DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 11. nap

2015. február 1.

Saint Vincent – Barbados: A hajón eltöltöttük az utolsó tenger ringatta éjszakánkat, de már élvezve a kikötő adta lehetőségeket, miszerint lehet a hajón túl is zuhanyozni és vécézni anélkül, hogy a motorcsónakkal kimennénk a partra.

IMG_3810
Reggel Sanyi Lacitól elköszöntünk, mivel ő azt a taktikát választotta, hogy amennyivel később jött, annyival előbb be is fejezte a nyaralását. Ráadásul ő nem Barbados felé indult el, így nem egy géppel mentünk.

Reggeli után mi is hamar összeszedtük a cuccainkat és visszaadtuk a kis katamaránunkat, Swamit.
Taxival kirobogtunk a reptérre, és pikk-pakk felszálltunk. Annyira pikk-pakk, hogy 30 perc múlva már Barbadoson voltunk.

IMG_3813
A szállodát, amikor a Gábor befoglalta a booking.com-on, akkor kért tőlük reptér-szálloda közti transzfert. A transzfer ember, avagy a taxis sehol se volt, mikor megérkeztünk. Vártunk, kerestük, de semmi. Végül Gábor felhívta a szállót, majd kiderült, hogy nem találják a szállodások a taxist. Nem estünk kétségbe, fogtunk magunk ott helyben taxit. Bár ezt ne úgy képzeljétek, mint otthon LisztFerihegyen, hogy csak úgy nyüzsögnek a taxisok, itt éppen csak pár ember lézengett, amikor kijöttünk.
A taxival délre már az előre befoglalt szállásunkon voltunk, ahol a recepciós lány szabadkozással kezdte, amikor Gábor megmondta a nevét, hogy nem jött értünk a kért kocsi. Majd a kislány elkezdte keresni a foglalást. Szó szót követett, és egy fél mondatból recepciósunknak leesett, hogy hatan vagyunk és 3 szobára tartunk igényt. Na ennél a pillanatnál kifejezetten elcsodálkozott, döbbenten nézett, és nem értette, mert bizony az általa látott foglalás alatt a Gábor neve csak egy szobát tartalmazott. Ami fura, hogy neki nem tűnt fel már ott, amikor a taxit 6 főre akartuk, valamint amikor a pultja előtt együttesen állt hat ember.
Végül a lány kénytelen volt a főnökéhez menni, mert sehogy sem állt össze neki a kép. Főnök asszony egy 10 perces keresés – kutatás után megértette, hogy hol akadt el az információ: a booking.com oldalán ha egy felhasználó a barátainak is befoglalja a szobát, és az adott időpontra azt írja be pl, hogy 3 szoba 6 fő részére, akkor a weboldal kéri, hogy nevezd meg a másik két szoba lakosait. Ezáltal a rendszerben a Szécsi Gábor nevén tényleg egy szoba szerepelt, mivel a másik szoba Ivicsics néven, a harmadik meg Deák néven volt… Viszont akkor is látnia kellett volna, ugyanis a booking.com-os kinyomtatott papíron, amit még az orrunk elé is tolt csupa vastag nagybetűvel a legelején oda volt írva, hogy 3 ROOMS, avagy 3 szoba!
A lényeg, hogy a három szoba meg volt, csak éppen még nem volt kitakarítva…

IMG_3818
Ott hagytuk a bőröndjeinket, és elsétáltunk ebédelni, meg egy picit a közvetlen környékünket felfedezni. A szálloda előtti utcaszakasz amolyan üdülő övezetes, az itt nyaralókra specializálódva, ami azt jelenti, hogy a csecse-becse árust étterem vagy valamilyen beülős követi. Esélytelen, hogy kitaláld melyik lehet jó, hol főznek jobban és hol normálisabb a kiszolgálás. Emiatt aztán a szállásunk mellett éppen tétlenül ácsorgó taxist megkérdezték a fiúk, hogy mit javasol. Két kajáldát mondott, de könnyű volt a választás, mert az első zárva volt. A második neve: Sol Cafe, ami egy mexikói étterem volt, tökéletes kajával, kedves kiszolgáló lányokkal.

IMG_3845

IMG_3822

IMG_3823

IMG_3824

IMG_3825
Visszafelé jövet benéztünk az utca végén lévő templomba, aminek olyan tengerre néző kilátása van, hogy csak úgy lestünk.

IMG_3830

IMG_3829

IMG_3838

IMG_3839
Délután 3 után értünk vissza, ami jónak is tűnt, mert 3 órától lehetett elfoglalni a szobákat. De mégsem. Két szoba volt készen, Laciéknak még várniuk kellett…

A szoba klassz, de a 30 fokos melegben a légkondicionálót beállítják 16!!! fokra! Normálisak ezek? Még jó, hogy ezerrel sütött kint a nap, hamar kinyitottuk a terasz ajtót, a légkondit meg 24 fokra átállítottuk. Mind a ketten pillanatok alatt beleestünk az ebéd utáni, délutáni szundi világába, amiből aztán elég nehéz volt kikecmeregni. A szálló nagyon jó helyen van, medence, tengerpart, amit csak akarsz. Szép tiszta. 3 szintes, de lift nincs, ami azért fura mert körül-belül egész Barbados angol és amerikai nyugdíjasokkal van tele.

