Thaiföld – 7. nap

Posted by borsophoto

2014. augusztus 28. – Akkor merüljünk!

Először is tegnap elfelejtettem írni, hogy mi hír a Dióék bőröndjéről: hát konkrétan semmi! Keresik, és nem találják. Ezért aztán napról napra egy-egy új ruhadarabbal jönnek haza, meg Eszto lelkesen mos.

Ma ismét szétszéledt a társaság: a csapat képzettebb része reggel 7-kor kiment egy hajóval, hogy kétszer is merülhessenek a délelőtt folyamán. Azt mondták jó volt, bár az elsőnél egy szakaszon erős áramlat volt, ami azért melós tud lenni.
Aztán Dani meg én elmentünk reggelizni, majd Dani folytatta a tanfolyam elméleti részét reggel 1/2 9-től. Én pedig 1/2 10-kor mentem egy egy órás megbeszélésre, ahol átvettük, hogy mit kell tudni a haladó kurzusban.

Dióék egy picivel előbb értek vissza a délelőtti túrából, mint ahogy nekem kellett indulnom az első két merülésemre. Iszonyatosan izgultam. Már csak azért is, mert 3 huszonéves, angolul kifejezetten jól beszélő svéd sráccal voltam beosztva, egy angolul beszélő instruktor mellé. Meg hát a tudat, hogy egyedül leszek, jobban mondva, hogy semmi ismerős a közelemben. Bandi megsajnált, és velem jött a hajóra. Délelőtt is és délután is elég szeles volt az idő, ami nem annyira előnyös a hajóra való kiszálláskor. Mindenesetre teljesítettem a feladatokat: az egyik merülés során a lebegést gyakoroltuk, a másik merülésnél pedig az iránytűvel való navigálást.

Eközben pedig Dani már a medencében gyakorlatozott. Amiről csak 2 dolgot tudok: Dani nagyon élvezte, és a Csabinak a tanító bácsija tök megdicsérte. Ő nem is izgult úgy mint én!

Nekem estére bekattant a fülem. Mivel a merülések során nem volt gond, ezért azt gondolom, hogy a második gyakorlat után, a tengerből való kijövetelnél kaptam egy akkora hullámot a jobb fülembe, hogy még a bal oldali is attól koldult (de hülye ez a mondás!).
Az egészségőr csak részben volt felkészült. Tudta mit kell csináljak (mondjuk ezt tudtuk, hogy tudja!), de hirtelen a megoldást nem tudta a kezembe adni, így még vacsora előtt a patikába kötöttünk ki. Vacsora után pedig nekünk fellőtték a pizsit, Esztoék még csavarogtak egy kört.

Thaiföld – 6. nap

Posted by borsophoto

2014. augusztus 27.

Nincs jetlegünk, ügyesek voltunk hogy kibírtuk első nap este 9-ig. Reggelig aludtunk mindannyian, és akkor se kelt egyikünk se 8 előtt, sőt volt akinek 10-ig is bírta az alvókája… De most inkább ne személyeskedjünk… Ráadásul kényelmesek a bungalóink, jók az ágyak, szóval nem panaszkodhatunk.

Délelőtt a parton való csavargás mellett még egy 11 órás reggeli is beugrott. A thai kajával senkinek semmi gondja, sőt mondhatni az a nap fénypontja. A sziget ezen része – még csak ezen részéről tudunk beszámolni – eléggé a turistákra épült, és azon belül is leginkább a búvárkodni vágyókra. Így aztán ez a rész, Sairee Beach tele van búvár központokkal, kajáldákkal, thai masszás szalonokkal, és mindenféle nyári ruha árussal, motor kölcsönzőkkel és hasonló turistáknak eladható dolgokkal. Alapvetően nem drága se az étel, se a ruha.

