DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 6. nap

2015. január 27.

Ma mindenki jobban aludt, sőt Bandit konkrétan ébresztgetni kellett. Mondjuk Bandinak sikerült a 30 fokos melegben megfáznia, így talán jót is tett neki a pihenés. Bár én nem szólhatok semmit, mert az utóbbi időben én voltam az, aki majd minden nyaralás alatt nyavalyás volt. De Bandi sincs rosszul, issza a Neocitran-t, és időnként fújja az orrát.

Mustique szigetén tegnap este még vacsoráztunk egy jót, és közben kiderítettük, hogy a sziget VIP vendégei William, Kate és a Middleton family apraja-nagyja, mivel Middleton anyuka, Carole január 31-én tartja 60-dik szülinapját.
A fiúk hamar elkezdtek viccelődni, hogy hogyan kellene beosonni a partyra és találkozni Pippa Middletonnal (Kate hercegnő húgával). Születtek mindenféle megoldások, de végül a hajón kötött ki mindenki és nem a buliban. Ami ráadásul nem is tegnap volt, hanem majd 4 nap múlva lesz…

Mustique szigetére reggel még kimentünk: találtunk tegnap egy nagyon klassz kis pékséget, és ott akartunk reggelizni meg kávézni. Ráadásul mosdót is találtunk rendesebbet.

10:15-kor elindultunk tovább délre. A következő célpont Canouan szigete, amely ugyanúgy mint az eddigi szigetek a Saint Vincent és Grenadine-szigetekhez tartozik.

A szél valamivel kisebb volt mint tegnap: 20-22 csomó között mozgott, és 5 csomóval mentünk átlagban. A hullámok kb olyanok voltak mint tegnap, bár a fiúkat megkérdezve Laci azt a választ adta: hogy a tegnapi legnagyobb hullámoktól valamivel kisebbek a maiak, ellenben a tegnapi kisebbektől mindenképpen nagyobbak… Az időjárás kedvezőbb mivolta abból is látszott, hogy a tengeren látványosan több vitorlás volt kint. Tegnap elég sokszor volt olyan, hogy bármerre néztünk nem láttunk a horizonton senkit.
Ma időre oda kellett érjünk Canouan szigetére, ugyanis a 7-dik útitárs, alias Sanyi Laci Kanadából ott csatlakozott be. Eredetileg nem így terveztük, hanem hogy Saint Vincenten találkozunk vele aznap amikor mi is megérkeztünk, és jön velünk a kezdőponttól. Igen ám, de Laci nemrég szerezte meg a kanadai állampolgárságot, melynek tiszteletteljes eskütétele tegnapi napra esett, amit másfél héttel az indulás előtt tudott meg. Az eskütételt nem tudta kihagyni, próbált utána járni, hogy milyen egyéb megoldások vannak, de sajnos a repjegy ráfizetéssel való áttevése maradt megoldásnak. Hogy ne Saint Vincenten kelljen dekkoljunk, és rá várnunk, így a fiúk újratervezték még otthon az útvonalat, Sanyi Laci pedig aszerint módosítatta a repjegyét.

Mi délután kettőkor érkeztünk meg Canouan sziget Charlestown öblébe. Jól teljesítettük a távot, Laci gépe csak 5 után érkezett.

Bandi ma is próbált halat fogni… De azt hiszem ez nem az erőssége. Bár a végtelen türelme ideális párosítás a halak vízből való kiimádkozásával, de eddig sikertelen a fiú.

Du 2-től 6-ig élveztük a víz melegségétet, a pancsolás lehetőségét, a fotó témákat, a partot a már-már giccses zöldes víz színével, és a szegényes sziget barátságos lakosait.

Amikor kikötöttünk, akkor az egyik helyi ember homárt kínált nekünk. A fiúknak tetszett az ötlet, de mondták az embernek, hogy mi nem tudjuk elkészíteni. Emberünk még az elkészítését is vállalta. Rajtam kívül mindenki lelkes volt, én meg nem akartam a lelkesedésüknek akadálya lenni, ezért aztán én a maradék tésztára lecsapva jeleztem, hogy nyugodtan rendeljenek homárt. Mire véglegessé vált a homár utáni vágyakozás, és elhatározás született a vacilálásból, addigra emberünk már nem volt fellelhető. Így maradt a borsóleves… De finom volt!

Sanyi Laci is megérkezett rendben, nagy volt az öröm, mert minden rendben meg volt, még a bőröndje is!!!

