Utazás

Seattle – Alaszka – Vancouver – 11. nap

Posted by

0

2025.08.13. szerda

Órára keltünk mert ma izgalmas programra mentünk. Bár csak fél 10-kor indultunk, de fél 9-re már ott kellett lenni: egy nagy katamaránnal kihajóztunk a Kenai Fjord Nemzeti Parkba, hogy két gleccsert is megcsodáljunk: Holdgate és Aialik gleccserekhez jutottunk el. Seward kikötőjéből indultunk, a Resurrection-öbölből. Az út során bálnát, vidrát, fokát is láttunk, meg sok különböző tengeri madarat és végül delfinek lubickoltak a hajó mellett, versenyt úszva a katamaránnal. Ugyan sokan voltunk a hajón (kb 200-220 fő), de igazán profin szervezett volt minden: a kapitány sok érdekességet mondott el a 7,5 órás út során, folyamatosan ő is és az egyik embere is pásztázták a tengert távcsővel, hogy ha bármit meglátnak azt meg tudják mutatni nekünk. Sőt a környező hajókkal is kapcsolatban voltak, valaki valamit látott, akkor jelezte a másik hajó kapitányának. 

Több helyen megálltunk, nem csak a gleccsereknél. Mondanám, hogy nem volt felhőtlen a napunk, de ez abszolút csak az időjárásra volt igaz. Néha egészen szürke napnak tűnt, ha a tájat néztük, de aztán egy vidra, vagy fóka bekerült a képbe és minden más lett. Valószínűleg tűző napsütésben ez kicsit más, de ez egy jóval előre befoglalt program volt, így mi alkalmazkodunk a kevésbé eső mentes időhöz. Délelőtt csak felhős volt, délután aztán volt, hogy egy-két zivatar elkapott minket. De ez egy fedett hajó volt, aminek ki lehetett menni a külső fedélzetére is, de alapból bent tudtunk ülni. Azért volt olyan is, hogy álltunk kint a szakadó esőben és meredten bámultunk a tengert, hogy hol bukkan fel a bálna. De akkor legalább nem voltunk sokan, a társaság java “félt” az esőtől. Mi mondjuk alaposan felöltöztünk és hoztunk sapkát is meg esőkabátot is.

Tudtátok, hogy a tengeri vidrák a legkisebb tengeri emlősök? Kifejlett állapotban a hím elérheti a másfél méter hosszúságot és a 32 kilót. És ő az egyetlen tengeri emlős, melynek nincsen szigetelő zsírrétege ami melegen tartaná őket, ellenben nekik van a világon a legvastagabb, legsűrűbb szőrük. Az alaszkai tengeri vidrákat a 17 és 18-dik században a kihalás széléig vadászták, hogy a szőrük iránti világméretű keresletet kielégítsék. Ma már újra sok helyen megtalálhatóak, és végtelenül cukik.

Délben kaptunk ebédre egy jól megpakolt szendvicset, meg nasit üdítővel. Délután még sütit is osztottak, majd 5 órára visszaértünk a kikötőbe. 

Nem indultunk egyből haza, a kikötő környékét fel akartuk kicsit fedezni: elsősorban halas éttermek, ajándék boltok, szállodák sorakoznak a parton. Ahogy ezeket nézegettük, egyik-másik ajándék boltot belülről is, közben betévedtünk a 70. Seward Silver Salmon Derbyre. Ez Alaszka állam legrégebbi és legnagyobb horgászversenye, ami nem csak a helyiek között hanem egész Alaszkában népszerű a horgászok körében. 

Tegnap este láttam, hogy a város másik végén (ahol a mi szállásunk is van), ott is meglepően nagy élet van, így a Bandi azon az oldalon nézett ki egy lazacos helyet a vacsorához. Eddig ez volt a legfinomabb vacsoránk. Ki is purcantunk mire hazaértünk a két percre lévő étteremből. 

Seattle – Alaszka – Vancouver – 10. nap

Posted by

0

2025.08.12. kedd

Reggel elhagytuk Glacier View nevű falucskánkat valamint az azt körülvevő hegyeket és gleccsert. 

Seward felé vettük az irányt reggel 9-kor. Útközben Wasilla nevű városban beugrodtunk kaját venni, majd a város szélén a Reflection Lake (Tükröződés tavát) jártuk körbe. Olyan klassz kis napos idő van megint, hogy néha már pólóban vagyunk. 

Anchorageból délre menet az autóút mellett volt egy Beluga Pont nevű hely, ahol a csendes óceán ezen öblében sok beluga bálna él, és megfigyelhetőek. Láttuk őket, bár elég távol voltak… Higgyétek el, ezen a két képen ők vannak! 