Amint látjátok, nem igazán lehet betelni a természet adta szépségekkel…

Délutánra szétszakadt a társaság. Először Bandi meg én mentünk el egy emlékeztető merülésre. Aki több mint egy éve volt búvárkodni annak ez kötelező, azért hogy felfrissítse a tudását. Elméleti rész is van, egy két oldalas tesztet kellett kitölteni, amiben az elrontott részeket átbeszéltük. Jelentem nem volt sok hibánk! Majd a 3 méter mély medencében megcsináltuk az alapvető feladatokat, amiket egy búvárnak álmában is kell tudnia, pláne ha búvárkodásról álmodik. Vicces volt, mert már a feladatok végén jártunk, amikor feljöttünk a medence aljáról és olyan szél meg eső tombolt, hogy csak néztünk. De végülis már vizesek voltunk, sőt a medence vize nekem való, mert vagy 30 fokos (a tengerrel együtt!), így az volt a melegebb. Ezalatt Esztoék kipróbálták a masszást, meg túl voltak ismét a nap egyik fénypontján. Az eső nem tarott soká, de a szél maradt estig.
Mire mi végeztünk, addigra meg a Dani indulhatott a kezdő kurzusra. Összesen négyen vannak a csapatban, az elméleti rész javán túl is vannak, ami azt jelenti, hogy a búvár tankönyv első 250 oldalát holnapra tudnia kell, mert kikérdezik.

Ezek után már csak a vacsora maradt. Kisebb kérdés vetődött fel, melyre nem volt egységes a válasz: ugyanabba az étterembe menjünk, amit tegnap ajánlottak, és tényleg mindenkinek bejött, ráadásul mindenkinek van még minimum 2 olyan étele, amit enne az ottani étlapról, vagy menjünk és kóstoljunk meg valami mást? Ráadásul nem csak ezt az egy éttermet ajánlották, hanem még másik kettőt-hármat, bár tényleg a tegnapit többen is dicsérték. De a kérdés végül magától megoldódott: nem volt szabad asztal a másik helyen, amit választottunk volna vacsora helynek. Kénytelenek voltunk visszamenni a már bevált thai Su Chili nevű étterembe. Mondtam már, hogy ez a nap fénypontja?!?

A vacsorát egy UNO party-val próbáltuk lenyomni. Dani meg ahelyett hogy tanult volna, ronggyá verte a társaságot.

Thaiföld – 5. nap

Posted by borsophoto

2014. augusztus 26. – Megérkezés Koh Tao szigetére

Bangkokba reggel 7-re érkeztünk és vártak is minket a repülőgép kijáratánál, mert nem volt túl sok időnk, és a biztonság kedvéért útba igazítottak minket. Ráadásul a bőröndjeinkre rá kellett kérdeznünk, hogy meg vannak-e. Nem kellett felvenni, csak ellenőríztetni, hogy a gépben látják-e. Látták, mind az ötöt!
Minden nagyon flottul ment, hamar meg volt minden utas, így egy kicsit előbb is indultunk, és a széljárás is jó lehetett, mert másfél óra helyett csak egy óra tíz perces volt a Bangkok-Koh Samui járat ideje.

Aztán Koh Samui-n jött a következő meglepetés: nincs meg az egyik bőrönd az ötből. Dióéknak konkrétan csak buvár cuccuk van, azon kívül viszont semmijük. A kérdés hogy hol szakadt le a bőrönd a többitől? Mert ha még Londonban a járattörlés kapcsán, akkor az macerásabb. A lényeg, hogy nem tudjuk biztosra. Ráadásul Koh Samuiból aránylag hamar tovább is jöttünk, ugyanis indult a komp. Jelenleg bőröndügyileg reménykedünk, hogy Bangkokban szakadt le rólunk, és elvileg óránként jár repülő Koh Samuira, ott meg feldobják a következő kompra. Na majd kiderül.

