JORDÁNIA – 2. nap

Posted by borsophoto

2023. március 16.

9-kor keltünk, összekészülődtünk, jól bereggeliztünk, aztán majd 11 óra volt mire elindultunk, hogy magunkra vegyük a várost. Gyönyörűen sütött a nap. Teljesen felvillanyozott bennünket a szép idő.

A Citadellánál kezdtünk. Az egykori ammáni citadellának sajnos ma már csak a romjai láthatóak. A mai Ammán közepén álló domb már az újkőkorszakban lakott hely volt! Ma már csak a római és a korai iszlám kor közötti időszakból származó romok láthatók rajta, pedig a területet elfoglaló számos jelentős civilizáció hatással volt rá. A megerősített falak mögötti területen semmi nem maradt épen, római, keresztény és muzulmán templomok, sírok, épületek romjai, szobrok töredékei láthatók ma.

A római színháznál folytattuk utunk, ami a citadellához aránylag közel van. A színház 138-161 között épült és hatezer ember befogadására alkalmas. A színház teljes felújítása 1957-ben kezdődött meg. De sajnos nem az eredeti alapanyagokat használtak, így a rekonstrukció egyes részei nem lettek szépek, például az egyik oldalsó lépcső tök modern. Viszont a színházba ismét élet költözött, júliusban és augusztusban szoktak kulturális rendezvényeket tartani itt.

A színház után ismét a tegnapi piac szélén kötöttünk ki egy mecset mellett, ami sajnos átépítés alatt áll. A piacon és a környező utcákban kavarogtunk, néha egy frissen facsart gyümölcslére, néha meg egy oltári édes sütire leülve.

Majd visszakeveredtünk a szállásra, lepakoltunk és újra útnak indultunk. A légvonalban szinte mellettünk lévő I. Abdullah király mecsetjét szerettük volna megnézni, amiről azt tudtuk, hogy oda be lehet menni amolyan földi halandónak is, mint mi vagyunk. Cirka félóra dombra fel – dombról le sétával el is jutottunk a mecsethez. Különben az útvonal a helyi II. vagy XII. kerületnek felelt meg. Sokkal szebb házakat láttunk, mint amik a belvárosban vannak. Ez az egyetlen mecset Ammanban, ahova a nem muzulmán látogatókat is beengedik. A mecset 1982-89 között épült, hétezer hívő fér el benne és még háromezer a kertjében. A mecset maga nyolcszögletű melyet egy 35 méter átmérőjű kupola díszít, aminek az a különlegessége, hogy egyetlen oszlop sem tartja. A nők számára van egy kisebb, ötszáz fős terem, illetve a királyi család számára egy ennél is kisebb szentély áll rendelkezésre. Bent sajnos nem szabad fotózni.

Innen már vacsorázni mentünk. Laci kinézett még otthon egy éttermet, ami nincs is messze a szállástól, és nagyon dicsérték. Nem foglaltunk asztalt, de mivel 6 után kicsivel már ott voltunk, így azt mondták, hogy ha 8-ig végzünk, akkor megoldják. Közben nagy felfordulás kerekedett, majd hamar kiderült, hogy az olasz külügyminiszter érkezett meg a feleségével és még valaki nagyon fontos ember, hogy együtt vacsorázzanak. Na ebből már tudtuk, hogy tuti finom lesz a vacsora. És az is volt… Meg sok is.

JORDÁNIA – 1. nap

Posted by borsophoto

2023. március 15.

9-kor fejfájósan ébredtünk. Illetve én már egyszer 7-kor is, de annyira kopogott az eső az ablakon, hogy nem éreztem azt, hogy fel kellene kelni. Későn és hosszan reggeliztünk remélve, hogy eláll az eső.

11 után indultunk és a környéken próbáltunk pénzhez jutni: Laci dollárt akart váltani, Bandi meg pénzt akart felvenni. Közben hol esett, hol elállt és ezzel együtt váltogattuk a tervet, hogy múzeumba menjünk vagy a városba sétálni.

