2014. szeptember 7. – Hosszú utazós nap

A nap, amely nem 24 órából állt, hanem 29-ből. Reggel korán keltünk, gyors csomagolás és reggeli után elköszöntünk Rékától. Bangkoki idő szerint 8 óra után picivel indultunk a szállásról a reptérre. Nem nagyon tudtuk kiszámolni, hogy milyen lesz a forgalom, és már kétszer is ültünk dugóban a két nap alatt, így nem mertünk kockáztatni. Oly gyorsan kiértünk, hogy 3 óránk volt a gép indulásáig. Na nem kellett szenvedjünk, hogy mivel töltsük el azt a 3 órát, mert az útlevél vizsgálat baromi hosszas volt. Ráadásul az országba való belépéskor ki kellett tölteni egy űrlapot, aminek az egyik felét maguknál tartották a hivatalnokok, a másikat lepecsételve visszaadták, hogy majd kilépéskor kell leadni. A fiúknak még be is tűzték az útlevelükbe, így ők nem hagyták el. Mondjuk Eszto se hagyta el, csak én… Volt nagy dilemma, hogy most akkor mi lesz. Dió megnyugtatott, hogy tuti nem én vagyok az első ember, aki elhagyja. Valószínűleg igaza volt, ugyanis a hosszú sor végén volt egy pult, ahol ki voltak rakva ilyen űrlapok. Hamar kitöltöttem, és amikor sorra kerültem akkor elővettem a legszebb mosolyom, majd őszintén bevallottam, hogy a kilépő papírom elhagytam, de már rajzoltam helyette újat. Emberünk pedig szimplán bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette, majd küldött még egy visszamosolyt.

Ezek után várt ránk egy 12 és fél órás repülőút. Jó helyen ültünk, nem sírtak a környezetünkben babák, mint odafelé, de ettől függetlenül ez most nagyon hosszúnak tűnt. Valószínűleg azért is, mert visszafelé repültünk az időben és ezáltal végig nappal utaztunk.

A reptéren, Londonban búcsút vettünk Esztoéktól, majd átmentünk az 5-ös terminálról a 3-asra. Vicces volt, mert az út, ami átvezet, egyes helyeken olyan kihalt volt, hogy azt hittük nem is Londonban vagyunk. 2,5 óránk maradt az átszállásra, hogy aztán még 2,5 órát repülhessünk.

Megállapítottuk Esztoval a teljes jóindulatunkat elővéve, hogy a British Airways stewardessei pont olyan öregek, mint a repülőgépeik. És hát sajnos azt is meg kellett tapasztaljuk, hogy ezzel arányosan a türelmük és a kedvességük se a régi már…
Ezek után mikor felszálltunk a London-Budapest járatra meglepetten láttuk Bandival, hogy egy vadi új Airbus A320-ra raktak fel minket. A másik tök érdekes dolog, hogy egyre több a férfi légiutaskísérő. Például a Bp-i járaton csak pasik voltak.

Végül 40 perces késéssel indult a repcsi Londonból, de elég jól behozta a lemaradását. Éjjel negyed egy volt mire leszállt a gép, és háromnegyed egyre ki is derült, hogy egyik nagy bőröndünk sincs meg!!! Negyed órás ügyintézés után pedig azt tudtuk meg, hogy Londonban maradt. Remélhetőleg az egyik holnapi járattal meghozzák, és akkor házhoz szállítják.

Na, de van egy jo hír is! Dióék bőröndje Londonban meg lett!! A részleteket még nem tudom, én is csak ezt a képet kaptam:

És még egy bónusz Mókus Örs kép: