Többször felébredtünk az éjjel, de végülis éjféltől reggel 6-ig tudtunk aludni. Reggel színesebbnek, kedvesebbnek tűnt a város, ahogy kinéztünk az ablakon, mint tegnap este…

Most 3 éjszakát leszünk Limában, ezt kellett tegnap megoldanunk. Még egyszer jövünk majd vissza ide a fővárosba a 3 hét során egy éjszakára, és arra az időpontra direkt egy másik szállást foglaltam anno. Aztán láttam tegnap, amikor hamar új szállás után kellett nézzek, hogy annak a hotelnek van szabad szobája, így nem vacakoltunk soká, azt foglaltuk be, mondván ennek már egyszer utána olvastam. Ez a szállás a város óceán parti részén van, nem oly közel a belvárosi részhez, de az Uber kifejezetten elérhető áron van.

A kis szobánkhoz két terasz is tartozik, egyik az utcára néz, másik a belső kertre. Biztonságos résznek tűnik, pláne hogy mellettünk van a perui tengerészeti központ. Este mire a helyünkre kerültünk már nem akartunk kimozdulni. Ráadásul akkor nem is nagyon tudtuk még felmérni a sötétben, hogy milyen a környék, csak annyit észleltünk, hogy a szállásunkat biztonsági őr védi.

Ma reggel fény derült rá, hogy aránylag mindent védenek, hol magas kerítéssel, hol biztonságiőrrel, hol mindkettővel. A turisták által látogatott területekre elég sok rendőr van kirendelve, ötösével állnak majd minden sarkon.

Reggeli után hívtunk egy Ubert, akivel elvitettük magunkat a belvárosi fő térre, a Plaza de Armas-ra. A fejünkben volt, hogy néhány dolgot el kell intézzünk mielőbb: első egy kávé, aztán kellett kp-t szerezni, mert sok helyen nem lehet kártyával fizetni. Na és kellett vegyünk egy SIM kártyát. Kellemesen csalódtam magamban, mert tegnap este érzékelve, hogy itt tényleg senki nem beszél angolul csak spanyolul megpróbálkoztam az elmúlt fél éves spanyol tanulmányaimat előrántani, és rájöttem, hogy semmit nem tudok és semmit nem értek. Ma reggelre viszont lement a stressz és előjöttek a szavak. A SIM kártya ügyintézésnél is hasznát vettük meg a kp felvétnél is, aztán később az étteremben is.

Limáról elmondhatjuk egy nap csatangolás után, hogy eléggé a szélsőségek városa. A belvárosi, turisták által “használt” terület őrzése, tisztítása, épületei nagyon erősen eltérnek a picit kintebb eső területeken lévőktől. Nem kell messzire menni a belvárostól, hogy már egy kicsit is kényelmetlen legyen az utca színvonala.

A Plaza de Armas tulajdonképpen a város szíve, ahol a város legrégebbi látványossága a tér közepén álló 1650-ben épült bronz szökőkút. (Épp nem működött, mert nagytakarítást végeztek rajta.) De a téren van az elnöki palota, amely többször veszett már oda tüzekben és természeti katasztrófákban. A jelenlegi épület 1937-ben készült el. A palota előtt minden délben őrség váltás látható, ami majd 1 órás szertartás volt ma (de lehet minden nap ennyi). Már fél 12-kor egy nagy zenekar a tér közepén zenélt, akik aztán tizenkettőkor az elnöki palota előtti területre átvonulva az őrségváltást is “levezényelték”.

A tér másik oldalán az 1755-ben épült katedrális áll, amit az 1990-es évek végén teljesen felújítottak. A téren az érseki palotához tartozó épületek szép faragott erkélyekkel díszítettek. Kifejezetten gazdag, szép város képet mutat így Lima. A környező utcák és terek még hasonlóan kellemesek, aztán hamar változik a kép, ahogy egy picit is kintebb kerülünk.

A tértől egy saroknyira található a Szent Domonkos templom. Az 1540-es években épült templom tornyából jól rálátni a város távolabbi pontjaira. A templomhoz tartozó belső kertek, keringők viszont nagyon szépek.

Az étel olcsóbb, mint otthon nálunk, majd mindenhol kapható 3 fogásos menü, belvárosi árakon 900 Ft alatt. De egy a la carte ebéd is a mi otthoni áraink alatt vannak még a belvárosban is. Ebédnél fizetéskor viszont, mikor kártyával fizettünk, akkor kicsit túl biztosították a dolgot: először kérte a PIN kódot, majd aláírás a cetlire és végül kéri a pincér, hogy írjam rá az útlevél számom, aminek ott is a helye a papíron, szóval láthatóan ezt minden külfölditől kéri.

Ebéd után még a város parkjait jártuk be, amik közül az utolsó fizetős volt (de a belépők se drágák, ide például 360 Ft volt a belépő fejenként). Circuito Mágico del Agua a park neve, ahol vagy 6-7 különböző szökőkút található mindenféle ehhez köthető activity-kel. A park délután 3-kor nyit, este viszont sokáig nyitva van. Itt tovább elidőztünk, majd innen egy darabon még gyalog, aztán uberrel hazajöttünk. Már majdnem este f9 volt, több mint 16 km-rel a lábunkban nem volt erőnk csak aludni.

És itt van még egy Bandi által készített kis összefoglaló videónk:

Két dolgot szeretnék elmesélni mielőtt nekivágunk Perunak. Az első, amit sokan tudtok már, pláne ha olvastátok a korábbi blog bejegyzéseket, vagy csak szimplán jól ismeritek Bandit. Bandi vízesés mániás. Olyannyira, hogy egy-egy utazás során borulhat is a szuperül előkészített útiterv, hogy beiktassunk egy vízesést, amiről addig nem tudtunk. Vagy eleve egy adott vízesés köré szervezni az utat. De végülis miért ne?

