2015. január 3.

Reggel gyönyörűen tartottuk a tervet, miszerint 1/2 7-kor felkelünk, 7-kor reggelizünk, 1/2 8-kor indulunk. Én ugyan már 1/2 6-kor fent voltam, de hagytam a Bandit még aludni – gondoltam jól jön majd napközben a pihentsége.

Induláskor a GPS este 20:20-ra tervezte az érkezésünk Érdre. Még sötét volt mikor elindultunk, majd egy óra múlva kelt csak a nap. A három hírhedt hágón simán átjutottunk, az idefele úton kapott lezárásoknál megemlékeztünk a múlt szombati utunk viszontagságairól, és ettől még inkább tudtuk értékelni a száraz aszfaltot, valamint a minimális forgalmat.
Másfél óra alatt nyomtuk le az odafelé vezető 11 és fél órás, kerülővel tarkított utacskánkat. Így aztán 9 órakor már Olaszországban voltunk. Össz-vissz 3x álltunk meg egy-egy röpke pisire, meg egy szendvics beszerzésére. 14:30-kor Szlovénia határát, majd 16:45-kor Magyarország határát is átléptük! És nem voltunk restek az odafelé majdnem 21 órás utat hazafelé 11 óra alatt megtenni!!! Jobban mondva korrigálnom kell: egyrészt Bandi tette meg ilyen gyorsan ezt a hosszú utat, végig ő vezetett. Másrészt nem is 11 óra volt, hanem csak 10 óra 55 perc! Vagyis a tervezett 20:20-as érkezést ledolgozta majdnem 2 órával.
Tehát itthon vagyunk, jól vagyunk, és jól éreztük magunkat! Éljen 2015!

2015. január 2.

Reggel Dióék úgy döntöttek, hogy elindulnak Svájc felé, hogy a Danit hazavigyék Zürichbe. Az eredeti terv is ez volt, hogy hazaviszik, és ott maradnak egy éjszakát, de ők is csak szombaton indultak volna. Sajnos Dani nem lett jobban, lázas volt reggel, így egyszerűbb volt nekik, ha elindulnak és nem ücsörögnek a hotelben plusz egy napot.

A közös reggeli után búcsúzkodás, majd Esztoéknak pakolás és indulás, nekünk meg sípálya. Ma is szép idő volt, bár nem annyira mint tegnap. Valahogy le voltunk lassulva, ezért aztán ma csak olyan levezető napot tartottunk. Fentebbi részeken síeltünk, mert a síterep alsóbb szakaszaira már ráférne egy újabb havazás, egyik-másik pálya elég rendesen meg van kopva. Sőt volt, amit a lenti részen le is kellett zárjanak, annyira kilátszik már a föld. De azért a fekete pályán még egyszer le tudunk jönni…

Csak délután 3-ig síeltünk, utána mind a ketten bevágtuk a délutáni szunyát.
De aztán -még vacsora előtt- kicsit csavarogtunk a falucskánkban. Vacsora után meg már csak a pakolás maradt, hogy holnap időben tudjunk indulni.
A terv, hogy reggel 7-kor reggelizünk és 1/2 8-kor elindulunk. Ha nem úgy megyünk haza, ahogy jöttünk (és reméljük nem úgy megyünk!), akkor este 9-10 óra között otthon is vagyunk.

2015. január 1.

Szilveszter ide, vagy oda: nem keltünk későn. 10 előtt már reggeliztünk is.

Bandival mi a reggeli után hamar összeszedtük magunkat, hogy minél előbb kint legyünk a pályán. Ilyenkor nincs sor a felvonóknál és jó kevesen síelnek. Esztiék először úgy tűnt, hogy visszafekszenek pihenni, de aztán ők is nekimentek a hegynek, de Dani nélkül. Ugyanis most a Dani lett kellőképpen taknyos, neki kellett szünetet tartania.
Egészen jó időnk volt, szépen sütött a nap és a hőmérséklet is sokkal kellemesebb volt, mint az előző napokban. Annyira, hogy melegem volt. Délután 4-kor még felmentünk 3400 méter magasba és onnan mentünk le egyhuzamban a faluba 1650 méterre. 11 km hosszú volt így az út mindenféle színű pályával, és 42 percbe került. Szóval alaposan kisíeltük magunkat. Bár délutánra elég sokan lettek a síterepen, addigra mindenki magához tért.