A Glacier-Viewban lévő házi nénink, Sandy ajánlotta, hogy Sewardba menet álljunk meg az Alaska Wildlife Conservation Centernél, avagy egy olyan vadrezervátumban, ahol mentett állatokat gondoznak addig míg vissza nem tudják adni a természetnek. Sokféle állatot láttunk: farkast, rénszarvast, jávorszarvast, baglyot, medvét, bölény, tarajos sült, prérifarkast és pézsmatulkot. Bevallom voltak újdonságok abban a 2,5 órában.

A Kenai-félszigeten, az Alaszkai-öböl egyik fjordján, a Resurrection-öbölnél található Seward, ami Alaszka déli partján fekszik, körülbelül 190 km-re közúton Alaszka legnagyobb városától, Anchorage-tól.

A 2717 lakosú Seward a nevét William H. Sewardról, az Egyesült Államok korábbi külügyminiszteréről kapta, aki 1867-ben, Andrew Johnson elnök adminisztrációja alatt, Alaszka megvásárlásának megszervezését irányította az Egyesült Államok részéről.

Seward az Alaszkai Vasút déli végállomása és az eredeti Iditarod (kutyaszánhúzó) verseny eredeti kiindulópontja a város déli végén van (a szállásunkhoz egész közel), a parton. 

Este 6 körül érkeztünk meg, kipakoltunk, majd Judit és Bandi elment sétálni a parton egyet, míg én ugyanott futottam. A part majd teljes hosszában lakó autókkal van tele Amerika és Kanada különböző államaiból. Vacsira magunk főztünk, majd kidőltünk.  

Seattle – Alaszka – Vancouver – 9. nap

Posted by

0

2025.08.11. hétfő

Reggel azzal kezdtünk, hogy kialudtuk magunkat. Aztán megláttuk, hogy gyönyörűen süt a nap. 

11 körül elindultunk a kis megkent szendvicseinkkel egy autós túrára, hogy felfedezzük a környéket. Néhol a főútról letérve, dombokat megmászva élveztük a tájat. Az egyik domb tetején megettük a szendvicseket, majd elindultunk vissza. 

3 órára kellett megérkezzünk a gleccser túra induló pontunkra. Egy 3,5 órás túrára mentünk a MICA tour-ral a Matanuska Gleccserre. Ez a gleccser egy 43 km hosszú és 6,4 km széles völgygleccser, az Egyesült Államok legnagyobb, autóval megközelíthető gleccsere. Végpontja a Matanuska folyót táplálja. A gleccser napi körülbelül 30 cm-t áramlik. Végig, egész nap nagyon szép időnk volt. Reggel 10-kor még csak 5 fok volt, de apránként húzta fel a hőmérsékletet a napocska, annyira, hogy a gleccser túrára már hosszú ujjú pólóban indultunk. A gleccser közelében hirtelen vagy 10 fokkal hűvösebb volt, de volt nálunk dzseki. Természetesen nem jártuk be a gleccser teljes 43 km-es hosszát, a végében túráztunk majd három óra hosszat. Ami furcsa volt, hogy nagyon sok helyen kő és kavics borította a gleccser jegét. Ezek a kövek fentebbi szakaszokról, a gleccser két oldalán lévő sziklafalról hullanak a gleccserre. A gleccser alsó szakaszán a 6,4 km szélességének nagyjából a felét kő törmelék és nagyobb szikla darabok  borítják. Vannak részek, ahol meg a tükör sima jégen sötét sár réteg van, ezzel teljesen megzavarva a túrázókat. Ide csak vezetővel lehet jönni, kisebb-nagyobb csoporttal. Nekünk egy nagyon ideális csoport létszámunk volt, mert a vezetővel együtt nyolcan voltunk. Indulás előtt a tájékoztatás mellett kaptunk védő felszerelést: egy-egy bukósisakot, és a túra bakancsunkra egy szöges jégtalpat. Sőt, aki nem ideális cipőben érkezett, az bakancsot is kapott. 

A vezetőnk egy Minnesota-i fiatal srác volt. Ezalatt a szűk egy hét alatt nagyon sok olyan felszolgáló – kiszolgáló emberrel találkoztunk, akik csak nyári munkára jönnek ide, különböző amerikai államokból, vagy egyéb országokból. Például különböző helyeken találkoztunk bolgár és macedón fiatalokkal, akik már több éve kijárnak ide Alaszkába nyári munkára.

