Isztambul – 4. nap

2023. október 29.

Törökország ma ünnepli a köztársaság kikiáltásának 100-dik évfordulóját. Minden lezárva az óvárosban, mindenhol rendőr, hatalmas hadihajók a Boszporuszon, teljes ünnepi készültség. Csak a villamosok és a hajók járnak. Ha tudtam volna előre (vagy netán utána olvastam volna), hogy ezen a hétvégén ilyen fontos ünnep van ráadásul kerek évfordulóval, akkor nem mostanra vettem volna a repjegyet az biztos.

Reggel azzal kezdtünk, hogy a Kék mecsethez elmentünk 8:30-ra, ugyanis akkor nyit a látogatóknak. Gyönyörű, de nem annyira bejárható, mint a Hagia Sophia. Egy nagy rész le van zárva a látogatók elől. Be lehet oda látni, csak bemenni nem lehet.

Miután megnéztük a mecsetet elindultunk a part irányában és közben megreggeliztünk.

Üsküdarba akartunk hajóval átmenni, ez az ázsiai oldalon van. Nem volt nagy cél, kitűzött látnivaló, inkább csak az, hogy Ázsiába átlépjünk. A hajójegy 18 líra (230 Forint), 20 percenként jár a hajó 15 perc alatt ott is van. Ahogy mentünk egyik partról a másikra én béna töröltem véletlenül a kék mecset képeit a fényképezőgépről… Most már senki se fogja elhinni, hogy tényleg jártunk bent is. Ráadásul Bandi mindig csinál mobillal képet, de most valamiért nem készített. Végül inkább átálltam telefonra fényképezés terén, mondván hátha meg tudjuk még menteni a képek legalább egy részét.

Üsküdar kikötője mellett nagy készültség volt már az ünnepre, felvonuló diákok, zászló osztogató kioszk, tömeg, madárszar… (letojta a kezemet egy madár). Mivel a kikötő közelében lévő mecsetbe nem lehetett bemenni, így egy szűk órát töltöttünk össz-vissz Ázsiában.

Visszafelé az európai oldalra mentünk, de az Aranyszarv-öböl másik felére, ami a modernebb rész. Az új úticélunk a Beşiktaş negyed volt, ami még a Boszporusz híd előtt van, de a tegnap megnézett Dolmabahçe palota után. Na itt is mehettek az autók, mint az ázsiai oldalon, nem volt korlátozás. Ettől egy totális káosz volt ebben a városrészben. Konkrétan autókkal vonultak fel az emberek, a család beült a kocsiba, a gyerekek csüngtek kint a kocsi ablakban zászlókkal a kezükben, apa pedig üvöltette a török mozgalmi dalokat (legalábbis így külső füllel nagyon olyannak hangzik). Ha nem a zenét üvöltette, akkor folyamatosan dudált. A motoron hárman is mentek akár, a rolleren ketten, görkorcsolyával a kocsik között. A járdán egyre erősödött a forgalom, a villamosra meg egyre kevésbé lehetett felszállni. Elgyalogoltunk a Yildiz Parkba, ami a nyugalom szigete volt ebben az utcai őrületben. A park tele volt hasonlóképp nyugisabb helyiekkel akik a piknik asztalokat megterítve ebédeltek.

Úgy tudtuk, hogy 2 órakor lesz a Boszporuszon egy hajós felvonulás. Azt találtuk ki, hogy arra a partszakaszra visszamegyünk, ahol tegnap is jártunk: a Galata Portra. Én már itt is kezdtem besokallni a hangzavartól és a tömegtől. A parton megebédeltünk és élveztük, hogy ülünk az árnyékban ismét egy nyugodtabb ponton. Hajó felvonulás nem volt, lehet mi értettünk félre valamit.

Délután háromkor elindultunk a szállásra, hogy megnézzük a fényképezőgép memória kártyáját, meg egy kicsit lepihenjünk az esti fesztivál előtt. Fel akartunk szállni a villamosra, de esélytelen volt, vártunk még egy villamost, felpréseltük magunkat, de a második megállónál leszálltunk mert a tömegben teljesen rosszul lettem. Úgy voltam vele, hogy a világ végéről is haza gyalogolok csak ne kelljen még egyszer felszállni. Igen, de az utcán kb ugyanaz a tömeg volt, mint a villamoson. Ráadásul a boltok nyitva voltak és a nagy bazárnak a külső utcáin kellett volna hazajussunk, ahol rengeteg tötyörgő ember, gyerekek, öregek, boltosok, mindenki. Egyre jobban feszített a dolog, amikor egyszer csak az utca közepén egy lezárt kapuba ütköztünk. Végül egy baromi nagy kerülővel cirka 2 óra alatt a szálláson teremtünk. Én ezen a ponton csak magzatpózban csokit zabálva szerettem volna egy kicsit megnyugodni. Na az is két órába telt. DE! Közben Bandi visszaszerezte nekem a Kék Mecset néhány fotóját! És megfejtette, hogy mi lehetett a gondom a memória kártyával.