Vacsora után pedig csak a társas maradt.

2014. december 31.

Először is boldog új évet Nektek!!!

Aztán egy kis rövid napi összefoglaló: reggeli után együtt indultunk ugyan a Dióékkal síelni, de még a pálya alján elváltak útjaink. Mi a csúcsra tartottunk, míg Esztoék valahol félúton megálltak síelni egy kevésbé meredek részen, ezért már az alján másik felvonóval mentünk neki a hegynek.
Lent ült a felhő, fent sütött a nap. Lent -11 fok volt, fent -7, így jól felöltözve, zsebkendővel felpakolva síeltünk. Esztit leszámítva mindneki esett minimum egyet. Persze baja senkinek nem esett.
Délután 1/2 4-ig voltunk fent a hegyen, lejövetelkor összefutottunk Dióékkal, akik szintén épp indultak le csak ők a felvonóval, mi meg a fekete pályán. De legalább tudtunk egyeztetni, meg láttuk egymás mosolyát.
Gyönyörű volt lefelé jövet a táj: a falun lent ült a felhő, imitt-amott kilestek a háztetők a sűrű gomolyag alól, és felette pedig ragyogott a nap. Már-már giccses volt. De van fotóm hozzá.

Vacsoráig csendespihenőt tartottunk. Fél 7-kor viszont nagy tűzijáték volt kint a hegyoldalban, ahol aztán fáklyákkal jöttek le a síiskolások, ami nagyon jól nézett ki. 7 órától meg jöhetett az 5 fogásos vacsora. Nagyon-nagyon jól főznek.
Vacsi után meg konkrétan áttársasoztuk a szilvesztert.

2 nap után van net a házban, szóval teszek egy próbát fotó feltöltés ügyében.

2014. december 30.

Végülis tél van, és 1650-3600 méter között mozgunk síelés közben, tehát az, hogy mínusz 17 fok van teljesen természetes, vagy nem?

Reggelre már annyival jobban voltam, hogy a láz már nem kerülgetett, ezért aztán sok zsepivel és sok strepsils-zel a zsebemben indultunk fel a hegyre síelni reggeli után. A többiek jól vannak, csak én vagyok ilyen nyavalyás.
Tényleg baromi hideg van, a csúcson -17, de lentebb se sokkal melegebb. És azt mondják a többiek, hogy tegnap, amikor én nem mentem még hidegebb volt. Viszont nagyon szépen süt a nap, ami mondjuk fel nem melegít, de sokat számít mind lelkileg, mind testileg – na meg a fotókon!

Délután mi a Bandival végig lesíeltünk, a többiek felvonóval jöttek le, mert a pálya aljáig jövő terepek elég nehezek. Ugyan van köztük zöld pálya is, ami a legkönnyebb (elvileg), de az itt egy nagyon keskeny pálya, amin rendszerint borzalmasan sokan vannak. A másik lehetőség egy fekete pálya (legnehezebb), ami pedig még az Esztonak kicsit erős lenne. Bár van már olyan ügyes és bátor, hogy ha nem mondanánk meg neki, hogy az fekete pálya, akkor szép lassan, de le tudna rajta jönni.

Az nagyon klassz, hogy a szállásunk közvetlenül a síterep aljánál van, csak át kell menni az út túloldalára. A síterep pedig nem egy pályát jelent, hanem 220 km pálya 47 felvonóval! Természetesen nincs mindig minden pálya és felvonó nyitva, de most a szombati és vasárnapi friss hónak köszönhetően elég jó a választék. A táj pedig meseszép. Nagyon sajnálom, hogy képet nem tudok feltölteni, utólag pótolni fogom mindenképp! Mondjuk jelen esetben a fotó kevesebbet mutat, mint a valóság, mert itt a hegytetőn bármerre nézünk csodaszép tájat látunk, míg a fotó csak egy kis szelete ennek az élménynek. De azért mutatom majd azt a pár képet, amiért hajlandó voltam levetni a kesztyűmet ebben a hidegben.