Sajnos képet nem tudok feltenni… Megint nagyon gyatra a net. Talán holnap reggel.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 5. nap

2015. január 26. hétfő

Korán keltünk – már aki aludt… Nálunk a Bandi horkolása végett én nem igazán aludtam. De hát ilyen szokott otthon is lenni, bár akkor könnyűszerrel átmegyek a másik szobába, amit itt nem igazán lehetett most megoldani. Tulajdonképp van egy negyedik kabin, ami a Kanadából kedden érkező Sanyi Lacié, de oda nem akartam átmenni. Ráadásul utólag kiderült, hogy nem is tudtam volna, mert a Vikiék bőröndjei oda vannak kirakva.
Elég nagy szél volt az éjjel, ami még reggel is tartott, így nem kapkodtunk az indulással.

A kikötőben kis csónakokkal járják körbe a helyiek az átmenetileg itt parkoló vitorlásokat a friss reggelinek valóval, vagy a boltból hozott ásványvízzel, netán a reggeli friss fogással, vagy a mosott ruhával. Így aztán a reggelihez szükséges baguette-t emigyen szereztük be.
Reggeli után még kimentünk Bequia szigetére egy kicsit csavarogni. Ezeket a képeket az előző bejegyzésben láthatjátok is.

Végül 11 órakor indultunk 20-22 csomós széllel, és 5-6 csomós sebességgel hagytuk el Bequia sziget Admiralty öblét. Mustique sziget nyugati partja felé vettük az irányt. Mustique szigete teljes egészében magán tulajdonban van. Ez nem azt jelenti, hogy van rajta egy embernek egy épülete aztán semmi más, mert hogy hotel is található a szigeten, meg nagyon pazar kiadó házak, boltok, éttermek, na és fogadnak jól fizető vendégeket. Aztán azt olvastam róla, hogy a hírességek ide járnak pihenni, mert itt a helyiek békén hagyják őket, és nem készülnek mindenféle bulvár fotók róluk, mivel az egész szigeten tilos a fotózás.

Ahogy mentünk ki Bequira kikötőjéből a szél úgy erősödött, és a hullámok úgy nőttek. Kb. 1.5-1.7 méteres hullámaink voltak. Nem kapkodtunk, inkább biztonsággal mentünk, végülis nem nagy távolságot kellett megtennünk. Kint a nyílt vízen volt 30 csomós szelünk is. Közben Bandi próbált halat fogni…

A napocska ezerrel sütött. Kenjük is magunkat alaposan, mindenkinek van valami, ami tegnap nem lett elég rendesen bekenve így ma kicsit pirosabb a kelletténél. Nekem a fülem, Bandinak a nyaka.

1/2 4 volt mikor befutottunk Mustique-ra. Hamar kiderült, hogy a sziget le van zárva valamely VIP vendég miatt. Az öblöt lehet használni, ki lehetett kötni, volt is üres bólya. A szigetre kimehettünk, de csak bizonyos részeire… Ilyenek ezek a nyavalyás hírességek…

Közben kiderült, hogy az angol királyi herceg és felesége, William és Kate a VIP vendég.

A net nagyon gyatra, így képeket esélytelen hogy feltegyek, attól függetlenül hogy sikerült néhány képet készíteni miközben nem szabad…

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 4. nap

2015. január 25. vasárnap

Reggel jó korán ébredtünk mindannyian. A reggeli megbeszélés során kiderült, hogy éjszaka mindenkit támadtak a szúnyogok. Van szúnyogriasztó spraynk, de hát nem sokat ért, a szúnyogok győztek.
Volt megint eső az éjjel, de alapvetően jobban aludtunk.

Gazdag tojásrántottával nyitottunk reggeli gyanánt.
Aztán 11 órára készülődtünk el teljesen, de ebben benne volt a bőrönd keresés is, a reptérrel való kontaktálás, a sznori cuccok beszerzése, mosakodás, fürdés, mosás és minden.

Szél volt, így a fiúk vitorlát húztak és neki indultunk Bequia szigete felé, ami alapvetően nem volt messze. Annyira nem volt messze, hogy amikor kimentünk a kikötőből már láttuk is hogy hova tartunk. Bequia totál esőben várt minket. De nem aggódtunk, sőt szinte biztosak voltunk benne, hogy mire odaérünk már a felhőknek nyoma sem lesz.

2015/01/img_3381.jpg

2015/01/img_3387.jpg

2015/01/img_3380.jpg

2015/01/img_3390.jpg

2015/01/img_3388.jpg

2015/01/img_3393.jpg

Kb. félúton lehettünk, amikor hívtak minket a Saint Vincent-i kikötőből, ahol az elmúlt 2 éjszakát töltöttük. A charter cég, akiktől a hajót béreltük ígéretet tett arra, hogy segít a Laci csomagjának előkerítésében. És igen, azért hívtak minket, mert sikerrel jártak, és meg van a csomag. Azt mondta a lány, aki segített, hogy este 6-kor jön át az ő szigetükről a mi szigetünkre egy hajó és azzal elküldik.