Este hétkor végeztünk a túrával, és mivel a tegnapi vacsi nagyon finom volt, így visszamentünk ugyanabba az étterembe: a Mountain Sheep Lodge éttermébe. Ma sem csalódtunk!

Seattle – Alaszka – Vancouver – 8. nap

Posted by

0

2025.08.10. vasárnap

Fél 9 után ébredtünk, és kicsit kapkodva szedtük össze magunkat, ugyanis 10 órakor ki kellett jelentkezzünk a Denali-s szállásról. Szakadó esőre keltünk és 5 fokra, amit csak háromnak lehetett érezni… Megállapítottuk, hogy tökéletes az eső időzítése, nekünk az elmúlt két napban alaszkai viszonylatban nagyon szép időnk volt, időnként sütött a nap és nem esett az eső. Azt néztük, hogy erre a területre, amit ma elhagytunk estére már csak 1 fokot ígér, ónos esőt és havazást. Nem vártuk meg, hogy igaza van-e, inkább elindultunk délebbre. 

A mai cél a Glacier View nevű hely, ami a Matanuska Gleccser közelében található. 

Mivel ma van Bandi szülinapja, így kerestünk egy klassz éttermet. Jobban mondva anno leveleztem a mai szállásunk házi gazdájával, Sandyvel, aki ajánlott néhány helyet. Az egyik a Wasilla nevű városban lévő Chepo’s nevű mexikói étterem volt, ezt választottuk. Itt már nem esett az eső, ami egyre biztatóbb volt.

Délután 5 óra volt mire az új szállásunkra értünk a Glacier View nevű 234 lakosú falucskában. Egy nagyon aranyos kis kétszobás faház a hegyek között, az erdő szélén. A házigazda Sandy és Dan végtelenül kedvesek, szimpatikusak. 

A falucska 30 mérföld (48 km) hosszú és ezalatt a néhány kilométer alatt a szintkülönbség is rendesen váltakozik 1430 és 3285 láb (436-1000 méter) között. Szóval amikor azt mondom, hogy átugrottunk a szomszédba vacsizni, akkor elmentünk egy 43 km hosszú gleccser mellett, egy repülő leszálló pálya mellett, átszeltünk néhány hegyet, és utaztunk egy kétsávos autóúton 20 percet. De ez csak a visszaútra volt igaz, mert odafelé megálltunk több helyen is folyamatosan rácsodálkozni a tájra. Sőt tettünk egy mini túrát is. 

A vacsora helyünk egy nagyon hangulatos helyen volt. Várnunk kellett mert tele volt mikor megérkeztünk. Leültünk kint, de hűvös, szeles volt: 5 fok, de hőérzetre mínusz 1. Cserébe a várakozásért, nagyon finom vacsit kaptunk. 

Este 10-kor még ilyen világos és szép időnk volt:

Seattle – Alaszka – Vancouver – 7. nap

Posted by

0

2025.08.09. szombat

Reggel nyugisan indultunk, készítettünk szendvicseket, megkávéztunk majd a Denali Parkban lévő Horseshoe Lake felé vettük az irányt. Ez egy nagyon szép patkó alakú tó, amelyhez egy könnyű út vezet (visszafelé már nehezebb, mert felfelé kell jönni). Útközben megettük a kis elemózsiánkat, nem siettünk, élveztük az időt is és a látványt is. 

A Denali Parkban is van egy kutya szánhúzó csapat, akik csinálnak bemutatót, meg lehet nézni, hogyan tartják a kutyákat, hogyan nevelik őket és hogyan húznak szánt. Közben sok információt megtudtunk a helyről, a kutyákról, a parkról. Bevallom én az előző kutyás helyet se és ezt se nagyon tudom hova tenni. Rengeteg kutya, mindnek van saját területe, saját kutyaházzal, de ahhoz, hogy ez így működni tudjon, minden kutya láncon van…

Visszamentünk a szállásra és tartottunk egy félórás csendespihenőt, még a vacsora előtt.

Este fél hattól egy 4 órás Jeep túrára mentünk. 8 színes Jeepben egymást követve haladtunk a felvezető ember után, aki közben rádión keresztül mesélt az itteni életről. Ennek a túrának az is célja lett volna, hogy a vadon élő állatokat is megfigyeljük, de mivel vadon élők így természetesen garantálni nem tudják, hogy látsz e majd a túra során jávorszarvast, medvét, vagy bármi egyéb helyi érdekességet. Sajnos valóban nem láttunk, de sok mindent megtudtunk. 