5 óra tájt lementünk a szállodához tartozó tengerparti részhez, ahol Gáborék is, és Laciék is pihengettek. Sajnos már nem sütött hosszan a nap, fél órát voltunk csak lent. Közben az viszont kiderült, hogy a Gáborék olyan szobát kaptak, ahol akár tényleg elférnénk hatan! Nem is szoba, hanem lakosztály. Viccesek ezek az emberek…
Végülis amiatt kifejezetten jó, hogy ott tudunk este közösen társasozni, valamint megnézni az amerikai Super Bowl-t, amiből várhatóan nem sokat fogunk érteni, de itt most mindenki ennek a lázában ég, minden étterem, söröző kivetítőn közvetíti, szóval mi sem hagyhatjuk ki.

IMG_3855
Végül beültünk egy olyan helyre vacsorázni, ahol kivetítőn ment a Super Bowl-t, vagyis összekötöttük a kellemest a hasznossal.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 10. nap

2015. január 31.

Bequia – Saint Vincent: A baconos tükörtojásos reggeli után a parton még elidőztünk.

Végül 11 előtt elindultunk vissza Saint Vincentre, ahol majd holnap reggel le kell adjuk a hajót. Arra gondoltunk, hogy visszamegyünk előbb, és délután felmegyünk a helyi vulkánt megnézni. A visszaút zökkenőmentes volt gyönyörű napsütéssel párosítva.
Amikor beértünk a kikötőbe, akkor mondta a hajó bérlős srác, hogy nem igazán érdemes most elindulni a hegyre vulkánt nézni, mert útlezárások vannak, és nem érnénk vissza sötétedés előtt.

Ezek után elmentünk strandolni, mert iszonyat meleg volt.

Este a kikötőben elfogyasztottuk a búcsú vacsoránkat, már ami a vitorlázást illeti. Holnap délelőtt átrepülünk Barbadosra.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 4. nap

2015. január 25. vasárnap

Reggel jó korán ébredtünk mindannyian. A reggeli megbeszélés során kiderült, hogy éjszaka mindenkit támadtak a szúnyogok. Van szúnyogriasztó spraynk, de hát nem sokat ért, a szúnyogok győztek.
Volt megint eső az éjjel, de alapvetően jobban aludtunk.

Gazdag tojásrántottával nyitottunk reggeli gyanánt.
Aztán 11 órára készülődtünk el teljesen, de ebben benne volt a bőrönd keresés is, a reptérrel való kontaktálás, a sznori cuccok beszerzése, mosakodás, fürdés, mosás és minden.

Szél volt, így a fiúk vitorlát húztak és neki indultunk Bequia szigete felé, ami alapvetően nem volt messze. Annyira nem volt messze, hogy amikor kimentünk a kikötőből már láttuk is hogy hova tartunk. Bequia totál esőben várt minket. De nem aggódtunk, sőt szinte biztosak voltunk benne, hogy mire odaérünk már a felhőknek nyoma sem lesz.

2015/01/img_3381.jpg

2015/01/img_3387.jpg

2015/01/img_3380.jpg

2015/01/img_3390.jpg

2015/01/img_3388.jpg

2015/01/img_3393.jpg

Kb. félúton lehettünk, amikor hívtak minket a Saint Vincent-i kikötőből, ahol az elmúlt 2 éjszakát töltöttük. A charter cég, akiktől a hajót béreltük ígéretet tett arra, hogy segít a Laci csomagjának előkerítésében. És igen, azért hívtak minket, mert sikerrel jártak, és meg van a csomag. Azt mondta a lány, aki segített, hogy este 6-kor jön át az ő szigetükről a mi szigetünkre egy hajó és azzal elküldik.

Fél 2-kor már Baquia szigetének Admiralty öblében parkoltunk egy bólyán. Első dolgunk a mártózás volt. Jelentem nagyon finom a tenger! Aztán főztünk ebédet, majd délután csendes pihenő kellett következzen. Későn ebédeltünk így a csendes pihenő is soká tartott. Végül annyira elment az idő, hogy már 3/4 6 volt, és a 6 órási komphoz el kellett induljunk. Bár nem telefonált újra a lány, pedig ígérte, hogy ha feltették a kompra a csomagot, akkor hív minket. Végül a Laci csörgött rá… Magyarázott valamit, ami ismét elbizonytalanított minket. A partra mindenesetre kimentünk körbenézni. Nagyon kis kedves sziget. Csavargás közben jött a hívás: 7 órára bent van a hajó, legyünk addigra a kikötőben, és keressük Mike-t. Visszatért a remény.

2015/01/img_3408.jpg

2015/01/img_3427.jpg

2015/01/img_3404.jpg

2015/01/img_3445.jpg

2015/01/img_3434.jpg

2015/01/img_3415.jpg

Átsétáltunk a kikötőbe. Jött a hajó, és rajta volt a csomag!!!! Alig hittük el.