Koh Samui nem nagy sziget, kedves és szegényes emberekkel. A komphoz átvittek minket a reptérről. De hát a kompnál kisebb káosz uralkodott. Itt a turisták átlag életkora max 30 év, és 90%-uk a hátizsákos turista. Egy, azaz egy ember próbálta a szigetekre menő komphoz navigálni a népet. Időnként esélytelennek tűnt. A kompunk nem csak a mi kis szigetünkre ment, hanem még vagy másik kettőre. Rengeteg kis sziget van itt a közelben és próbálják egy hajóval több szigetre is eljuttatni az embereket.

Már a kompra úgy szálltunk fel, hogy majd éhen haltunk, és addigra jött ki mindannyiunkon a fáradtság is felső fokon. Egy 10-15 perces szundival mindegyikünk túl lett a holt ponton. A kompnál várt a szállásadónk egyik embere, aki elvitt minket arra a szállásra, ahol maga a buvárközpont is van. Kerek 24 óra alatt megjártuk háztól házig, ha a második nekirugaszkodást nézzük.

A szállás csodás, a teraszunkról egyik irányban a tenger van pár lépésre, másik irányba meg a medence.

Dani holnap délután már kezdi is a buvártanfolyamát, mi pedig holnap frissítjük az eddigi szaktudásunk, aztán holnapután én is megcsinalom a haladó kurzust.

Persze estig semmi hír nem érkezett Esztoék bőröndjével kapcsolatosan, így 4-5 dolgot muszáj volt vegyenek, meg kimosta amilyük csak van.

Este a közvetlen környezetünket próbáltuk felfedezni, ami egy igazán jó thai étteremre szűkült, a sokórás éhezés után. Persze a szállásunk személyzetével is hamar barátságot kötöttünk. Igyekeztünk a fáradságunk és a kihagyott éjszakánkat leküzdeni: este 9-ig ébren is voltunk!

Thaiföld – 4. nap

Posted by borsophoto

2014. augusztus 25. – Az utazás napja 2.0

Tegnap elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lesz ha ma sem indul a gép, vagy nem férünk fel rá, vagy bármi közbejön. Meg persze az izlandi vulkán kitörésének tudata sem nyugtatott meg minket. Már kezdtük tervezgetni az utazás “B” verzióját.

Reggel 9-től volt reggelink a szállodában (ahogy a tegnapi vacsoránál is időre kellett mennünk, úgy a reggelihez is).
Esztoék reggel ellenőrizték a British Airways honlapján, hogy lehet-e valamit tudni a gépünk indulásáról. Már ki volt írva, hogy délután 1:40-kor indul. Mivel a reggeli után már nem volt dolgunk, így gondoltuk egyszerűbb elindulni, aztán majd várunk a reptéren. Abban tegnap már úgy is nagy rutint szereztünk.
20 percet vártunk a reptérre menő transzferre, és jól tettük hogy beálltunk a sorba, mert nem mindenki fért fel a kisbuszra. Végül majd fél 11 volt mire a reptéren voltunk újra. Eső búcsúztatott minket. Ezek után 45 percbe tellett mire kerítettek nekünk helyet egy Bangkok – Koh-Samui járaton. Bangkokban 2 óránk maradt az átszállásra, Koh-Samui-n viszont csak másfél óránk lesz a reptéren összeszedni a bőröndöket, transzferrel átjutni a komphoz, majd elintézni hogy a már kifizetett tegnapi jegyünket elfogadják. Így viszont várhatóan el tudunk menni a délben induló komppal és nem kell várnunk a késő délutánira. (Tegnapi járattal a délutáni kompot értük volna el.)

A kapuhoz közeledve egyre több ismerős arc került elő a tegnapi közös várakozásból. Az ígért 13:40-es indulást majdnem tartottuk is, és megkezdődhetett a 11 és fél órás repülőút. Vagyis angol idő szerint éjjel 1:00-re, magyar idő szerint éjjel 2:00-re, thai idő szerint pedig reggel 7:00-re értünk be Bangkokba.

