Az elmaradt Bequia képek:
2015 (Vitorlás túra)
DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 4. nap
2015. január 25. vasárnap
Reggel jó korán ébredtünk mindannyian. A reggeli megbeszélés során kiderült, hogy éjszaka mindenkit támadtak a szúnyogok. Van szúnyogriasztó spraynk, de hát nem sokat ért, a szúnyogok győztek.
Volt megint eső az éjjel, de alapvetően jobban aludtunk.
Gazdag tojásrántottával nyitottunk reggeli gyanánt.
Aztán 11 órára készülődtünk el teljesen, de ebben benne volt a bőrönd keresés is, a reptérrel való kontaktálás, a sznori cuccok beszerzése, mosakodás, fürdés, mosás és minden.
Szél volt, így a fiúk vitorlát húztak és neki indultunk Bequia szigete felé, ami alapvetően nem volt messze. Annyira nem volt messze, hogy amikor kimentünk a kikötőből már láttuk is hogy hova tartunk. Bequia totál esőben várt minket. De nem aggódtunk, sőt szinte biztosak voltunk benne, hogy mire odaérünk már a felhőknek nyoma sem lesz.
Kb. félúton lehettünk, amikor hívtak minket a Saint Vincent-i kikötőből, ahol az elmúlt 2 éjszakát töltöttük. A charter cég, akiktől a hajót béreltük ígéretet tett arra, hogy segít a Laci csomagjának előkerítésében. És igen, azért hívtak minket, mert sikerrel jártak, és meg van a csomag. Azt mondta a lány, aki segített, hogy este 6-kor jön át az ő szigetükről a mi szigetünkre egy hajó és azzal elküldik.
Fél 2-kor már Baquia szigetének Admiralty öblében parkoltunk egy bólyán. Első dolgunk a mártózás volt. Jelentem nagyon finom a tenger! Aztán főztünk ebédet, majd délután csendes pihenő kellett következzen. Későn ebédeltünk így a csendes pihenő is soká tartott. Végül annyira elment az idő, hogy már 3/4 6 volt, és a 6 órási komphoz el kellett induljunk. Bár nem telefonált újra a lány, pedig ígérte, hogy ha feltették a kompra a csomagot, akkor hív minket. Végül a Laci csörgött rá… Magyarázott valamit, ami ismét elbizonytalanított minket. A partra mindenesetre kimentünk körbenézni. Nagyon kis kedves sziget. Csavargás közben jött a hívás: 7 órára bent van a hajó, legyünk addigra a kikötőben, és keressük Mike-t. Visszatért a remény.
Átsétáltunk a kikötőbe. Jött a hajó, és rajta volt a csomag!!!! Alig hittük el.
Ezek után, ezt meg kellett ünnepelni, így beültünk a parton egy étterembe vacsorázni.
DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 3. nap
2015. január 24. szombat
Az éjszaka nem volt teljesen zökkenőmentes. A tenger kellemes himbálódzását lassan megszokva időnként eleredt az eső, aztán pedig jöttek a szúnyogok. De a harcainkat megvívtuk és hajnalban már egész jól aludtunk.
Reggel hamiskás időre ébredtünk: hol szakadt az eső, hol csodásan sütött a nap, és ez fél óránként váltakozott. A reggelinket napsütésben ettük, de a végén felpattantunk a maradék üdítőnkkel mert úgy rákezdett.
Aztán mire a hajó műszaki átvételére került a sor (amit este a sötétben már nem lehetett), addigra megint a napocska simogatta a vállunkat. Különben finom 29-30 fok van, kellemes szellővel.
Este, attól függetlenül, hogy reménykedtünk, nem érkezett meg Laci csomagja.
1/2 11-kor elindultunk bevásárolni, hogy a hajón legyen kaja, innivaló, főznivaló. Közben a reptérre is beugrodtunk, hogy a Laciék csomagját tovább intézzük. A reptéren azt az infót kaptuk, hogy a csomag Barbadoson maradt, és a délután fél 2-es géppel hozzák.
Vásárlás után visszamentünk a kikötőbe, a hajón mi lányok megfőztük az ebédet, majd a fiúk folytatták a hajó árvételét, aztán délutáni csendespihenőt tartottunk míg a Laci meg a Viki újra kiment a reptérre.
Délután 1/2 5-re értek vissza csomag nélkül… Totál káosz, amire délelőtt még azt mondták, hogy Barbadoson van csomag, azt most nem értik, hogy hol lehet. A British Airways mutogat arra a légitársaságra, akik Barbadosról hoztak minket Saint Vincentre miközben az az egy biztos, hogy nem ők kavarták el. Gyanúsan hasonlít a szitu a szeptemberi thaiföldi hercehurcánkra.
Mi Bandival sétáltunk egy kicsit itt a kikötő közelében, ahol találtunk egy hajó temetőt.