Fél 2-kor már Baquia szigetének Admiralty öblében parkoltunk egy bólyán. Első dolgunk a mártózás volt. Jelentem nagyon finom a tenger! Aztán főztünk ebédet, majd délután csendes pihenő kellett következzen. Későn ebédeltünk így a csendes pihenő is soká tartott. Végül annyira elment az idő, hogy már 3/4 6 volt, és a 6 órási komphoz el kellett induljunk. Bár nem telefonált újra a lány, pedig ígérte, hogy ha feltették a kompra a csomagot, akkor hív minket. Végül a Laci csörgött rá… Magyarázott valamit, ami ismét elbizonytalanított minket. A partra mindenesetre kimentünk körbenézni. Nagyon kis kedves sziget. Csavargás közben jött a hívás: 7 órára bent van a hajó, legyünk addigra a kikötőben, és keressük Mike-t. Visszatért a remény.

2015/01/img_3408.jpg

2015/01/img_3427.jpg

2015/01/img_3404.jpg

2015/01/img_3445.jpg

2015/01/img_3434.jpg

2015/01/img_3415.jpg

Átsétáltunk a kikötőbe. Jött a hajó, és rajta volt a csomag!!!! Alig hittük el.

2015/01/img_3453.jpg

Ezek után, ezt meg kellett ünnepelni, így beültünk a parton egy étterembe vacsorázni.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 3. nap

2015. január 24. szombat

Az éjszaka nem volt teljesen zökkenőmentes. A tenger kellemes himbálódzását lassan megszokva időnként eleredt az eső, aztán pedig jöttek a szúnyogok. De a harcainkat megvívtuk és hajnalban már egész jól aludtunk.

Reggel hamiskás időre ébredtünk: hol szakadt az eső, hol csodásan sütött a nap, és ez fél óránként váltakozott. A reggelinket napsütésben ettük, de a végén felpattantunk a maradék üdítőnkkel mert úgy rákezdett.
Aztán mire a hajó műszaki átvételére került a sor (amit este a sötétben már nem lehetett), addigra megint a napocska simogatta a vállunkat. Különben finom 29-30 fok van, kellemes szellővel.

2015/01/img_3322-0.jpg

2015/01/img_3317-0.jpg

2015/01/img_3310-0.jpg

2015/01/img_3327.jpg

2015/01/img_3323-0.jpg

Este, attól függetlenül, hogy reménykedtünk, nem érkezett meg Laci csomagja.
1/2 11-kor elindultunk bevásárolni, hogy a hajón legyen kaja, innivaló, főznivaló. Közben a reptérre is beugrodtunk, hogy a Laciék csomagját tovább intézzük. A reptéren azt az infót kaptuk, hogy a csomag Barbadoson maradt, és a délután fél 2-es géppel hozzák.

Vásárlás után visszamentünk a kikötőbe, a hajón mi lányok megfőztük az ebédet, majd a fiúk folytatták a hajó árvételét, aztán délutáni csendespihenőt tartottunk míg a Laci meg a Viki újra kiment a reptérre.
Délután 1/2 5-re értek vissza csomag nélkül… Totál káosz, amire délelőtt még azt mondták, hogy Barbadoson van csomag, azt most nem értik, hogy hol lehet. A British Airways mutogat arra a légitársaságra, akik Barbadosról hoztak minket Saint Vincentre miközben az az egy biztos, hogy nem ők kavarták el. Gyanúsan hasonlít a szitu a szeptemberi thaiföldi hercehurcánkra.

Mi Bandival sétáltunk egy kicsit itt a kikötő közelében, ahol találtunk egy hajó temetőt.

2015/01/img_3343.jpg

2015/01/img_3340.jpg

2015/01/img_3346.jpg

2015/01/img_3350.jpg

2015/01/img_3359.jpg

2015/01/img_3356.jpg

Végül ezek után úgy döntöttünk, hogy még egy éjszakát itt töltünk a kikötőben Saint Vincentben és este még egy telefont megeresztenek a fiatalok egy reptéri kérdést, már csak azért is mert azóta újabb gép érkezett Londonból…

A hajónkon vacsoráztunk, majd aránylag hamar mindenki feladta az ébrenléttel vívott küzdelmet.
De jó, mert az 5 órás időeltolódást ha nem vesszük figyelembe, akkor este hamar lefekve olyan mintha otthon éjjel 1-2 körül mennénk aludni, majd a reggeli napfelkeltével való ébredés pedig olyan mintha otthon 11-ig aludnánk. Itt pedig mivel már este 6-kor sötét van, utána már csak mértékkel tud az ember értelmes dolgot csinálni az evésen és az alváson kívül.