Végülis az eredeti tervhez képest csak 22 órát késtünk.

Thaiföld – 3. nap

Posted by borsophoto

2014. augusztus 24. – Az utazás napja

Nem várt fordulat, mégis jelentkezem.

Délelőtt még pakolás, rendrakás várt ránk. De jól haladtunk a dolgainkkal, így a végén még vártunk is Lacira, a magyar sofőrünkre.
Laci 12 órára jött értünk, és vitt minket a reptérre. Egy óra autózás után jöhetett a reptéri szokásos procedúra, majd egy könnyed ebéd. Szinte igyekeztünk a beszálló kapuhoz, ugyanis még nem tudtuk mi vár ránk.

15:40-kor indult volna a repülő Bangkokba, de valami technikai hiba lépett fel a repülőgép víz ellátási rendszerében, így cirka 4 órát vártunk, közben epekedve hallgattuk az újabb és újabb hangosbemondós információkat. Alapvetően tudtuk, hogy Bangkokban lenne 3 óránk az átszállásra, és ha oly későn indulna a gépünk, akkor is óránként megy repülő Bangkok és Koh Samui között. Ráadásul ott szintén van 3 óránk hogy elérjük a kompot, amely átvisz majd minket Koh Tao szigetére, így aztán nem aggódalmaskodtunk. Kaptunk fejenként 5£ (2.000,-Ft) költőpénzt kupon formájában, amit bármire be lehetett váltani a reptéren. Utólag kiderült mégsem bármire. Persze ez annyira tipikus, hogy pont akkor kapod meg a kupont, amikor visszaérkezel 5 kávéval a kezedben…
Végül a Mókus Örs 25 fontját borra és gin tonicra költöttük.

Aztán este fél 7-re megtudtuk a szerelő csapat és a British Airways közös döntését: törölték a járatunkat. A tervek szerint legkésőbb holnap délután ugyanebben az időben megpróbálnak minket eljuttatni Bangkokba. A problémánk hogy nekünk még Bangkokból tovább kell mennünk. A Bangkok – Koh Samui járatot intézi a British Airways, de a Koh Samui – Koh Tao kompot nekünk kell módosítanunk, illetve a szálláson is jeleznünk kell, hogy egy kicsit csúszásban vagyunk.
A légitársaság biztosítja a vacsoránkat, a szállásunkat a repülőtér közelében, a szállásra menő transzfert, aztán a reggelinket, majd a holnapi visszajövetelt a reptérre. A légitársaság üzen a szállodán keresztül, hogy pontosan mikor is legyünk a reptéren. Izgi. És reménykedhetünk, hogy felszabadul egy másik nagy gép, amit akár már délelőtt beállítanak a mi szállításunkra.
Így aztán lemondtunk a nagyböröndjeink kiváltásáról, már csak azért is, mert mindannyian tettünk be a kézipoggyászba egy rövid nadrágot, tiszta pólót, tiszta bugyit, hogy ha majd Bangkokba a finom melegbe megérkezünk, akkor befizessük magunkat egy reptéri zuhanyra, és legyen tiszta ruhánk. Ez most pont jó lesz holnapra. Vissza ki kellett csekkoljunk az útleveleinkkel, de egész ügyesen csináltuk, köszönhetően az örsvezető rátermettségének.
Este 1/2 8-ra értünk a légitársaság által megjelölt Premier Inn szállodába. A vacsora viszont csak este 1/2 10-től volt. Na addigra jó éhesek voltunk. Előtte viszont lejátszottunk egy nagy UNO party-t a bárban.

Szóval ez csak egy majdnem utazós nap volt. Mindenestre a reptéren eltöltöttünk több, mint 6 órát.
Jelentkezem ha van fejlemény, változás. Ha nem írok, az azt jelenti, hogy úton vagyunk a célállomás felé.