Írok néhány érdekességet:

  • Júniusban 21 órán keresztül van világos és csak 3 óra sötét, decemberben meg fordítva, egy nap 3 óra hosszat van világos és 21 óra sötét van. Télen akár -50 fok is lehet.
  • Sok elszáradt fenyőt láttunk eddig, ma kiderült, hogy egy kórokozó támadta meg 8-9 évvel ezelőtt a fenyőket. A kórokozó korábban is létezett, csak a hosszú hideg teleken elfagyott vagy a sok csapadék miatt keletkező fenyő gyanta segített a fenyőnek a bogár ellen védekezni. A klímaváltozás ennyire érezhető itt is, télen nincs már olyan hosszan elég hideg, és tavasszal nincs elég eső. 
  • Egy nagyon szép élénk rózsaszín virág nő, mint gaz a réten, ez a tűzfű (fireweed). Egy ikonikus alaszkai vadvirág, mivel az egész államban megtalálható nyáron, ráadásul magas termetével kiemelkedik a tájból és feldobja az állam tájképét. Gyakran látható nagy réteken és hegyoldalakon, vagy akár út mentén ez a virág, melynek mély földalatti gyökérrendszerének köszönhetően olyan területeken is virágzik, ahol nemrégiben tűz pusztított. Nyár elején  fokozatosan alulról felfelé nyílnak a virágai, és amikor a tetején is teljesen kinyílnak a virágok, akkor a nyár a végéhez közeledik. A tűzfűből gyakran készítenek finom lekvárt, fagylaltot és gyógytea-keverékeket. Sok alaszkai telepíti a tűzfüvet a kertjébe, mivel a méheket vonzza a számos virág, és segít beporozni más gyümölcsvirágokat. 
  • Az itteni egybefüggő erdő, ami nem csak Alaszka területen van, hanem átnyúlik Kanadába is a föld erdeinek 1/3–át teszi ki. 
  • A Denali területén az állam tulajdonát képezik az autóutak, valamint a mellette lévő 50 láb széles terület. Az ettől bentebbi rész az őslakosok területe, az úgynevezett Ahtna Land. Ez a terület egybevéve nagyobb, mint Ohio területe. Ide alapvetően nem szabad bemenni, de ha valaki azon szeretne mégis vadászni, halászni, akkor éves díjat kell ezért fizetnie. 
  • Denali területén télen csak legfontosabb utakat tisztítják meg a hótól, a többi úton kutyaszánnal vagy hószánnal közlekednek.  
  • 12 ezer folyó van Alaszkában.
  • Alaszkában jávorszarvas által több ember veszti életét, mint medve által, ugyanis a szarvas óvja a kicsinyét az embertől. Ezen a területen a jávorszarvasok 16-18 éves korukig élnek, ami vagy tíz évvel kevesebb, mint általában a jávorszarvasok átlag életkora, ugyanis itt annyival nehezebb az élet. Két éves korától évente van kicsinye, 1, 2 vagy 3. Egyévesen az anya elengedi a kicsinyét mert a következő babájára koncentrál. A jávorszarvas kicsinyek 80-90 %-a nem éri meg az egyéves kort ugyanis a kis jávorszarvas csak 6 hetes korára erősödik meg annyira, hogy el tud menekülni egy medve elől.

A jeep túra során több különböző helyen is megálltunk, hogy nézelődjünk, csodáljuk a tájat és lessük az állatokat. Hol egy tó mellett, hol egy magasabb ponton, ahonnan szép volt a kilátás, hol egy folyó mentén, és végül pedig az út mellett ahol az 50 láb széles szabályt betartva finoman beérett áfonyát szedtünk a medve elől, és azt csemegéztük. 

Későn értünk haza, már csak aludni maradt energiánk. 

Seattle – Alaszka – Vancouver – 6. nap

Posted by

0

2025.08.08. péntek

A mai nap a Denali Nemzeti Parkról szólt. Délelőtt 10 órakor indultunk a szállásról. Kicsit csípős volt a reggel, induláskor “már” 10 fok volt. De nem esett az eső és ennek mi nagyon örültünk. 

A nemzeti parkba egy hetes belépő van, ami fejenként 15 dollár. Néhány helyre el lehet menni kocsival, de vannak olyan területek, ahova csak a park által fenntartott busszal lehet eljutni. 

Sok túra útvonal van, és jó mert a térképen nem csak azt mutatja, hogy merre van, hanem hogy milyen hosszú, illetve mennyire könnyű, vagy nehéz. Ez alapján könnyebb választani. 