Aztán végül a királyi automobil múzeumra esett a választás. Mivel nem séta távolságra volt és az eső is esett, így taxiba vágtuk magunkat. A múzeumot 2003-ban hozták létre Abdullah király kívánságára. A múzeum a jordán járművek ritka gyűjteményét mutatja be Husszein bin Ali 1916-ban Ammánba érkező autóitól egészen a modernekig, mellette sok motor is megjelenik. Az 1999-ig uralkodó Husszein király nagy autó őrült volt, mellyel fiát, a jelenlegi királyt, II. Abdullah-ot is megfertőzte.

A múzeumban található a hollywoodi Mars című film forgatásánál használt Rover is, amelyet Wadi Rum-ban (Jordánia UNESCO világörökségi részét képező sivatagban) használtak a marsi jelenetek hátteréhez. A Rovert ajándékba adták Jordániának azért a vendégszeretetért cserébe amellyel Jordánia fogadta és támogatta a film teljes stábját.

A múzeumban már a végefelé jártunk, amikor a taxis bácsink egyszercsak ott termett. Nem is értettük, hogy hogyan, csak azt, hogy miért. Túl jó fogásnak tartott minket, így inkább befizette magát is a múzeumba egy körre, hogy aztán ő vihessen minket vissza a városba is.

Abban reménykedtünk, hogy eláll az eső. De végülis az egész napunk ebből állt… De nem állt el, így a belvárosban bolyongtunk és végül egy bazárban kötöttünk ki. Az emberek kedvesek, barátságosak, minket, nőket megnéznék. Azt meg, hogy még fotózom is őket, végképp nem tudják hova tenni, de mosolyognak és nem jönnek zavarba.

Átázva és átfagyva visszagyalogoltunk délután a szállásra. Ammán dimbes-dombos: 17 dombon fekszik a város és ha gyalogolsz a városban, akkor majd mindig vagy fel, vagy le gyalogolsz (vagy lépcsőzöl, hogy rövidítsd a dombra menetet).

Egy óránk volt “otthon”, mert aztán 6 órára mentünk egy jordán főző kurzusra. Kb időben indultunk, csak a dombokkal nem számoltunk, így meglehetősen átázva az esőtől, kimelegedve a dombmászástól és sietéstől néhány perces késéssel megérkeztünk. Laci és Barbi Magyarországon több mint 15 éve működteti a Chefparade nevű helyet, ami hasonlóról szól: egy este alatt néhány receptet közösen megfőztök egy tanár segítségével majd együtt megeszitek. Mivel otthon mi sokszor voltunk ilyenen (már jóval azelőtt, hogy Laciékat ismertük volna), így tudtuk, hogy ez náluk hogyan is működik. Ezek után ez a hely kicsit csalódás volt, nem igazán voltak profik. Mindenestre amit főztünk, azt meg is ettük és jól is laktunk.

Hazafelé ballagva még egy shisha bárba beültünk, majd fél 11-re voltunk a szálláson kicsit kipurcanva és reménykedve a holnapi napsütésben.

JORDÁNIA – 0. nap

Posted by borsophoto

2023. március 14.

Ez tényleg amolyan nulladik nap, mint a sziget fesztiválon. Van is, nincs is, hiszen a repülő 17:20-kor indul menetrend szerint Budapestről a jordán fővárosba, Ammánba. A repülőút 3 óra 20 perc, de rájön még a kétórás időeltolódás, meg a reptérről a szállásig tartó útidő, így legjobb esetben is éjfél előtt kicsivel lehetsz a szálláson.

Ezt az utat egyszer már megterveztük, lefoglaltuk, rákészültünk. De sokunknak van ilyen, Covid előtt betervezett nyaralása, amit a járvány elvitt. A lezárások 2 héttel az indulás előtt jöttek (2020. március). Egy fillért se buktunk akkor: repjegy, szállás, kocsi bérlés, minden visszajött. Így nem panaszkodhatunk. Sőt, volt időnk átgondolni, hogy az akkorra tervezett 5 nap kicsit feszes, ezért inkább másik légitársasággal és 7 napra megyünk most.