Thaiföld – 2. nap

Posted by borsophoto

2014. augusztus 23. – A kihívás napja

Az örsön belül kb úgy tartjuk a szülinapokat, mint a Huszár családban: negyedévben egyszer. Ez egészen egyszerű, mert szépen eloszlik a társaság. Eddig úgy nézett ki, hogy a tavasz Esztoé, a nyár Bandié, az ősz Orsié és a tél Dióé. Nincs több évszak, szóval valakinek osztoznia kell. Dani nyári gyerek. Tehát nyár végén akkor hány szülinapot tartunk innentől kezdve? Igen-igen!

Na de mielőtt a szülinaposokra terelném a szót, leírom hogy délelőtt videót próbáltunk forgatni… De végülis ez még titok, szóval inkább mégiscsak maradjunk a szülinapi témánál.

Dióék nem akármivel készültek a nyáriak köszöntésére: elment a csapat egy kalandparkba itt London mellett, és egész délután ott voltunk. Először magasra felmásztunk majd a magasban kusztunk-másztunk vékony köteleken és végül drótkötélen leereszkedtünk. Mindenki nagyon élvezte. Bár Dani és Bandi arcán kisebb csalódás volt felfedezhető, amikor megérkezésünkkor meglátták itt a parkban a segway-t. A lényeg hogy ők nem tudták, hogy mit fogunk csinálni, és a segway láttán reménykedni kezdtek. De aztán kiderült számukra, hogy mászni megyünk. Élvezték, és a csalódottság eltűnt hamar az arcukról.

A segway egy olyan kis jármű, amin két nagy kerék között van egy talprész, amire két lábbal fel lehet állni, majd a talp rész előtt lévő karba kapaszkodva lehet irányítani és hajtani a járgányt. Nagyon vagány meg nagyon élvezhető.
Eszto és Dió nagyon is tudta, hogy a szülinaposok ettől megőrülnek majd és irigykedve nézik a segway túrázókat.
A mászás után gondoltuk eszünk egy szendvicset. De annyira bénák vagyunk, hogy elmentünk egy ilyen helyre pénz nélkül, mindenkinél csak bankkártya volt. Jobban mondva Daninál volt 20 svájci frank, de azt nem próbáltuk meg elsütni a park büféjében, ahol a csak készpénz felírat tátongott. A park mellett kis tó mentén beülős kedves kis hely várta a hozzánk hasonlóan csak bankkártyával közlekedő népeket.
Visszatérve jött a fiúknak az igazi meglepetés, mert hogy elmentünk végül segway-jel is egy egyórás erdei túrára. Kaptunk egy gyors, 3 perces segway továbbképzést, majd egy 10 perces gyakorlási lehetőséget és már indultunk is. Egy másik csapattal mentünk együtt, így voltunk 14-en. Nagyon szép erdős részen mentünk keresztül. Nagyon klassz volt.

Mikor visszaértünk még “oklevelet” is kaptunk.

Ráadásul a forgatókönyv nagyon jól volt megírva, ugyanis ahogy letettük a segwayt, és elindultunk a kocsihoz elkezdett szakadni az eső.
Vacsorára egy karibi étterembe mentünk Londonban. A nap végére, már este fél 9-re “kifingtunk” – mondta Dani.

Előre láthatóan ma déltől számítva több mint 24 órán át utazni fogunk kisebb megszakításokkal, mert átszállunk Bangkokban, majd Koh Samui szigetén. Kérjük ne aggódjatok, jelentkezünk, amint tudunk, és persze amint lesz net…

Thaiföld – 1. nap

Posted by borsophoto

2014. augusztus 22. – Ez még csak London

British Airways-zel utaztunk, ugyanis olcsóbbra jött ki, mint a fapados. Mivel a búvár cucc elviszi az egyik bőröndöt teljesen, így elég sok cuccal indultunk neki. Ráadásul nagyon minimális ráfizetéssel az első osztályon kaptunk helyet. Szóval a lényeg, hogy úgy utaztunk mint a nagy urak.
A gép időben indult, ellenben kisebb péntek délutáni dugó volt a londoni Heathrow reptéren, így tekeregtünk a levegőben egy darabig. De nem csak a reptéren volt nagy a forgalom, hanem az utakon is, ezért aztán vártunk Esztora egy kicsit. Eközben Dió meg ment Daniért a másik reptérre. Nagy volt az öröm, amikor otthon találkoztunk.

