B, S, BH, SRB, LT, LV, FL, RSM, GR, N.

Köszönjük, hogy virtuálisan velünk utaztatok.

Szlovénia – 13. nap

2017. augusztus 18.

A reggeli rutin feladatok után, még épp dél előtt elindultunk gyalog felfedezni a Mostnica szurdokot és a benne folyó Mostnica folyót.

Hihetetlenül gyönyörű volt, pedig látszott, hogy a folyó vízállása aránylag alacsony. A víz vájta szurdok fala oly különleges és csoda szép alakzatokat vett fel, hogy sokszor percekig csak álltunk és csodáltuk. A képek a látvány felét se adják vissza, ezért mindenkinek csak javasolni tudom, hogy egyszer az életben járjon utána, igazat írok-e.

Helyenként 1 méterre is összeszűkül a szurdok és van, hogy a 30 méter mélységet is eléri. Az utunk során sok smaragdzöld vizű örvényüsttel találkoztunk, melyekben lehet lubickolni – Tomi vakmerően, Bandi lelkesen, Eszter bátran ki is próbálta, míg én csak a szememmel hűsöltem a folyó jéghideg vizében. Íme: https://youtu.be/4Jky-Id9Np8

Stara Fuzinából, a falunkból felgyalogolni a 21 méter magasból lezúduló vízesésig majd visszajutni 15,6 km és bő 300 méter szintkülönbség. Mivel tényleg úton-útfélen megálltunk, hol fürdeni, hol csodálkozni, hol meg pihenni, így 7 óra után értünk haza. Közben a vízesés közelében még ebédeltünk is egy jót.


Este hazatérve már nem volt energiánk társasozni, pedig jó lett volna egy záró Carcassonne…

Szlovénia – 9. nap

2017. augusztus 14.

Az előző este “ügyesen” megoldott vacsora Pogonak és nekem nem feküdt mégse olyan jól. Én éjjel voltam vacakul és emiatt aztán keveset is aludtam, míg Pogo délelőtt tette ki a taccsot.
Minden rosszban van valami jó: azzal, hogy nem aludtam jól éjjel, a reggeli után visszahúzott az ágy. Na de Tomiék már reggeli közben azon rágodtak, hogy a Trónok harcának következő részét meg kellene nézni. Míg én aludtam, ők filmeztek.

Aztán délben próbáltuk magunkat összeszedni, de én vacakabbul lettem, ezért a délutáni program kimerült a Carcassonne birodalom újra és újra való felépítésében.


Eszter főzte a délutáni ebédet, ami nem csak jól nézett ki, de finom is lett.


Késő délután pedig elmentünk a mi kis kutyasétánkra, de visszafelé tettünk a falunkban egy felfedező túrát. Már többször próbáltunk direkt eltévedni, de még mindig tartogatott meglepetést a nagyságrendileg 210 házból álló falucskánk.

A gyönyörűen rendben tartott, hol frissen épített, hol több mint 100 éves házak között álló pajták csak színesítették a látványt.

Láttunk olyan pajtát, aminek külsejét teljesen eredetiben meghagytak, de benéztünk és felfedeztük, hogy írtó menőn felújították belülről és egy egylégterű modern lakást alakítottak ki benne.

Szóval mi csak ámultunk – bámultunk és percről percre újabb és újabb házba vagy kertbe szerettünk bele.