2024. február 24. szombat

Egy kicsit szétestünk mára. Bandi éjjel nem volt jól, hányt. De nem tudjuk mitől, ugyanazt ettük mindketten és nekem semmi bajom, valamint a napszúrást is kizártuk. Azóta jobban van, csak sajnos nem aludt jól az éjjel.

Én pedig reggel elmentem futni, ahol egy akkorát taknyoltam az aszfalton, hogy csak na. Ráadásul egy reggeliző hely mellett, ami kellőképpen tele volt és ezt mindenki végignézte… De van nálunk betadine meg sebtapasz, szóval fertőtlenítettem a sebeimet, meg leragasztottam. Ja, és ezek után még elmentem reggel 8-ra a mosodába, ahol közölték, hogy majd du 2 órára lesz csak kész a tiszta ruha.

Végül arra jutottunk, hogy lemondjuk a holnapi búvárkodást, ma pedig pihenősebbre vesszük a napot.

Délelőtt a városban csavarogtunk, bementünk néhány boltba, majd visszasétáltunk a szállásra ledőlni egy délutáni csendespihenőre. Azt hiszem ránk fért.

Négy órakor összekaptuk magunkat, felvettük a tiszta ruhát a mosodából, majd elmentünk kocsival Puerto Morelosba, ami Cancún és Playa del Carmen között van a tengerparton, tőlünk 40 percre. Mindenhol azt olvastam róla, meg a képek is ezt mutatták, hogy a karib térségben Mexikó legnyugodtabb, legcsendesebb faluja, összesen 5000 lakossal.

Ezek után végképp fura volt, hogy ennek a kis jelentéktelen halászfalunak már a bevezető útja is tök dugós. Sokan voltak a max 10 utcából álló településen, a parkolással viszont szerencsénk volt, valaki épp kiállt és távozott egy helyről. Ezek után hamar kiderült, hogy egy kétnapos fesztivál közepén vagyunk: a Fő tér egyik részén mindenféle kézműves árus: horgolt, kötött, varrt, hímzett, faragott termékek, ékszerek, ruhák, ételek. A tér másik felében élő zene, buli hangulat. A harmadik felében meg egy kisebb gasztro fesztivál végére értünk oda. Nagy élet volt, tévé stáb, újságírók, kamerák meg minden. Szóval lehet benne voltunk a mexikói este 8 órás híradóban.

Természetesen a tengerpartot sem hagytuk ki miután tekeregtünk egyet a “belvárosi” hangulatban. A kikötött halászhajók, homokozó gyerekek, és a ferde világítótorony, amely egy ciklon következtében dőlt be a tenger fölé mutatós volt így is, hogy mégse a nyugodt oldalát láttuk a falunak.

Még a helyi boltba bementünk vacsinak valót venni: Bandi ma inkább diétázik, nekem meg vettünk szendvicsnek valót.

Playa del Carmenbe visszaérve ettem volna egy churros-t, de az első hely (és eddig egyetlen), ahol találtunk, nem fogadta el az 500-as bankjegyet, nekünk meg már csak az volt. Szóval végül édesség nélkül maradtam.