Kezdésnek a Savage River Loop nevű túra ösvényen mentünk végig, a Savage folyó mentén – mint ahogy a túra neve is mutatja. Ez egy könnyedebb túra, ami aránylag sík területen megy végig, de körbe veszik a hegyek, ami miatt olyan látványban volt részünk, hogy lassan haladtunk. Néhol letértünk az útról, elkalandoztunk egy-egy szikla megmászására, vagy helyi állatok felfedezésére. Macit nem láttunk, pedig a parkoló menti tábla ígérte, hogy itt még az is van. 

A túra után még egy másik kisebb ösvényen végig mentünk, majd a látogató központ melletti grill-be ültünk be “uzsonnázni”. Elpilledtünk, és mivel már 5 óra volt, inkább elmentünk a negyedórányira lévő boltba, mert fogytán a tej. Hát, a bolti árak Amerikához képest is dupla annyiak, szóval semmi se olcsó.de legalább van bolt.

A nap poénja az volt, amikor jöttünk visszafelé  a boltból, akkor a Nenana folyó felett átkeltünk egy magasan lévő hídon, és közvetlenül utána volt egy poros, koszos kis kiálló, ahol Bandi leparkolt, mondván hátha ki tudunk sétálni, körbenézni. Egy vékony kis ösvényt találtunk, ami kivitt minket egy szikla szélére, ahonnan a folyóra is szép volt a lelátás és a hídra is. Fotóztunk és élveztük a látványt, majd libasorban elindultunk vissza. Én mentem elől, de félre kellett állni, mert jött szembe egy korunkbeli srác motoros ruhában. Megkérdi egyszerű angolsággal, hogy szép-e a kilátás. Mondom igen, érdemes kisétálni (hasonlóan egyszerű angolsággal). Majd Bandi mond nekem valamit, mire a srác: Csak nem magyarok vagytok? – Ő Szegeden él, de kijött a nagynénjéhez San Franciscoba úgy egy hónapra, hogy közben motorral túrázik Alaszkában. Minden évben kijön, a motor fixen meg van, és a nemzeti parkokat járja be. Idén Alaszka van neki soron. Ez is egy élet. De szimpi srác volt. 

Egész nap jó időnk volt, leginkább ahhoz képest, hogy esőt ígért mára. Hűvös, szeles idő, sőt eleinte eléggé felhős, de van dzsekink is és sapkánk is, így nem fáztunk. És egy idő után egyre sűrűbben előbújt a nap, megvilágítva a hegyek csúcsait. Ahogy haladtunk a szálláshoz visszafelé, szemben láttuk, hogy már szakad az eső előttünk, de mi még napsütésben voltunk. Oldalra nézve éles, határozott színekben ott pompázott a szivárvány nekünk. Csoda szép volt. 

Este egy nagy Uno Flip party-t tartottunk sok nevetéssel. 

Seattle – Alaszka – Vancouver – 5. nap

Posted by

0

2025.08.07. csütörtök

Időben keltünk, mert 8:15-kor már találkozónk volt egy kutyaszán húzó csapattal. Talkeetna olyan kicsi, hogy a szállás ajtaján kilépve 3 házzal odébb sétálva volt a találkozási pont. Tulajdonképp 2 utca össz-vissz a falu.

Az Alaska Sled Dog csapata jött értünk meg egy párért, és egy negyedórás autós úttal elvittek minket egy kutyás farmra, ahol 175 szánhúzó kutya él együtt. Kipróbálhattuk a kutyaszánozást – hó hiányában kerekeken repülve a kutyák után. Megnézhettük, hogy hogyan élnek a kutyák egy ilyen helyen, hogyan dolgoznak, és nem utolsósorban kiskutyákat is lehetett simogatni. 

Van egy híres alaszkai szánhúzó verseny, az Iditarod melyet minden évben megrendeznek a tél végén. A hely tulajdonosa, a most 36 éves Dallas Seavey 6 kupát is elhozott már erről a versenyről.

Délben kijelentkeztünk a szállásról és tovább indultunk a Denali Nemzeti Parkba, ami bő két órányira van. Mondjuk nekünk ötórás lett az utunk, mert több helyen is megálltunk nézelődni, sétálni, felfedezni.

Délután fél 6 volt mire ezen az alaszkai utunkon a legészakibb pontunkra elérkeztünk. Nem a szállásra mentünk először, hanem a nemzeti park látogatói központjába, hogy néhány részletnek utána nézzünk. 

A szállás a nemzeti park szélén egy faházakból álló terület. Kellemes nagy szoba terasszal, kis konyha résszel. 

