2024. május 2. csütörtök

Az eredeti repjegyünk estére szólt, de a légitársaság addig variált, míg végül már reggel 7-kor a felhők felett voltunk. Vagyis korán keltünk, és előtte keveset aludtunk. De gondoltuk nincs ezzel gond, hiszen így majd egy egész nappal kiegészül a nyaralás.

Négyesben, Bandi szüleivel vágtunk neki a következő 5 napnak. Nincs kapkodás, nincsenek kötelező körök, max a Sagrada Familia, mondván, hogy az azért sokat változott az elmúlt 9 évben is, nemhogy az elmúlt 30-ban.

Mi 2015-ben voltunk Barcelonában egy pár napot, Bandi szülei viszont 1993-ban és akkor is csak egy napot.

A szállásnak írtam előre, hogy ha lehetséges, akkor letennénk a kis bőröndjeinket délelőtt, így a reptérről taxival a szállásra mentünk legelőször. Fél 11-kor már túl is voltunk a bőrönd kérdésen, a recepción volt külön hely a korán érkező és későn távozó vendégek csomagjainak.

Nyugodt tempóban elsétáltunk felfedezni a közvetlen környékét a szállásunknak, ami a La Rambla sétálóutca egyik tengerparthoz közeli mellék utcájában van. Csavarogtunk a La Ramblan, a kikötőben, közben kávéztunk, majd ebédeltünk egy Tapas bárban.

Ebéd után azért beütött kicsit a kaja kóma és a minimál alvás miatti szieszta utáni vágy kombója, így abban reménykedtünk, hogy a szálláson megkapjuk a szobáinkat. Visszasétáltunk, de csak egy szoba volt kész… Encsiék picit lepihentek, mi meg kettesben újra csavargásra adtuk a fejünket.

Egyszer csak eszembe jutott, hogy megnézhetnénk, hogy holnap délután hol kell majd felvenni a vasárnapi futó versenyhez a rajt számot. Megkerestük és gondoltuk megpróbáljuk felvenni (bár se személyi, se útlevél nem volt nálunk, miközben azt írták e-mailben, hogy az majd fog kelleni), de végül ez nem volt gond, név alapján simán kiadták. Kaptam vasárnapra ingyen tömegközlekedési kártyát a rajtszám mellé, viszont biztosítótűt nem adtak a rajtszám rögzítéséhez, ami persze csak visszafelé sétálva tűnt fel. Ilyenkor jön rá az ember, hogy 4 kis filléres tű milyen fontos is lehet. Bandi viszont szemfüles volt és a visszaúton talált egy kínai boltot, ahol ugyan 60 darabot kellett egybe megvenni, de volt!

Aztán lett nekünk is szobánk délután 4 órára, így mi is becuccoltunk. És harmadjára is elindultunk a városba. Amikor délután kettesben sétáltunk, akkor rájöttünk, hogy a bazilika itt van 3 perc sétára tőlünk, de aztán direkt nem mentünk be, hogy majd Encsiékkel együtt menjünk. Szóval ide indultunk elsősorban. Mikor kijöttünk Bandi jelezte, hogy itt voltunk 2015-ben. (Bevallom nem rémlett, de visszanéztük az akkori blogot és ugyan csak 2-3 képpel és fél mondattal, de ott volt.)

A bazilika és környéke után elsétáltunk a Picasso múzeumba, de sajna oda már mára minden jegyet eladtak, így nem tudtunk bemenni. És egyre hűvösebb lett, mi meg a délutáni napsütéshez voltunk öltözve, ezért visszamentünk a hotelba. Végül egy kis bridzs partival húztuk ki az időt alvásig, bár mind a négyen laposan pislogva ültünk a kártyáink felett.