2015/01/img_3453.jpg

Ezek után, ezt meg kellett ünnepelni, így beültünk a parton egy étterembe vacsorázni.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 3. nap

2015. január 24. szombat

Az éjszaka nem volt teljesen zökkenőmentes. A tenger kellemes himbálódzását lassan megszokva időnként eleredt az eső, aztán pedig jöttek a szúnyogok. De a harcainkat megvívtuk és hajnalban már egész jól aludtunk.

Reggel hamiskás időre ébredtünk: hol szakadt az eső, hol csodásan sütött a nap, és ez fél óránként váltakozott. A reggelinket napsütésben ettük, de a végén felpattantunk a maradék üdítőnkkel mert úgy rákezdett.
Aztán mire a hajó műszaki átvételére került a sor (amit este a sötétben már nem lehetett), addigra megint a napocska simogatta a vállunkat. Különben finom 29-30 fok van, kellemes szellővel.

2015/01/img_3322-0.jpg

2015/01/img_3317-0.jpg

2015/01/img_3310-0.jpg

2015/01/img_3327.jpg

2015/01/img_3323-0.jpg

Este, attól függetlenül, hogy reménykedtünk, nem érkezett meg Laci csomagja.
1/2 11-kor elindultunk bevásárolni, hogy a hajón legyen kaja, innivaló, főznivaló. Közben a reptérre is beugrodtunk, hogy a Laciék csomagját tovább intézzük. A reptéren azt az infót kaptuk, hogy a csomag Barbadoson maradt, és a délután fél 2-es géppel hozzák.

Vásárlás után visszamentünk a kikötőbe, a hajón mi lányok megfőztük az ebédet, majd a fiúk folytatták a hajó árvételét, aztán délutáni csendespihenőt tartottunk míg a Laci meg a Viki újra kiment a reptérre.
Délután 1/2 5-re értek vissza csomag nélkül… Totál káosz, amire délelőtt még azt mondták, hogy Barbadoson van csomag, azt most nem értik, hogy hol lehet. A British Airways mutogat arra a légitársaságra, akik Barbadosról hoztak minket Saint Vincentre miközben az az egy biztos, hogy nem ők kavarták el. Gyanúsan hasonlít a szitu a szeptemberi thaiföldi hercehurcánkra.

Mi Bandival sétáltunk egy kicsit itt a kikötő közelében, ahol találtunk egy hajó temetőt.

2015/01/img_3343.jpg

2015/01/img_3340.jpg

2015/01/img_3346.jpg

2015/01/img_3350.jpg

2015/01/img_3359.jpg

2015/01/img_3356.jpg

Végül ezek után úgy döntöttünk, hogy még egy éjszakát itt töltünk a kikötőben Saint Vincentben és este még egy telefont megeresztenek a fiatalok egy reptéri kérdést, már csak azért is mert azóta újabb gép érkezett Londonból…

A hajónkon vacsoráztunk, majd aránylag hamar mindenki feladta az ébrenléttel vívott küzdelmet.
De jó, mert az 5 órás időeltolódást ha nem vesszük figyelembe, akkor este hamar lefekve olyan mintha otthon éjjel 1-2 körül mennénk aludni, majd a reggeli napfelkeltével való ébredés pedig olyan mintha otthon 11-ig aludnánk. Itt pedig mivel már este 6-kor sötét van, utána már csak mértékkel tud az ember értelmes dolgot csinálni az evésen és az alváson kívül.

2015/01/img_3374.jpg

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 2. nap

2015. január 23. péntek

Időben kellett kelni ahhoz, hogy az angol reggelinket elfogyasztva kimenjünk a 10:40-kor induló repülőnkhöz. Persze nem tudtuk, hogy ennyire flottul megy majd minden, és ott fogunk több mint egy órát téblábolni a reptéren. De elnézelődtünk, megittuk a kávénkat, és már lehetett is beszállni a gépbe.
Időben indultunk, a tervezett menetidő 8 óra 50 perc volt, ami azt jelenti, hogy az angol idő szerinti 10:40-kor való indulást 19:30-as érkezéssel lehetett párosítani (magyar idő szerint pedig minden egy órával előrébb volt).

2015/01/img_3256.jpg

Sok film, kevés kaja jellemezte a bő 8 órás utat. Magyar idő szerint este 8-kor, angol idő szerint este 7-kor és barbadosi idő szerint délután 3-kor landoltunk, ami azt jelenti, hogy a tervezett menetidőből 30 percet behoztunk. Barbadoson volt 2,5 óránk, hogy újra repüljünk. De ez a Barbados – St. Vincent járat már csak 30 percet vett igénybe. 1/2 7-kor leszálltunk, és sajnos hamar kiderült, hogy a Laci bőröndje nincs meg… Gyors ügyintézés után maradt a reménykedés, hogy a mai napon érkező utolsó géppel netán megérkezik a csomag.

2015/01/img_3279.jpg

2015/01/img_3286.jpg

2015/01/img_3284.jpg

Birtokba vettük a hajót, melynek neve “Swami” – bármit is jelentsen.

Ezek után már csak egy vacsorát kellett szereznünk. De itt a kikötőben sikerült ezt a feladatot is megoldani.