A másik belső kis infónk, hogy szülinap, karácsony netán névnap előtt, ha van ajándék ötletünk saját magunk számára, akkor azt átküldjük egymásnak e-mailben. Bandi az 50-dik szülinapja előtt nagyjából egy évvel küldött egy linket azzal, hogy az 50-dikre ezt kérné. A link az Iguazu vízesést mutatta be mindenféle oldalról. Gondoltam messze még az a szülinap… De Bandi memóriája ilyenben nem felejt, fél éven belül még kétszer elküldte a linket. Biztosra ment.

Ezek után már csak két kérdés maradt: mikor menjünk? és milyen más célpontokkal kössük össze? Igyekeztem utána olvasni Braziliának és Argentínának egyaránt, mondván, hogy maga a vízesés a két ország határán van. Végül bővítettem olvasmányaimat egész Dél-Amerikára. Minden információt, távolságot, lehetőséget egybevéve arra jutottunk (már Bandit is bevonva a szülinapi “meglepetésbe”), hogy a fő úticél Peru lesz, aminek a végén bónuszként szerepel majd a vízesés.

Első állomásunk így Lima, Peru fővárosa. Az időeltolódásnak köszönhetően, a hosszú út ellenére még az indulás napján meg is érkeztünk.

Hajnalban keltünk, mert a repülő 6:30-kor indult, vagyis 4:00-kor már szinte úton voltunk a reptérre. Amszterdami átszállással KLM légitársasággal utaztunk. A 2:15 perces Budapest – Amsterdam repülést egy szűk 4 órás várakozás követte. Majd egy 13 órás Limáig meg sem álló repülés. Nem panaszképp írom, de ez még lustálkodásból is sok… Ráadásul perui idő szerint eredetileg este 7:05-re volt kiírva az érkezésünk, melyet valahol egyszer csak megtoldottak plusz egy órával. Ezzel mi már csak a repcsin szembesültünk.

De előbb néhány alap adat és info Peruról: Peru Dél-Amerika harmadik legnagyobb, valamint az Andok legnagyobb területű országa. Fő gerincét az észak-dél irányú lánchegység, az Andok adja. Legmagasabb pontja a 6768 méter magas Huascaran és Peruban található a világ legmagasabban fekvő hajózható tava is, a Titacaca-tó 3812 méteres tengerszint feletti magasságban.

Északon Ecuador és Kolumbia, keleten Brazília és Bolívia, délen Chile és nyugaton mintegy 2000 km hosszan a Csendes-óceán határolja. Hajdan az Inka Birodalom központja volt. A közel 33 milliós lakossága etnikailag igen sokszínű: Peru lakói 43%-ban bennszülött indiánok. Ők sokszor tréfásan úgy hivatkoznak magukra: peruibb vagyok, mint a krumpli – pedig ez a zöldség is eredetileg innen származik. A lakosság 37%-a mesztic, 15%-a fehér, 3% pedig valamilyen egyéb rasszhoz tartozik.

Érdekesség, hogy Peru több mint felét az Amazonas medencéje alkotja, lakossága azonban csak töredéke a teljes létszámhoz képest. Míg Limában, a fővárosban pedig a lakosság majd egyharmada él.

Az országnak három éghajlati területe van:

1, A Csendes-óceáni partvidék trópusi sivatagi éghajlatú, ahol a hőmérsékletingadozás elég kicsi. A csapadék nagyon kevés. Lima ide tartozik, nem véletlen hát, hogy sokszor emlegetik: Limában sosem esik az eső. Ami persze így nem teljesen pontos, de az elmúlt 100 évben összesen 3-szor esett csak. 2, A középső területen, az Andokban magashegyi éghajlat van. Itt felfelé haladva egyre hűvösebb van. A tél csapadékos, a nyár száraz. 3, Az Amazonas térségében esőerdő éghajlat uralkodik. Az évi középhőmérséklet 26 fok körüli, a páratartalom magas.

Szóval perui idő szerint este 8-kor landoltunk, útlevél ellenőrzés és a csomag megszerzése után, kimentünk, hogy Uber-t hívjunk. Már otthon megnéztem a díjakat, látszott, hogy igen olcsó: reptér – szállás kb. fél óra menetidő és 2ezer forint alatt kijön a viteldíj. Na meg azt is olvastam, hogy a taxisokkal nagyon kell vigyázni. Míg vártuk az Uber visszaigazolását addig be is próbálkoztak nálunk többen is. A legviccesebb az volt, amikor meg akart győzni az egyik taxis, hogy a perui Sol és az amerikai dollár egy árfolyamon van, és fizessek dollárba.

Az első probléma ott volt, hogy az Uber nem tud bejönni a reptéri parkolóba, csak a taxikat engedik be, de mikor mi kimentünk hozzá (mert látod az applikáción, hogy hol van), akkor persze leszakadtunk a reptéri wifiről… elkerültük egymást, így lemondtam inkább és végül egy szimpatikusnak tűnő fiatal taxissal megállapodtunk, hogy annyiért elvisz, mint amennyiért az Uber vitt volna.

El is vitt, meg is érkeztünk a foglalt szállásra, ahol aztán hamar kiderült, hogy valami nem stimmel. A csávó váltig állította, hogy ő lemondta a szállásunk és ő nem tud szobát adni. Egy épület aljában álltunk, ahol se wifi, se egy angolul beszélő ember. Végül szereztünk wifi-t is, új szállást is, meg egy újabb Ubert is, hogy elvigyen minket az új szállásra és este 11 órára sikerült is megérkeznünk, lepakolnunk valahol Limában.