Egy olasz étteremmel ünnepeltük meg ezen időszak első örsi óráját. Danit barátunkká és csapattagunká fogadtuk, bár nem tartottunk beavató ceremóniát, amit én magam hiányolok.
Aztán a nem túl meleg, szinte már őszi időjárásnak mondható angol estében kiültünk a kertbe beszélgetni. Dani allergiás a macskákra, Dióéknak meg kettő is van… Ezért aztán Dani nem is az Esztoéknál alszik, hanem egy másik itt élő magyar család házában, akik épp otthon vannak Magyarországon.

Sajnos a dokumentáció kissé hiányos, nem készült több kép tegnap. Ígérem ma pótolom.

Thaiföld – 0. nap

Posted by borsophoto

2014. augusztus 21. – Mókus Örs találkozó

A Mókus Örs (angolul: Squirrel Squad) anno 2007 magasságában jött létre, egy olyan utazás során, amellyel az akkor már Angliában élő rokonokkal Malagán jártunk. Kimondatlanul ugyan, de éreztük, hogy itt minket már nem csak a rokoni szálak kötnek össze, hanem a világ felfedezésének vágya is.

Az Örsben mindenkinek meg van a vállalt feladata, természetesen szaktudásának megfelelően:
– Eszto az örsvezető, ezzel a pozícióval ő tartja egyben a csapatot, ő intézkedik és szervezkedik. Ha nem örsben gondolkodnánk, akkor ő lenne a szervezőbizottság elnöke. De természetesen ezt pozitívumként éljük meg, hiszen utazásaink során rengeteg szervezési, utánajárási, intézési terhet, feladatot vesz le a vállunkról.
– Orsi az örsvezető-helyettes. Ez a legkényelmesebb poszt, ugyanis ha bármi gond lenne az örsvezetővel, akkor segít a helyettes, különben meg nem csinál semmit.
– Dió az egészségőr, ő gondoskodik a gyógyszer állományról, illetve egy-egy felmerülő betegség esetén az orvosi beavatkozásról.
– Bandi mivel majd mindenhez ért, így ő kapta a nótafa feladatát. Akik közelebbről ismeritek azoknak nem kell elmeséljem hogy milyen “jó” a hallása, ritmusérzéke és zenei szaktudása. Kb. mint az enyém.

Időnként beveszünk a csapatba átmeneti tagokat. Ez leginkább akkor fordul elő, ha egy útra vagy eseményre csatlakozik hozzánk valaki.
Úgy tűnik eljött a pont, amikor valóban bővül az örsi létszám, és bekerül a csapatba Dió fia, Dani, azaz KisDió.
De ne rohanjunk ennyire előlre.

A lényeg, hogy ma összejön a társaság hogy kezdetét vegye egy újabb móka.

A mai terv csak annyi, hogy a már nemzetközinek mondható csapat Londonban találkozik, ezért aztán ma délután ellandoltunk LisztFerihegyről.

	Akos - Portugália – 9. nap
	Akos - Portugália – 1. nap
	borsophoto - Dánia 1. nap
	Akos Kerekgyarto - Dánia 1. nap
	borsophoto - Szingapúr 6. nap

BandiBorso utazik

Bandi és Borso utazásai a világ körül

Thaiföld

Thaiföld – 7. nap

Thaiföld – 6. nap

Thaiföld – 5. nap

Thaiföld – 4. nap

Thaiföld – 3. nap

Thaiföld – 2. nap

Thaiföld – 1. nap

Thaiföld – 0. nap