Koh Tao

2014. augusztus 28. – Akkor merüljünk!

Először is tegnap elfelejtettem írni, hogy mi hír a Dióék bőröndjéről: hát konkrétan semmi! Keresik, és nem találják. Ezért aztán napról napra egy-egy új ruhadarabbal jönnek haza, meg Eszto lelkesen mos.

Ma ismét szétszéledt a társaság: a csapat képzettebb része reggel 7-kor kiment egy hajóval, hogy kétszer is merülhessenek a délelőtt folyamán. Azt mondták jó volt, bár az elsőnél egy szakaszon erős áramlat volt, ami azért melós tud lenni.
Aztán Dani meg én elmentünk reggelizni, majd Dani folytatta a tanfolyam elméleti részét reggel 1/2 9-től. Én pedig 1/2 10-kor mentem egy egy órás megbeszélésre, ahol átvettük, hogy mit kell tudni a haladó kurzusban.

Dióék egy picivel előbb értek vissza a délelőtti túrából, mint ahogy nekem kellett indulnom az első két merülésemre. Iszonyatosan izgultam. Már csak azért is, mert 3 huszonéves, angolul kifejezetten jól beszélő svéd sráccal voltam beosztva, egy angolul beszélő instruktor mellé. Meg hát a tudat, hogy egyedül leszek, jobban mondva, hogy semmi ismerős a közelemben. Bandi megsajnált, és velem jött a hajóra. Délelőtt is és délután is elég szeles volt az idő, ami nem annyira előnyös a hajóra való kiszálláskor. Mindenesetre teljesítettem a feladatokat: az egyik merülés során a lebegést gyakoroltuk, a másik merülésnél pedig az iránytűvel való navigálást.

Eközben pedig Dani már a medencében gyakorlatozott. Amiről csak 2 dolgot tudok: Dani nagyon élvezte, és a Csabinak a tanító bácsija tök megdicsérte. Ő nem is izgult úgy mint én!

Nekem estére bekattant a fülem. Mivel a merülések során nem volt gond, ezért azt gondolom, hogy a második gyakorlat után, a tengerből való kijövetelnél kaptam egy akkora hullámot a jobb fülembe, hogy még a bal oldali is attól koldult (de hülye ez a mondás!).
Az egészségőr csak részben volt felkészült. Tudta mit kell csináljak (mondjuk ezt tudtuk, hogy tudja!), de hirtelen a megoldást nem tudta a kezembe adni, így még vacsora előtt a patikába kötöttünk ki. Vacsora után pedig nekünk fellőtték a pizsit, Esztoék még csavarogtak egy kört.

2014. augusztus 26. – Megérkezés Koh Tao szigetére

Bangkokba reggel 7-re érkeztünk és vártak is minket a repülőgép kijáratánál, mert nem volt túl sok időnk, és a biztonság kedvéért útba igazítottak minket. Ráadásul a bőröndjeinkre rá kellett kérdeznünk, hogy meg vannak-e. Nem kellett felvenni, csak ellenőríztetni, hogy a gépben látják-e. Látták, mind az ötöt!
Minden nagyon flottul ment, hamar meg volt minden utas, így egy kicsit előbb is indultunk, és a széljárás is jó lehetett, mert másfél óra helyett csak egy óra tíz perces volt a Bangkok-Koh Samui járat ideje.

Aztán Koh Samui-n jött a következő meglepetés: nincs meg az egyik bőrönd az ötből. Dióéknak konkrétan csak buvár cuccuk van, azon kívül viszont semmijük. A kérdés hogy hol szakadt le a bőrönd a többitől? Mert ha még Londonban a járattörlés kapcsán, akkor az macerásabb. A lényeg, hogy nem tudjuk biztosra. Ráadásul Koh Samuiból aránylag hamar tovább is jöttünk, ugyanis indult a komp. Jelenleg bőröndügyileg reménykedünk, hogy Bangkokban szakadt le rólunk, és elvileg óránként jár repülő Koh Samuira, ott meg feldobják a következő kompra. Na majd kiderül.

Koh Samui nem nagy sziget, kedves és szegényes emberekkel. A komphoz átvittek minket a reptérről. De hát a kompnál kisebb káosz uralkodott. Itt a turisták átlag életkora max 30 év, és 90%-uk a hátizsákos turista. Egy, azaz egy ember próbálta a szigetekre menő komphoz navigálni a népet. Időnként esélytelennek tűnt. A kompunk nem csak a mi kis szigetünkre ment, hanem még vagy másik kettőre. Rengeteg kis sziget van itt a közelben és próbálják egy hajóval több szigetre is eljuttatni az embereket.

Már a kompra úgy szálltunk fel, hogy majd éhen haltunk, és addigra jött ki mindannyiunkon a fáradtság is felső fokon. Egy 10-15 perces szundival mindegyikünk túl lett a holt ponton. A kompnál várt a szállásadónk egyik embere, aki elvitt minket arra a szállásra, ahol maga a buvárközpont is van. Kerek 24 óra alatt megjártuk háztól házig, ha a második nekirugaszkodást nézzük.

A szállás csodás, a teraszunkról egyik irányban a tenger van pár lépésre, másik irányba meg a medence.

Dani holnap délután már kezdi is a buvártanfolyamát, mi pedig holnap frissítjük az eddigi szaktudásunk, aztán holnapután én is megcsinalom a haladó kurzust.

Persze estig semmi hír nem érkezett Esztoék bőröndjével kapcsolatosan, így 4-5 dolgot muszáj volt vegyenek, meg kimosta amilyük csak van.

Este a közvetlen környezetünket próbáltuk felfedezni, ami egy igazán jó thai étteremre szűkült, a sokórás éhezés után. Persze a szállásunk személyzetével is hamar barátságot kötöttünk. Igyekeztünk a fáradságunk és a kihagyott éjszakánkat leküzdeni: este 9-ig ébren is voltunk!