Itt nem sok étterem meg kisbolt van, nem lehet nagyon válogatni. De a szálláshoz tartozó étteremnek jó volt a minősítése és közel is van, így oda mentünk vacsizni. Várni kellett majd egy órát az asztalra, de könnyen eldumáltuk az időt.

Seattle – Alaszka – Vancouver – 4. nap

Posted by

0

2025.08.06. szerda

Esős napra ébredtünk Seattle-ben, na de kit érdekel, hiszen megyünk is tovább! Irány Alaszka, ahol Judittal (Amerikában élő nővéremmel) találkozunk. Időben keltünk, mert még a bőröndöket össze kellett pakolni, elmentünk még reggelizni (nyilván a már jól bevált olaszba), és 9-kor már vártuk az utcán az Ubert. Judit jóval korábban indult, messzebbről kellett odaérjen. Anno úgy foglaltuk a repjegyeket, hogy közel egyszerre érjünk Anchorage-ba. 

Az Uber sofőr tök kedves etióp srác volt, akinek a tesója Franciaországban séf. (Mi mindent meg tud az ember egy 20 perces autóút során a másikról…) Tudta, hol van Magyarország, sőt meglepően sok helyen járt már Európában. Beszélgettünk vele az itteni hajléktalan helyzetről, mert azért minket meglepett a “sátrasok” mennyisége. Így neveztem el őket, mert sokuknak van sátra, ami random az utcán, a parkban, a játszótér szélén fel van állítva és ott élnek. A város vezetése nem vegzálja őket, de a sofőr srác szerint nincs is velük nagy baj, a java kedves ember. Igen a drogos fiatalokkal van a gond. Azt mesélte, hogy nyáron azért ilyen sok a hajléktalan (télen elvonulnak vidékre), mert sok a turista, ugyanis innen indul rengeteg cruise hajó, és a turisták adakozóbbak… 

Alaszka az 50 amerikai szövetségi tagállam közül az egyik olyan, amely térben elszakad a nagy egységtől (a másik Hawaii). Területileg a legnagyobb, viszont lakosainak a száma alapján a harmadik legkisebb állam. (Néhány érdekes adat: területe: majd 1 millió 718 ezer négyzetkilométer! Kelet-nyugat irányban 2380 km széles, észak-dél irányban pedig 1300 km hosszú. Lakossága: 730 ezer fő, közel mint Seattle városé.) Az 1700-as évek második felében orosz fennhatóság alá került Alaszka, amely főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos, elsősorban a tengeri vidrákat vadászták. Abban az időben ezt a területet Orosz-Amerikának nevezték. A szőrmekereskedelem nem volt nyereséges, és az oroszok benépesíteni se tudták a területet, a telepesek nem találtak jó körülményeket, így elsősorban az ide érkező oroszok csupán kényszer hatására kerültek Alaszkába. Az Orosz Birodalom kevésbé jó anyagi helyzeténél fogva a fenntartását tovább finanszírozni nem tudta, sőt a krími háborúban is súlyos vereséget szenvedett, eladta a területet az Egyesült Államoknak. 1867-ben elkészült a szerződés, melyben II. Sándor orosz cár 7,2 millió dollárnyi arany vételárért átadta a területet Amerikának. Az oroszok többsége elhagyta Alaszkát, de természetesen még ma is él itt orosz kisebbség. 1867 október 18-án vonták fel Sitkában (az orosz közigazgatás központjában) az amerikai zászlót. Azóta ez a nap Alaszka napja. Alaszka nem tagállamként csatlakozott az USA-hoz, hanem csupán mint territórium, jóval később, csak 1959-ben vált az unió 49. államává. 

1896–1897-ben Alaszkában tört ki a történelem legnagyobb aranyláza. Következményei közül kiemelendő a társadalom átalakulása (az aranyásók közül sokan végleg le is telepedtek itt), a számos új település létrejötte, melyek közül sok nagyvárossá fejlődött, valamint a vasúthálózat kiépülése a bányák és a kikötők között. Az aranyláztól eltekintve azonban különösebb jelentőséget ezek után sem tulajdonítottak a területnek az amerikaiak. 

11:45-kor indult volna a gép, ehelyett 45 perccel később szállt fel. Viszont majd az egészet behozta, és délután f3 után kicsivel értünk Anchorage-ba, átrepülve egy újabb időzónába. Már -10 órában vagyunk Magyarországhoz képest. Ahogy haladtunk Kanada felett, közeledvén egyre inkább Alaszka irányban a kisebb pamacs felhők közül kikandikáltak a havas hegycsúcsok, néhol pedig a gleccserek húztak egyenes vonalat a képbe. Már a látványtól időnként azt éreztem, hogy fázik a lábam. A képernyőn a -58 fokos kinti hőmérséklet is csak erre erősített rá, miközben tudtuk, hogy ahhoz képest meglepően szép időjárásra érkezünk. 21 fok és napsütés várt minket. 