Este fél 8 körül elsétáltunk egy olyan helyre, ahonnan láthatjuk a tűzijátékot de bármikor könnyen hazagyalogolhatunk. Nem volt őrült tömeg. Már-már gyanús is volt. A Sarayburnuport nevű részen kötöttünk ki, ami a Topkapi palota tőlünk távolabbi végén van. Este 11-ig vártuk a tűzijátékot, de pont úgy nem jött, mint a Boszporuszon a hajós felvonulás. Kicsit csalódottan hazamentünk és összepakoltunk a holnapi hazaútra.

Isztambul – 3. nap

2023. október 28.

Késői keléssel indítottuk a napunk. És még a blog se volt kész…

Fél 11 volt mire elindultunk, és gondoltuk megnézzük a Kék mecsetet belülről. Már a tér közelében olyan tömeg volt, hogy kanyarodtunk is tovább egy kávéra és elnapoltuk a mecsetet.

Tegnap a villamosról is és a hajóról is megnéztük az Aranyszarv-öböl túloldalán lévő, a Boszporusz partján fekvő Beyoglu kerületet. Ma elindultunk gyalog a villamos mentén gondolván, ha nagyon megunjuk a gyaloglást majd villamosozunk. Csak mellékesen írom, hogy az Elsüllyedt Palotánál 3 utcányi hosszan állt a sor. Ismét megállapítottuk, hogy mennyire jól jártunk tegnap előtt.

Az úti cél a Dolmabahçe palota volt, de ahogy sétáltunk először a Galgata Portra tértünk be. Ez egy olyan kikötő, ami sok drága ruházati üzlettel van tele, és egy kis kikötő résszel, éttermekkel, sétálós szakasszal. Puccos, jól néz ki, de azért vásárolni nem itt érdemes. Ráadásul Bandi ránézett az éttermek értékeléseire és azok eléggé 3 pont közeliek voltak. Közben felnéztünk az út túloldalán az egyik ház tetejére és kiszúrtunk egy vagány tetőteraszt, aminek 4.7 volt az értékelése. Így kötöttünk ki a Zebra nevű helyen. Ez elsősorban este lehet tele, mert így délután 2-3 között tök üres volt. A kaja is és a kiszolgálás is 5-ös volt. Ja és a kilátás is!

Innen elsétáltunk már a palotához, ami 1856-ban készült el eklektikus stílusban (van benne barokk, rokokó és török jegyek). A majdnem 15 ezer négyzetméteren elterülő ékes palota az Oszmán Birodalom hanyatlása alatt épült, de ettől függetlenül fényűző lett. Ami érdekesség, hogy 1938-ban ebben a palotában berendezett szobájában halt meg a Török Köztársaság alapítója Mustafa Kemal Atatürk. Most az ő képével van telis tele a város, így hogy holnap ünneplik a 100-dik évfordulóját a Köztársaság kikiáltásának. Persze a fesztivál hangulat már elindult, ma már nem csak a zászlók jelezték a holnapi nap fontosságát. Például a Boszporusz szoroson ma a palota előtt megállt egy hajó amin rengeteg zászló, meg egy fúvós zenekar, akik pont előttünk kezdtek el zenélni. A hajón is sok volt a zászló, meg azok kezében is, akik a hajón voltak.

Majd három órát töltöttünk a palotában és annak kertjében. Visszafelé villamosra szálltunk, és elmentünk a Kék Mecsethez… de már nem volt nyitva a turisták részére. Holnap oda kell mennünk időben, nem hagyhatjuk ki. Haza sétáltunk a szállásra, de fél óra múlva indultunk is tovább. Pár utcányira lakunk a Márvány-tengertől, így oda lesétáltunk a partra. Este 9-kor meglepően sok pecás volt, sorban ültek egymás mellet várva a nagy fogást (vagy a sok kicsit?). Van, aki családostul, van aki haverokkal, van aki meg magányosan. Mögöttük a füves részen meg grillezett néhány család kihozva a saját kis készletüket. És hát rengeteg macska. Eleve a város tele van macskákkal meg kutyákkal. Macska van több. Nem mondom, hogy kóbor macskák, vagy kóbor kutyák lennének (de persze azok), csak mindig mindenki eteti őket, szeretgetik, nem küldik el. A környékünkön már tudjuk, hogy melyik kutya hol szokott pihenni, melyik ház vagy étterem portáján. Az étteremből a maradékot mindig megkapják. Bent a belvárosban is, forgalmas helyen, de kevésbé forgalmas részen is etetik őket. Mindenhol van kint itató tál nekik friss vízzel: étterem előtt, házak előtt, parkokban, utcán. Több szállodánál láttuk azt, hogy a szálloda ajtaja mellett van kis cica ház kirakva. Szóval elég furcsa kapcsolatuk van az állatokkal de láthatóan szeretik, tisztelik őket.

Hazafelé a Kis Hagia Sophia-t is útba ejtettük, amit kívülről tudtunk megnézni. Aztán még egy sörre beültünk a szomszédunkban lévő étterembe, ahol egy Pide is elfogyott (török pizza),