2021. szeptember 15.

A szomszéd faluból, Stara Fuzinaból indul a Mostnica szurdokhoz vezető út. Itt már voltunk 4 évvel ezelőtt Tomiékkal és kifejezetten jó emlék maradt meg bennünk. Ezért aztán ma 1/2 10-kor már el is indultunk a szurdok felé gyalog. Másik úton mentünk, mint anno: a Mostnica folyónak van egy mellékága, amit régen – egy ma már nem működő – malom miatt hoztak létre. Ezen gyönyörű tiszta, kis patak mentén sétáltunk fel a szurdok bejáratához. Izgalmasabb volt ez az útvonal mint a korábbi.

A szurdokban nem volt tömeg, de azért többen voltak, mint négy évvel ezelőtt, pedig akkor augusztusban voltunk. A néhol 20 méter mély és 1 méter széles kanyon tetején halad a gyalog ösvény. Aztán van, ahol kis híd visz át fölötte, és elég sok ponton be lehet kukucskálni a szűk falak közé, ahol a mélyben a zöld színű patak zubog. Látszik, hogy tavasszal vagy nagyobb esőzés után jóval erősebb a víz folyása. Meg is beszéltük, hogy egyszer kora tavasszal kellene eljönni ide túrázni. Na meg persze azt is megbeszéltük, hogy egyszer meg késő ősszel, amikor csuda színesek már a fák. Mert ugyan már most is ősz van, de még csak kezdenek színesedni a lombok.

A szurdok feljebb kiszélesedik. Furcsa formájú, vízvájta sziklák között csobog a patak, ezeken a részeken könnyen a vízhez közel tud menni az ember, mert már nem egy mély kanyonban tekereg a folyó.

A szurdok két oldalán vezető ösvények 2,6 kilométer hosszan megy a szurdok mentén, aztán egy hegyi turistaháznál (Planinska koca na Vojah) a szélesebb Voje-völgybe torkollik.

Itt megpihentünk kicsit, majd a vízesésig már nem mentünk el, hanem visszafordultunk. Majd 13 km-t mentünk így is, fél 4-re értünk vissza a szállásra, de közben a sarki kisboltba még bekanyarodtunk.

Csináltam egy könnyű késői ebédet vagy korai vacsorát, míg Eszti elaltatta Pepét. Evés után megtámogattuk Pepe álmát és mi is csendespihenőt tartottunk.

Este még egy sétára a tóhoz elmentünk közösen, majd filmeztünk.