Anchorage nem Alaszka fővárosa, de a legnagyobb városa az államnak. A repülőgépek java ide érkezik. Judittal végül annyira közel egyidőben szálltunk le, hogy már a csomag felvételnél összefutottunk. Volt időnk beszélgetni, mert a bérelt kocsi felvétele több mint egy órát vett igénybe. Először Anchorage-ba mentünk bevásárolni, bár a bőröndök eleve megtöltötték a kocsi hátulját. 

Magát a várost későbbre hagyjuk, ma Talkeetna faluba akartunk eljutni, ami bő 2 órára van Anchorage-tól északra. Este 9 volt mire megérkeztünk, mert útközben egy részen megálltunk egy mini kirándulásra. 

Talkeetna egy ezer fős kis falu az erős sodrású Talkeetna folyó mentén. Ezer lakos, de olyan élet volt, mikor megérkeztünk, hogy öröm volt nézni. A térképen kinéztük a vacsora helyünket, már csak azért is, mert ebédre a repülőn mindannyian csak kis vacak chipset kaptunk, így már elég rendesen kopogott a szemünk. 

Még mielőtt elfoglaltuk volna az étteremmel majd szemben lévő szállásunkat, megvacsoráztunk. A naplemente este fél 11-kor kezdődik, ezért a vacsora után lementünk a folyó partra megcsodálni a Denali hegycsúcsát és a mellette lemenő napot. 

A szállásunk egy nagyon aranyos magánház, melynek a felső szintjét megkaptuk. Végül éjjel egy óra volt mire elmentünk aludni.

Seattle – Alaszka – Vancouver – 3. nap

Posted by

0

2025.08.05. kedd

8 körül már az olasz kávézónkban voltunk, hogy megreggelizzünk. 

A city pass-al a város híres akváriumába is be lehet menni, sőt ez a másik fix program a torony mellett. Ráadásul kényelmesen előre be lehet foglalni az időpontot, hogy hányra mész, és nem kell sorban állni. Nyitásra mentünk, bízva hogy akkor még kevesen vannak. Tényleg kevesen voltak eleinte, ideális volt.

Az 1977-ben megnyitott akvárium 2007 nyarán egy új épülettel bővült. A régi épület a Washington állam vizeinek az élővilágát mutatja be elsősorban. Az itt bemutatott állatok, a szabad természetben 1,5-18 méter mély vizekben élnek. Láttunk fókát, vidrát, különleges halakat, madarakat. Míg az új épületben a korall zátony halait nézhettük meg, cápa, rája, cuki kis bohóc hal, medúza és csikóhal is volt köztük. Mi az új épülettel kezdtünk, mert akinek nem volt előre megváltott jegye az a régi épületnél kellett sorba álljon, mi viszont választhattunk.

Délelőtt szépen sütött a nap, nem tudtuk meddig tart, mert már 10 órától borús időt jelzett az időjárás-jelentés. Amikor 11-kor kijöttünk az óceán világából, akkor vettünk két jegyet a kompra, ami a szomszédos Bainbridge Island-re megy. Minden nagyon klappolt, pikk-pakk a kompon voltunk, délben pedig már a kiszemelt szigeten. A tegnapi magyar család, akikkel megismerkedtünk ezt a programot ajánlották elsősorban. 

Bainbridge sziget Seattle alvó városa, melynek össz-vissz 23 ezer lakosa van. A komp óránként jár és csak oda felé kell jegyet venni. 

Először elsétáltunk a kiszemelt étteremig, ahol nagyon klassz halas ebédet ettünk. Utána nagyot sétáltunk a kis hangulatos szigeten próbálva az ebédet feldolgozni és a kajakómát túlélni. Tervben volt még az is, hogy biciklit bérlünk és azzal is megyünk egy kört, de végül ez elmaradt.

A visszafelé menő kompot pont lekéstük, így 40 percet vártunk és végül fél 6 után értünk vissza Seattle-be. Kissé megfáradva haza gyalogoltunk, majd már pihenéssel és pakolással telt az este, mert holnap tovább állunk. 

Seattle – Alaszka – Vancouver – 2. nap

Posted by

0

2025.08.04. hétfő 

Én még életemben nem aludtam egyben 11 órát, de most sikerült. Bandinak meg 12 óra lett az eredménye. Szóval korán keltünk, de legalább sokat aludtunk. 