Végül ezek után úgy döntöttünk, hogy még egy éjszakát itt töltünk a kikötőben Saint Vincentben és este még egy telefont megeresztenek a fiatalok egy reptéri kérdést, már csak azért is mert azóta újabb gép érkezett Londonból…
A hajónkon vacsoráztunk, majd aránylag hamar mindenki feladta az ébrenléttel vívott küzdelmet.
De jó, mert az 5 órás időeltolódást ha nem vesszük figyelembe, akkor este hamar lefekve olyan mintha otthon éjjel 1-2 körül mennénk aludni, majd a reggeli napfelkeltével való ébredés pedig olyan mintha otthon 11-ig aludnánk. Itt pedig mivel már este 6-kor sötét van, utána már csak mértékkel tud az ember értelmes dolgot csinálni az evésen és az alváson kívül.
DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 2. nap
2015. január 23. péntek
Időben kellett kelni ahhoz, hogy az angol reggelinket elfogyasztva kimenjünk a 10:40-kor induló repülőnkhöz. Persze nem tudtuk, hogy ennyire flottul megy majd minden, és ott fogunk több mint egy órát téblábolni a reptéren. De elnézelődtünk, megittuk a kávénkat, és már lehetett is beszállni a gépbe.
Időben indultunk, a tervezett menetidő 8 óra 50 perc volt, ami azt jelenti, hogy az angol idő szerinti 10:40-kor való indulást 19:30-as érkezéssel lehetett párosítani (magyar idő szerint pedig minden egy órával előrébb volt).
Sok film, kevés kaja jellemezte a bő 8 órás utat. Magyar idő szerint este 8-kor, angol idő szerint este 7-kor és barbadosi idő szerint délután 3-kor landoltunk, ami azt jelenti, hogy a tervezett menetidőből 30 percet behoztunk. Barbadoson volt 2,5 óránk, hogy újra repüljünk. De ez a Barbados – St. Vincent járat már csak 30 percet vett igénybe. 1/2 7-kor leszálltunk, és sajnos hamar kiderült, hogy a Laci bőröndje nincs meg… Gyors ügyintézés után maradt a reménykedés, hogy a mai napon érkező utolsó géppel netán megérkezik a csomag.
Birtokba vettük a hajót, melynek neve “Swami” – bármit is jelentsen.
Ezek után már csak egy vacsorát kellett szereznünk. De itt a kikötőben sikerült ezt a feladatot is megoldani.
DÉL-KARIBI VITORLÁS TÚRA – 1. nap
2015. január 22. csütörtök
A mai nap még csak arról szólt, hogy eljussunk Angliába, azon belül Londonba. Ráadásul ez a hadművelet este ment végbe, így a nap korábbi része készülődéssel telt.
Az útitársak bemutatásával kezdem: Szécsi Gábor és Orsi már ismerősen csenghet, hiszen augusztusban velük voltunk egy dél-olaszországi körúton. Különben pedig Gábor tulajdonostársa Bandinak. A másik pár pedig az Ivicsics Laci és a Viki. Laci szintén tulajdonostárs a BCA-ban.
A csapat már jól összeszokott társaság, ugyanis két évben is voltunk együtt vitorlázni.
A British Airways nem a kedvencünk: egyrészt legutóbb ők hagyták el a Dióék csomagját, másrészt max 24 órával az indulás előtt lehet megcsinálni az online check-in -t, amivel a jobb helyedet biztosíthatod a gépen. Persze lehet korábban is, csak akkor extra díjat kell érte fizetni. Ettől függetlenül mi most velük utazunk. Nem fizettünk extrát, hanem a laptop előtt vártuk, hogy üssön az óránk… Igen ám, de a két repjegy össze van kapcsolva: az egyik a Budapest – London járat, a másik az egy éjszakával később induló London – Barbados járat. Jön a kérdés: melyik indulás előtt 24 órával? Sajnos egyikkel sem. Attól hogy megszakítjuk az utat egy londoni éjszakával már nem is bírt velünk az internetes rendszer, kiírta, hogy majd a reptéren kell ezen folyamatokat végrehajtani. Ennek viszont az lett a következménye, hogy mire kiértünk a reptérre már majd mindenki becsekkolt, és a 6 ember 6 különböző helyre kapott beszállókártyát, egymással még csak nem is egy sorban.
Viszont nagyon szép új repülőgépen utaztunk.
A londoni éjszakázásnak az az oka, hogy a London – Barbados járat a Gatwick reptérről indul délelőtt 10:40-kor, amihez nincs Budapestről úgy reggeli járat hogy azt biztonsággal elérjük. Ráadásul nem is a Gatwick reptérre érkezik a British Airways budapesti járata, tehát még az egymástól 60 km-re lévő két reptér közötti transfert is bele kell kalkulálni az időnkbe. A megoldás tehát az lett, hogy a Gatwick reptér közelébe aludjunk egyet.
BandiBorso utazik 