Szóval a szállás előnyét már leírtam: fantasztikusan jó helyen van. Amit most írok, azt sem panaszképp teszem, inkább csak tanulság annak, aki netán szállót akarna nyitni…
Egy mondatban, röviden összefoglalva: semmi sem a vendégért van. Egy Erdélyből származó magyar család jött ki ide, egy rövid magyarországi lét után a romániai rendszerváltást követően. A férj 45-50 közötti, a feleség 40-45 közötti, 2 tinédzser gyermekkel. Az alkalmazottak is magyarok, több közülük nem is beszél franciául, míg a tulajdonos pár vagy hat nyelven beszél. Két csillagos szállásról van szó, ennek megfelelő a felszereltsége is, és az ára is. Messze a legolcsóbb szállás a környéken. Eddig ezzel minden rendben is van, hiszen számolhatunk vele, hogy az olcsó szállásért mit kapunk.
Amit viszont nem értek, hogy az alapvető dolgokban, mint például hogy ne a vendégnek kelljen reggeli wécézés előtt még gyorsan wc papírért kuncsorognia, vagy hogy a lefagyott járda rész a sítároló előtt sóval vagy homokkal fel legyen kicsit szórva, hogy a szerencsétlenebb vendég ne ott vágódjon hanyatt, ezekért miért kell külön szólni, miért nem természetes egy vendéglátósnak? Vagy például az, hogy nem működik a net, őket nem zavarja, hiszen nekik van privát hálójuk, így aztán olyan nagyon nem is tesznek annak érdekében hogy a meglévő, a vendégeknek fenntartott internet rendben legyen és netán a vendég jól érezze magát, mert 2-3 dolgot el tud intézni a neten. De sorolhatnám még a kisebb-nagyobb bakikat, amiket sorra követnek el, és ezzel elrontják a vendég szája ízét. Pedig ezek nem feltétlenül kerülnek pénzbe, vagy ha igen, akkor se az a költség, amit ne vállalna fel: hiszen a net már be van kötve, hiszen a wc papírt csak megvette… stb.

Félpanzióval vagyunk befizetve, a reggeli szerényebb de finom. A vacsora meg mindig 3 fogásos és kifejezetten finom szokott lenni. Nincs választás, fix kaja van, egyfélét főznek, de jó a szakács. Erre nem lehet egy szavunk se!

2014. december 29.

Bár erről a tényről, miszerint nagyon hideg van, én magam csak hallomásból tudok beszámolni. A megfázásom olyan stádiumba érkezett, hogy jobbnak láttuk, ha én kihagyom a mai napot, és a lábam ujját se teszem ki a szobából.
Reggeli után, 1/2 10 magasságában rajtam kívül mindenki elment síelni. A szobából én még egy kicsit irigykedve néztem, hogy milyen szépen süt a nap odakint. Tök jó, mert pont a pályára lehet rálátni az ágyból. De aztán az egész délelőttöt átaludtam.

Bandi rám való tekintettel délután kettőkor visszajött, Esztoék viszont délután négyre értek csak le a hegyről. Mindenki azt mesélte, hogy a gyönyörű napsütés mellett csontig hatoló hideg volt kint a pályán. Így aztán lehet tényleg jobb, hogy én ma inkább az ágyban való izzadást választottam.
Délután pihent a csapat egy kicsit miközben mindenki próbált “feloldódni”. Aztán neki ültünk társasozni egy olyan játékkal, ami a Dióéknak új volt (Bang!), és annyira belejöttünk, hogy a vacsora idejére ugyan felfüggesztettük de 1/2 1-ig játszottunk.

Sajnos az internet szánalmasan gyenge, csak egy helyen fogható, és mindig leakad, ezért képeket szinte esélytelen hogy feltegyek. Többször próbáltam sikertelenül. Be kell érjétek az elbeszélésemmel.