Cusco

Peru – 11. nap / 2020. január 25.

Posted by

0

Hazudnék, ha azt mondanám nincs izomlázunk. Mondjuk inkább úgy helyes a megfogalmazás, hogy úgy mentünk ma mindenhová, pláne ha lépcső is volt benne, mint akik betojtak.

Ezt a napot Cuscora szántuk, csavarogni akartunk cél nélkül, idő nélkül. Kávézni, kiülni a parkba, nézelődni, megfigyelni az embereket, betévedni a piacra és tátott szájjal rácsodálkozni dolgokra. Pont így tettünk.

Szombaton a piacon és a környező utcákban minden van: fűszer, hús, sajt, zöldség, gyümölcs, frissen facsart gyümölcslé, frissen főtt húsleves, magok, szárított gyümölcsök, virág, ruha, sál, ajándék tárgy, csoki és még sokminden.

18 fok volt ma, de 28-nak éreztük. Amikor délután elbújt a nap, akkor hűvösebb lett. Míg mondjuk Bandi akkor is még rövidnadrágban meg pólóban, a helyiek már kabátban, kesztyűben és sapkában! De közben meg a gyerekek fekszenek a hideg kövön az utcán és úgy játszanak.

Rengeteg a kóbor kutya, egy-egy téren, parkban 4-5 kutya minimum van. De nem falkában, hanem csak úgy haverkodva, megszagolgatják egymást, néha elkezdenek játszani. Abszolút békében vannak meg egymással. Az emberek se kergetik el őket, ahova betérnek, ott hagyják hadd feküdjön le. Ha az utca közepén fekszik, akkor se bántják, kikerülik, természetesnek tartják, hogy ott van. Ráadásul nem néznek ki olyan lepukkantan a kutyák, olyan mintha etetve lennének. Még Jhonathan mondta nekünk, hogy nincsenek kukák, a szemetet csak úgy zacskókban kiteszik az utcára, amit azért a kutyák átmazsoláznak. Aztán időnként jön a kukásautó.

A zebrán átjutni elég nagy kihívás, nem zebrán meg egyszerűen el se kezd. Sok forgalmas szakaszon nincs is jelzőlámpa, valahogy oldd meg az átjutást. Elindulsz határozott léptekkel, kiteszed a kezed, jelezve, hogy köszi, hogy legalább lassítasz, de nem! Eszük ágában sincs még a gázról se levenni a lábukat. Egy chilei pár teljesen kiakadt, ahogy a zebránál álltunk és még a rendőrautó se állt meg, hiába léptünk már le a járdáról. Mondták, hogy náluk, ha már valaki látszik, hogy menne át, akkor azonnal állnak meg az autók. Ilyenkor előjön bennem is, hogy igen, ezek azért Magyarországon is már elég jól működő dolgok.

Peru – 8. nap / 2020. január 22.

Posted by

2

Sajnos kicsit erősebben megéreztük a magasság különbséget, mint este gondoltuk. Az erős migrénre hoztunk magunkkal a fejfájás-csillapítón túl vietnami balzsamot, ami elég hamar szokott használni mindkettőnknek. Este begyógyszereztük magunkat, de Bandi nem lett jobban, sőt éjjel émelygett meg rázta a hideg. Ami extra takaró volt, azt rátettem, és próbáltam itatni. Nem sokat aludtunk.

Minden szállás kell rendelkezzen Cuscoban oxigén maszkkal. Így reggel arra jutott Bandi, hogy az már csak segít majd valamennyire helyre rázódni. Tényleg van is, és minimálisan de használt neki. Majd elmentünk patikába, amiről itt azt érdemes tudni, hogy nagyjából minden sarkon van és minden kapható recept nélkül. Sőt nem kell megvenned egy egész dobozzal, akár annyi szemet is levág neked a bácsi, amennyire épp szükséged van. Feltételezem ez azért is van így, mert kevés a gyógyszer és így is lehet spórolni. De ezt csak én gondolom.

Bandi minimális reggeli után újra begyógyszerezve elaludt. 3 órát tudott aludni, ami valamennyit javított a helyzeten. Délután 2 órakor összeszedtük magunkat és elindultunk sétálni minden cél nélkül. Találtunk egy jó kis kávézót, amire már rendesen ki voltunk éhezve, mert a dzsungelben minden szuper volt, kivéve a kávét! Ahogy ott ültünk elkezdett szakadni az eső. Nem esett túl hosszan, így amikor továbbmentünk már csak szemerkélt. Estebéd lett újra a fő étkezésünk, majd hazasétáltunk már 5 órakor, így ez a mai nap egy pihenős nappá alakult kevés képpel.

Sok a turista Cuscoban, és látszik, hogy javarészt az idegenforgalomból élnek. Míg Limában szinte csak 1-1 európai embert láttunk, addig itt Cuscoban már majd minden 4-dik turista európai vagy amerikai. Cuscoban minden drágább, mint Limában, bár az itteni árak még mindig alatta vannak az otthoniaknak. A belvárosi részen kifejezetten jó boltok, éttermek és kávézók vannak. Itt inkább beszélnek valamennyire angolul, de például a szállodánk recepciósa kevesebb szót tud angolul, mint én spanyolul. Szóval én nyertem.