2015/01/img_3374.jpg

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 2. nap

2015. január 23. péntek

Időben kellett kelni ahhoz, hogy az angol reggelinket elfogyasztva kimenjünk a 10:40-kor induló repülőnkhöz. Persze nem tudtuk, hogy ennyire flottul megy majd minden, és ott fogunk több mint egy órát téblábolni a reptéren. De elnézelődtünk, megittuk a kávénkat, és már lehetett is beszállni a gépbe.
Időben indultunk, a tervezett menetidő 8 óra 50 perc volt, ami azt jelenti, hogy az angol idő szerinti 10:40-kor való indulást 19:30-as érkezéssel lehetett párosítani (magyar idő szerint pedig minden egy órával előrébb volt).

2015/01/img_3256.jpg

Sok film, kevés kaja jellemezte a bő 8 órás utat. Magyar idő szerint este 8-kor, angol idő szerint este 7-kor és barbadosi idő szerint délután 3-kor landoltunk, ami azt jelenti, hogy a tervezett menetidőből 30 percet behoztunk. Barbadoson volt 2,5 óránk, hogy újra repüljünk. De ez a Barbados – St. Vincent járat már csak 30 percet vett igénybe. 1/2 7-kor leszálltunk, és sajnos hamar kiderült, hogy a Laci bőröndje nincs meg… Gyors ügyintézés után maradt a reménykedés, hogy a mai napon érkező utolsó géppel netán megérkezik a csomag.

2015/01/img_3279.jpg

2015/01/img_3286.jpg

2015/01/img_3284.jpg

Birtokba vettük a hajót, melynek neve “Swami” – bármit is jelentsen.

Ezek után már csak egy vacsorát kellett szereznünk. De itt a kikötőben sikerült ezt a feladatot is megoldani.

DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 1. nap

2015. január 22. csütörtök

A mai nap még csak arról szólt, hogy eljussunk Angliába, azon belül Londonba. Ráadásul ez a hadművelet este ment végbe, így a nap korábbi része készülődéssel telt.

Az útitársak bemutatásával kezdem: Szécsi Gábor és Orsi már ismerősen csenghet, hiszen augusztusban velük voltunk egy dél-olaszországi körúton. Különben pedig Gábor tulajdonostársa Bandinak. A másik pár pedig az Ivicsics Laci és a Viki. Laci szintén tulajdonostárs a BCA-ban.
A csapat már jól összeszokott társaság, ugyanis két évben is voltunk együtt vitorlázni.

A British Airways nem a kedvencünk: egyrészt legutóbb ők hagyták el a Dióék csomagját, másrészt max 24 órával az indulás előtt lehet megcsinálni az online check-in -t, amivel a jobb helyedet biztosíthatod a gépen. Persze lehet korábban is, csak akkor extra díjat kell érte fizetni. Ettől függetlenül mi most velük utazunk. Nem fizettünk extrát, hanem a laptop előtt vártuk, hogy üssön az óránk… Igen ám, de a két repjegy össze van kapcsolva: az egyik a Budapest – London járat, a másik az egy éjszakával később induló London – Barbados járat. Jön a kérdés: melyik indulás előtt 24 órával? Sajnos egyikkel sem. Attól hogy megszakítjuk az utat egy londoni éjszakával már nem is bírt velünk az internetes rendszer, kiírta, hogy majd a reptéren kell ezen folyamatokat végrehajtani. Ennek viszont az lett a következménye, hogy mire kiértünk a reptérre már majd mindenki becsekkolt, és a 6 ember 6 különböző helyre kapott beszállókártyát, egymással még csak nem is egy sorban.
Viszont nagyon szép új repülőgépen utaztunk.

A londoni éjszakázásnak az az oka, hogy a London – Barbados járat a Gatwick reptérről indul délelőtt 10:40-kor, amihez nincs Budapestről úgy reggeli járat hogy azt biztonsággal elérjük. Ráadásul nem is a Gatwick reptérre érkezik a British Airways budapesti járata, tehát még az egymástól 60 km-re lévő két reptér közötti transfert is bele kell kalkulálni az időnkbe. A megoldás tehát az lett, hogy a Gatwick reptér közelébe aludjunk egyet.