Kiértünk délután 3-ra a reptérre, kényelmesen voltunk, Barbival és Lacival, újdonsült utazó társainkkal már a csomagfeladási ponton összefutottunk. Kicsit bolyongtunk még, kicsit dumáltunk, majd mikor elindultunk az útlevél ellenőrzésre, akkor egy nagyobb sor végén találtuk magunkat. A sor nem haladt, csak nőtt. És akkor kiderült, hogy egy órája nem működik az útlevél ellenőrzés informatikai rendszere. Nincs B megoldás, várni kell. Így aztán a gép hiába volt ott időben, az utasok a terminálban dekkoltak. Érdekes volt, hogy senki nem aggódott, nyugodtan vártuk a csodát, hogy magától meggyógyuljon a rendszer. Egyetlen izgalmas esemény az volt, hogy valaki előttünk kiborított egy pohár kólát, ami egyre csak csorgott mindenfelé.

Mi még fél órát vártunk, majd amikor már a gép kellett volna hogy induljon, akkor a rendszer is beindult. Na akkor kezdődtek a feszkók, mert néhányan azt hitték, hogy csak az ő gépük indulna már, a másik 300 ember hobbyból áll sorban…

Volt 4 db automata útlevél ellenőrző kapu azon kívül, ahol hagyományos módon haladt az ellenőrzés. Könnyen átálltunk oda, de a négyből három elég hamar újra leakadt… Végül sikerrel átjutottunk az ellenőrzésen, majd megfutattak minket, mondván másfél perc és zár a kapu. Komolyan vettük, bár tudtuk, hogy más is áll a sorban, aki ezzel a géppel jön. Így persze újabb sorba futottunk bele, de aztán csak felpörögtek az események és bő fél órás késéssel tényleg zárták a repülőgép ajtajait. 5:20 helyett 5:55-kor el is indultunk. Több csúszásra számítottunk, ráadásul a menetidőn kicsit javított a pilóta bácsi, így helyi idő szerint este 11 órakor landoltunk (20 perc késéssel).

Kötelező regisztrációt kell online intézni mielőtt neki indul az ember Jordániának. Ez az egyik, amit ellenőriznek érkezéskor. A másik, hogy elvileg kell vízum, gyakorlatilag viszont ha 4 éjszakát az országban töltesz, akkor elég online megvenni a Jordan Pass-t, amivel kiváltod a vízumot és egyben egy csomó helyre megváltod vele a belépőt. Ezt is ellenőrizték belépéskor az útlevél mellett. Sőt az útlevelet kétszer is ellenőrizték. Ezzel 1 óra el is ment még pluszban a reptéren. Annyira pont egy óra, hogy a Barbi még 14-ei dátummal lépett be pecsét szerint az országba, mi viszont már 15-eivel. A csomagokra nem kellett várni, ők vártak ránk.

Számítottunk rá, hogy késő lesz mire kikeveredünk a reptérről, így éltünk a szállás által felajánlott reptéri transzferrel. A reptér kb annyira van a városon kívül, mint Magyarországon. Bő fél óra volt az út forgalom nélkül.

Egész nap esett, kb akkor állt el, amikor megérkeztünk.

Ha jól értelmezzük az eddigi munkatempót, akkor abból amit a reptéren és a szálláson láttunk, baromira nem kapkodnak. Ráér mindenki, hiszen ők is ráérnek.

Mindenestre éjjel negyed kettőkor még ki kellett mennünk a közvetlen környéket megnézni. A sarkon van egy büfé, a helyi legjobb shawerma (közel-keleti gyros talán a legjobb megfelelője) árus lehet. Éjjel 2-kor még olyan forgalma volt (pedig az út túloldalán is nyitva volt egy kis önkiszolgáló), hogy pörgött a kés a srác kezében. Természetesen kipróbáltuk volna, de nem volt jordán dinárunk. Amíg én két képet csináltam könnyen szóba lehetett elegyedni a hely előtt állókkal, sőt inkább ők szólítottak meg minket és mondták, hogy ez Amman legjobb shawerma árusa. Kártyával nem lehet fizetni, de az egyik srác kezünkbe nyomott egy 5 dinárost (kb. 2.500,- Ft), hogy együnk, vendégei vagyunk. Bárány hússal készült, zöldségekkel megspékelve, tortillába tekerve.