Ami nem annyira tetszik, hogy az indián anyák gyermekeikkel és baby alpakákkal a hátukon kuncsorognak, hogy fotózkodj velük pénzért. Leginkább az nem tetszik benne, ahogy a gyerekeiket és az állatot rángatják, csak hogy egy-egy turistát elkapjanak a pénz reményében. A szállónk előtt tegnap is és ma is ugyanarra a két nőre és egy gyermekre lettem figyelmes, ma viszont míg Bandi pihent én fentről figyeltem meg őket. De tele vannak az utcák hasonló alakokkal.

Sétánk közben volt egy idős néni, aki szárított gyümölcsöt árult. Ő nem agresszívan, hanem kifejezetten kedvesen kérte, hogy fotózzam le. Nem is kért pénzt, de persze egyértelmű volt, hogy számít rá. Neki nem lehetett nemet mondani.

Peru – 7. nap / 2020. január 21.

Posted by

1

Eltelt 3 nap úgy az esőerdőben esős évszakban, hogy egy csepp esőt sem láttunk. Este Bandi meg is jegyezte, hogy hogy van ez? Ő azért szeretne látni igazi esőerdő esőt! Hajnali ötkor Bandinak ez a kívánsága is beteljesült! Szerencsés ember! Vagy három órán át szakadt az eső.

Reggeli után még elbúcsúztunk újdonsült barátainktól, majd 9 órakor elindultunk Cusco irányába. Mondjuk ez nem ilyen egyszerű, mert ahogy odafelé is, úgy vissza is: egy kis séta, majd 45 perc hajóval, aztán egy óra busszal és akkor még mindig csak az esőerdő túra szervező cég irodájában voltunk. Már odafelé megfigyeltük, hogy a buszok bevárják egymást biztonsági okokból. Az első buszon van két fegyveres biztonsági őr.

Minden nagyon flottul ment, ami a dzsungeltúránkat illeti. Ez az egy volt szervezett szakasz, egy magyarországi cég, a Pachamama Expeditions által. Ezúton is köszönjük nekik, nagyon élveztük!

Már nem esett az eső. Időben kint voltunk a reptéren, ahol minden simán ment. A reptérnek össz-vissz két kapuja van, melyen ki lehet sétálni a géphez. Ugyan ki van írva, hogy a Limába menő géphez menj az egyes kapuhoz, a Cuscoba menő géphez meg a kettes kapuhoz, de hát a kettes kapunál konkrétan semmi nem történik. Végül csak jól tettük, hogy megkérdeztük mi történik az egyes kapunál… onnan kellett kimennünk.

Ez egy rövid, 40 perces repülés volt. Repülőből nézve Cusco egy elég lepukkant nagyváros. Aztán bejutva a belvárosi szállásra kellemesen csalódtunk a látványban, kifejezetten rendezett, kedves, hangulatos.

A szállásunk egy aranyos belsőudvaros házban van az óvárosban:

Az első dolgunk az volt, hogy a szennyesünket összeszedtük és az egy saroknyira lévő mosodába leadtuk. Majd elsétáltunk a fő térre, melyet itt is Plaza de Armes-nak hívnak, mint Limában. Itt egy kis bolyongás és nézelődés után beültünk egy estebédre.

Cusco 3399 méter magasan fekvő több mint 400 ezer lakosú város, melyet az Andok vesz körbe. Cusco megye megyeszékhelye, anno pedig az Inka Birodalom fővárosa volt. Lakóinak nagy része még ma is indián eredetű. 18-19 foknál sosincs több, és nyáron éjszaka lemegy akár 4 fokig is a hőmérséklet. Szóval hőmérsékletben is és magasságban is nagy változáson mentünk keresztül. A hőmérséklet változásra van melegebb ruhánk, elő is kaptuk. Hogy a magasságot jobban bírják a turisták minden szálláson van kitéve ingyen koka tea, ami erősen ajánlott, pláne az újonnan érkezőknek.

A közönséges és a columbiai kokacserjét a levelükben található alkaloidokért (főként kokain) ősidők óta termesztik. Mindkettő Dél-Amerikában őshonos, fő termesztőkörzetük a perui Andok és Bolívia. A kb. 0,25-2,25% alkaloidot tartalmazó leveleket évente 3-4-szer szedik, és rögtön szárítják. A kokacserje szárított leveleit (koka) a perui és bolíviai indiánok évszázadok óta rágják élénkítőszerként. A levélből felszabaduló alkaloidok stimulálják az agykéreg működését, fogyasztóján nyugtalanság, izgalom vesz erőt, fokozódik az izmok fizikai teherbírása. Kis mennyisége megszünteti az éhséget, szomjúságot, fáradtságot. A véredények összehúzódásával segít a testhőmérséklet megőrzésében. A levelek kalciumban, vasban és vitaminokban gazdagok. A 19. század második felétől a kokacserje kivonatát italokban használták frissítőszerként.

Tényleg mind a ketten megéreztük a magasság változást erős fejfájással, így vacsora után röviden sétáltunk csak, felvettük a tiszta ruhánkat a mosodából és egész korán elmentünk aludni.