2023. október 28.

Késői keléssel indítottuk a napunk. És még a blog se volt kész…

Fél 11 volt mire elindultunk, és gondoltuk megnézzük a Kék mecsetet belülről. Már a tér közelében olyan tömeg volt, hogy kanyarodtunk is tovább egy kávéra és elnapoltuk a mecsetet.

Tegnap a villamosról is és a hajóról is megnéztük az Aranyszarv-öböl túloldalán lévő, a Boszporusz partján fekvő Beyoglu kerületet. Ma elindultunk gyalog a villamos mentén gondolván, ha nagyon megunjuk a gyaloglást majd villamosozunk. Csak mellékesen írom, hogy az Elsüllyedt Palotánál 3 utcányi hosszan állt a sor. Ismét megállapítottuk, hogy mennyire jól jártunk tegnap előtt.

Az úti cél a Dolmabahçe palota volt, de ahogy sétáltunk először a Galgata Portra tértünk be. Ez egy olyan kikötő, ami sok drága ruházati üzlettel van tele, és egy kis kikötő résszel, éttermekkel, sétálós szakasszal. Puccos, jól néz ki, de azért vásárolni nem itt érdemes. Ráadásul Bandi ránézett az éttermek értékeléseire és azok eléggé 3 pont közeliek voltak. Közben felnéztünk az út túloldalán az egyik ház tetejére és kiszúrtunk egy vagány tetőteraszt, aminek 4.7 volt az értékelése. Így kötöttünk ki a Zebra nevű helyen. Ez elsősorban este lehet tele, mert így délután 2-3 között tök üres volt. A kaja is és a kiszolgálás is 5-ös volt. Ja és a kilátás is!

Innen elsétáltunk már a palotához, ami 1856-ban készült el eklektikus stílusban (van benne barokk, rokokó és török jegyek). A majdnem 15 ezer négyzetméteren elterülő ékes palota az Oszmán Birodalom hanyatlása alatt épült, de ettől függetlenül fényűző lett. Ami érdekesség, hogy 1938-ban ebben a palotában berendezett szobájában halt meg a Török Köztársaság alapítója Mustafa Kemal Atatürk. Most az ő képével van telis tele a város, így hogy holnap ünneplik a 100-dik évfordulóját a Köztársaság kikiáltásának. Persze a fesztivál hangulat már elindult, ma már nem csak a zászlók jelezték a holnapi nap fontosságát. Például a Boszporusz szoroson ma a palota előtt megállt egy hajó amin rengeteg zászló, meg egy fúvós zenekar, akik pont előttünk kezdtek el zenélni. A hajón is sok volt a zászló, meg azok kezében is, akik a hajón voltak.

Majd három órát töltöttünk a palotában és annak kertjében. Visszafelé villamosra szálltunk, és elmentünk a Kék Mecsethez… de már nem volt nyitva a turisták részére. Holnap oda kell mennünk időben, nem hagyhatjuk ki. Haza sétáltunk a szállásra, de fél óra múlva indultunk is tovább. Pár utcányira lakunk a Márvány-tengertől, így oda lesétáltunk a partra. Este 9-kor meglepően sok pecás volt, sorban ültek egymás mellet várva a nagy fogást (vagy a sok kicsit?). Van, aki családostul, van aki haverokkal, van aki meg magányosan. Mögöttük a füves részen meg grillezett néhány család kihozva a saját kis készletüket. És hát rengeteg macska. Eleve a város tele van macskákkal meg kutyákkal. Macska van több. Nem mondom, hogy kóbor macskák, vagy kóbor kutyák lennének (de persze azok), csak mindig mindenki eteti őket, szeretgetik, nem küldik el. A környékünkön már tudjuk, hogy melyik kutya hol szokott pihenni, melyik ház vagy étterem portáján. Az étteremből a maradékot mindig megkapják. Bent a belvárosban is, forgalmas helyen, de kevésbé forgalmas részen is etetik őket. Mindenhol van kint itató tál nekik friss vízzel: étterem előtt, házak előtt, parkokban, utcán. Több szállodánál láttuk azt, hogy a szálloda ajtaja mellett van kis cica ház kirakva. Szóval elég furcsa kapcsolatuk van az állatokkal de láthatóan szeretik, tisztelik őket.

Hazafelé a Kis Hagia Sophia-t is útba ejtettük, amit kívülről tudtunk megnézni. Aztán még egy sörre beültünk a szomszédunkban lévő étterembe, ahol egy Pide is elfogyott (török pizza),