2013. augusztus 7. szerda

Reggel nyugisan keltünk, majd okosan összepakoltam. Azért okosan, mert Atlantic Citybe csak egyet alszunk, és már megyünk is tovább, én meg gondoltam, erre bőven elég a kisbörönd, a nagyok maradhatnak majd a bérelt kocsiba. Pakolás után a környékünk még egy ismeretlen részét próbáltuk meg felfedezni, összekötve egy nagy reggelivel. Volt vagy másfél óránk, így nem kapkodtunk.
Én ezalatt a 5 nap alatt teljesen szerelmes lettem a new yorki kukás autókba! De, komolyan! Szerintem nincs a világon máshol ilyen szép kukás autó! Egyet lefényképeztem, de nem mind így néz ki, viszont majd mind ilyen gyönyörű.

Végül fél 12-kor felvettük a harcot a böröndökkel, és csakazértis metróval mentünk ki a reptérre. A reptéren akartunk kocsit bérelni, mivel oda is visszük majd vissza, és így jóval olcsóbb volt, ha ugyanott tesszük le, mint ahol felvesszük.
Ákos barátunk mikor olvasta a szerencsétlenkedéseinket a metróval meg a böröndökkel, akkor azért megírta, hogy ezt hogyan kell csinálni. Nekünk az fel se tűnt, hogy a reptérre kimenő AirTrain nevű gyors vonatocskának van egy másik vége is, ahova tényleg megy a szállásunktól közvetlen metró. Köszönjük Ákos! És már a böröndökkel is ügyesebbek voltunk.
Aztán az egyértelműen látszott, hogy az AirTrain-nel két megállót kell menni, mert ott vannak a kocsi bérlős cégek. Igen ám, de az a cég nem volt kiírva, ahonnan mi foglaltuk a neten keresztül a kocsit. Bandi nézegeti a kocsi foglalós papírt, majd megszólal, hogy ezt nem is déltől, hanem éjféltől foglaltuk. És akkor elkezdtünk ezen rágódni, miközben még azt se tudtuk, hogy a céget megtaláljuk-e. Végül mikor leszálltunk, akkor már ki volt írva, hogy kisbusszal visznek a céghez, és itt várjunk. Hamar jött is a kisbusz, és egy kicsit odébbi telepre elvitt, ahol aztán választhattunk két kocsi közül is, és az se volt gond, hogy egy fél nappal korábban érkeztünk. Egy Kia és egy Buic közül lehetett választani. A Buic kisebb volt, de az tetszett nekünk jobban, így azzal indultunk neki a nagy útnak. Ráadásul 2 hónapos a Buic, még nagyon szép állapotban van. Még…

Irány Atlantic City. Jó volt, mert egy kellemes két órás út volt, ami közben még egy kávéra is megálltunk. Bandi ügyesen vezetett, minden gond nélkül ment. A GPS-be be is írta előre a címet, már nem kellett semmit csinálni, csak menni. Útközben átmentünk egy két szintes hídon.

Atlantic City: a GPS alapján megérkeztünk a tengerparton egy elég romos, szakadék házhoz, ami csak azért volt furcsa, mert nem sok különbség volt árban a nagy puccos kaszinó hotel és a motel között, emiatt a hotelt választottuk, ami kicsit se hasonlított az orrunk előtt álló épületre. Bandi csak az első számot ütötte el a házszámban.
Oké, hotel meg van, de mit kezdjünk a kocsival? Elvileg van parkoló. De hol? És mikor kell érte fizetni? Stb. Végül elég jól ki volt táblázva, és mivel nem volt nagy kocsi forgalom, így az se volt zavaró, amikor az út közepén csak álltunk, es tanakodtunk, hogy most bekanyarodjunk-e ebbe a kis utcába, vagy ne? Végül a parkolás projekt sikeres volt, bár egy akkora parkolóházban van a kocsi, hogy nem biztos, hogy megtaláljuk, mikor tovább akarunk majd menni.
Parkolóházból bementünk a hotelbe, ami olyan hatalmas, hogy vagy hat háztömbnyi. De pont emiatt aztán elég sok helyen van check-in pult, így azzal nem volt gond.
Na, a szoba, amit kaptunk az nem is szoba, hanem egy kész lakás. Pláne az előzőhöz képest. Itt a fürdő akkora, mint ott a szoba volt. Van előszoba, nappali tévével, kanapéval, akkora háló, hogy táncolni lehet benne, fürdőszoba és két wécé. Pazar a kilátás minden irányba, és kb. a 22-dik emeleten vagyunk. De azt nem tudjuk biztosra.

Elmentünk a partra, meg a part es a szállodák közötti sétányra (Boardwalk) csavarogni. Kicsit hűvösebb van, mielőtt megérkeztünk esett is az eső, de mi már napsütésben sétáltunk.

Bementünk az egyik nagy szállodába, hogy megnézzük a híres kaszinókat. Na, ott is csak álltunk és bámultunk. A játékok nagy részét nem is értettük. Az egész szállodának az alsó szintje csak játékgépek tömege. Őrület.
Aztán visszasétáltunk a mi szállodákban, hogy majd ott is megnézzük a kaszinót. Iszonyat nagy, es minden van, a sima félkarú rablótól a kockajátékon át mindenféle kártyájáték. Érdekes volt, de egy este elég is itt.

A szállodában úgy eltévedtünk, hogy majd fél óra volt mire hazataláltunk, de akkor is egy parkolóőr igazított minket útba, ugyanis már a parkolóházban is jártunk. Vicces volt.