Seattle város Washington állam legnagyobb városa. Ez a 15. állam amiben körbenézünk Amerikában. A város bő 700 ezer lakossal rendelkezik, de az agglomerációval együtt eléri a 4 milliót is. 

Seattle-t 1851-ben alapították, nevét a környék legendás indián vezéréről, Seattle törzsfőnökről, Noah Sealth, Si’ahl-ról kapta. 

És még egy érdekesség a városról, amit a Wikipédián olvastam: A 2005-ös statisztikák alapján Seattle az Egyesült Államok legképzettebb és legirodalmibb (ne kérdezd, nem tudom mit jelent!) városa.

7-kor elindultunk megkeresni a környék legjobb kávézóját. Az első helyet ott hagytuk, amit kinézett Bandi, mert a reggelik nem tűntek oly finomnak, de a második hely tökéletes reggelivel és olasz kávéval várt minket. 

Bandi közben néhány emberre oly természetességgel ráköszönt az utcán sétálva, mintha Fenyves-Parkvárosban a kutyákat sétáltatnánk. Megjegyeztem, hogy ez Seattle, nem kell mindenkire ráköszönni. Nem értette mi bajom nekem ezzel, majd visszafogta magát. De a következő sarkon, ahol az ingyenes egészségügyi ellátásra várakozó emberek ácsorogtak várván, hogy kinyisson a hely, az egyik helyi fazon úgy köszönt ránk, mintha Érd cityben a szomszédunk lenne. Bandi rám nézett, majd megjegyezte, hogy na, látod? Közben láttunk néhány fura embert: hajléktalant, betépett fiatalt, aki magában dumált, nagyon lepukkant ruhában lévő alakot, stb. Megjegyeztem, hogy sok itt a  itt furcsa alak, mire Bandi: Ja és mind köszön. 

Sétálva elmentünk a város ikonjaként számon tartott Space Needle toronyhoz, ami 1961-ben épült az 1962-es világkiállításra és Seattle életében mérföldkőnek számít. A 184 méter magas torony 6 szinttel rendelkezik, klassz kilátással a városra és az Elliot öbölre.

A Needle torony és még jó néhány attrakció a city pass megvételével kedvezményesen megtekinthető. A City pass tartalmaz fix látványosságokat, mint például a torony, és vannak benne választhatóak, összesen 5 dolgot lehet vele megnézni. A Needle környékén több múzeum is van, mi a Museum of Pop Culture-al (MoPop) folytattuk, amiben az 60-as, 70-es évektől napjainkig megtalálhatóak a pop kultúra legjelentősebb alakjai. Külön rész foglalkozik az ikonikus filmekkel, azon belül külön a fantasztikus filmekkel és a horror filmekkel, külön rész van szentelve a képregényeknek, azon belül az ázsiai képregényeknek. Megint másik területen a számítógépes játékok, valamint a zene, azon belül a gitár, ami ki van emelve. 

 

Délben végeztünk, elindultunk a kikötő felé de közben gondoltuk ebédelünk egyet. Megint egy ázsiai étteremben kötöttünk ki. Mondjuk én csak a hamburgerig jutottam…

Délelőtt felhős volt az idő, de ahogy kijöttünk a múzeumból már kellemesen sütött a nap, 24 fok, így egy sétahajókázásra gondoltunk, ami a city pass része, ezért aztán különösen ideálisnak tűnt. Ezt egy adott hajó társaság csinálja, 1 órás és az Elliot öbölben tesz egy kört más szögből bemutatva a várost. Jól jött ki mert ahogy visszasétáltunk a kikötőbe csak 5-10 percet kellett várni és már indult is a hajó. 

Délután a hajókázásból a piac felé vettük az irányt, de ma is csak érintőlegesen fedeztük fel, nem időztünk ott túl hosszan. Egy félig magyar családdal ismerkedtünk meg út közben, akikkel jót beszélgettünk és ajánlottak holnapra programot. 

Kora este meg rollerrel elmentünk a Lake Union-hoz, ami a reggel megnézett Needle tornyon is túl van. Itt Bandi nézelődött, míg én futottam egyet. 

A tó mellett vacsoráztunk egy jó kis olaszban. Borzalmas nagy adatokat adtak, de ez nagyjából egész Amerikára igaz, hogy irreális mennyiséget tesznek ki eléd. 

10 körül értünk haza, sűrű, tartalmas napunk volt szép időjárással, élveztük is.