2019. február 2.

Szombat reggel lévén sokkal inkább érződött a városon a sabbat megtartása, mint péntek este. Csendesek voltak az utcák, se busz, se villamos nem közlekedett, autók közül leginkább csak az arab sofőrrel rendelkező taxis keresgélte a fuvarozandó turistákat, a boltok zárva voltak, a kiülős reggeliző helyek szintén. Az utcán a turisták bolyongtak, mint akik nem tudják, hogy hogy lehet túlélni ezt az időszakot, a zsidó lakosok pedig látványosan csinosabb öltözetben, mint hétköznap siettek csendben a zsinagógába családjaikkal. Érdekes volt látni, hogy mennyire erősen érződik egy városon – ahol ráadásul 3 különböző vallás megfér egymás mellett -, hogy sabbat ünnepe van. 

Az első terv az volt, hogy beülünk egy nem kóser reggeliző helyre, majd elmegyünk Betlehembe. Aztán ezt elég hamar feladtuk, látva, hogy semmi sincs nyitva. Gondoltuk majd reggelizünk Betlehemben… Aztán ahogy irányt vettünk, egy szűk kis sikátor mellett elhaladva feltűnt 3 lány, akik határozott lépésekkel betértek a sikátorba – mint akik tudják hova mennek és mit akarnak -, majd azzal a lendülettel ki is nyitottak egy ajtót, ami felett ott állt nem túl nagy betűkkel a “ZUNI bar” felírat. Hamar utánuk mentünk és kiderült, hogy ez bizony egy olyan hely, amely a nap 24 órájában és a hét minden napján nyitva van: reggeli, ebéd, vacsora, amire épp szükséged van. Mivel az volt az első kérdésük, hogy van e asztalfoglalásunk így valószínűleg egy felkapott helyre leltünk. Ez aztán a reggeli minőségéből is úgy tűnt. Nagyon jót reggeliztünk, majd kaptunk egy kupont, melyen egy 20%-os ebéd kedvezmény és egy 10%-os vacsora kedvezmény szerepelt.

Zuni után jöhetett Betlehem. Betlehemről azt kell tudni, hogy ugyan kevesebb, mint 10 kilométerre van Jeruzsálemtől mégse oly egyszerű a megközelítése mivel Palesztinához tartozó terület. Lehetőségek: 1, Jeruzsálemből indulnak szervezett turista csoportok, melyre befizet az ember, felteszik a buszra 40 másik ember mellé, megmutatnak mindent és vissza is hoznak. 

2, Helyi, arab busz a Damaszkuszi kaputól a nagy busz állomásról. Tulajdonképp ez a legolcsóbb megoldás, de a legkevésbé kényelmes. Ez a busz naponta többször is jár, de nincs pontosan meg, hogy mikor is, mert van ugyan menetrend, de nem tartják. 

3, Légkondicionált kisbusz (shuttle), amely számunkra jóval közelebbről indul, de naponta csak egyszer, délután 15:30-kor, de 17:30-kor már jön is vissza. 

4, Taxi, amely csak az ellenőrző pontig visz, ahol átjutva az ellenőrzésen újabb taxit kell fogni, csak már helyit, amely bevisz Betlehem főterére.

5, Olyan privát arab taxist keríteni, akinek van külön engedélye átmenni Betlehembe. Lehetőleg várjon is meg és hozzon is vissza. Természetesen ez az utolsó a legkényelmesebb és a legdrágább, de alkudni lehet és kell is. Ráadásul mivel mi 4-en vagyunk és ő fejenkénti árat mond, de egy fuvarral megússza, mert beférünk mind a négyen, így jobban lehet alkudni. Szóval ebből már tudhatjátok, hogy a kényelmesebb megoldást választottuk. Majdnem félárra lealkudtuk az árat. Odafelé menet még próbált minket meggyőzni a taxis srác, hogy kell nekünk egy idegenvezető is, aki majd simán bevisz minket a Születés Templomába, ahol hosszú sor áll mindig… Lelkesen mondtuk, hogy biztosan nem. Aztán amikor megérkeztünk csak beadtuk a derekunkat, mert a taxis haverja a templomtól jött és szintén tömegeket emlegetett. Egy tündéri 60 feletti bácsi lett a mi emberünk. Mesélt is sok mindent a templomról, a városról már odafelé menet, aztán egyszercsak már bent is voltunk a templomba. De nem is volt sor. Ennél a felismerésnél egy icipicit feleslegesnek tűnt a bácsi… Nem volt sok időnk ezen bosszankodni, mert aztán megláttuk azt a sort, amely a templom belső részében Jézus születésének emlékhelyéhez tartott. Az várhatóan egy 45-60 perc lett volna kiállni, mi meg olyan pikk-pakk bent voltunk, hogy csak néztünk. Emberünk ugyanis egy oldalsó részen (mondhatni a művészbejáron) a sor elejére terelt minket és lazán bent is voltunk abban az istállóbarlangban, amely Jézus születésének helye. Jézus születésének pontos helyét egy ezüst csillag jelzi a barlangon belül.

A Születés Temploma a világ egyik legrégebb óta működő temploma, amelyet az istálló barlang köré emeltek. Építését 326-ban kezdték meg és 333-ban fejeztek be. Azonban az a templom, amit ma láthatunk, nem az eredeti templom. A történelem során számos alkalommal felgyújtották, átalakították, kiegészítették az eredeti épületet, így mára egy elég eklektikus épület tárul elénk, ha Betlehembe érkezünk. Ennek ellenére is tény, hogy a világ egyik legrégebbi temploma ez. Emellett a Születés Templomának különlegessége, hogy egyszerre három egyház, a Római Katolikus, a Görög Ortodox és az Örmény Apostoli Ortodox Egyház is felügyeli és a templomot ezen egyházak által épített kolostorok veszik körül. 

A templom bejárata előtt volt az átrium, s innen három nagy ajtó vezetett az előcsarnokba. A két szélső ajtót már régen befalazták, és a középsőn is csak egész alacsony nyílást hagytak, ezért csak meghajolva lehet bemenni rajta. Nagyon szép a hozzá fűzött “lelki magyarázat”: Isten Fia megalázta magát, amikor emberré lett, aki belép az ő templomába, szintén alázza meg magát, hajtsa meg a fejét. Az alacsony bejárati kapu azt akarta megakadályozni, hogy a törökök ne vezethessék be állataikat a bazilikába.

Sok negatív kommentet olvastunk a Betlehembe jutással és a betlehemi élettel, emberekkel kapcsolatosan. Talán ezért is választottuk a taxit, ahol emberünk meg is várt minket. Még egy kis városi séta belefért aztán indultunk is vissza. Pont olyan simán visszajutottunk Izraelbe, mint ahogy kijöttünk. Még az útleveleinket se nézték meg. Beszélgettünk közben a sráccal és az kiderült, hogy bérelt kocsival mi magunk nem is mehettünk volna át. 

A délutánt Jeruzsálem modernebb részeinek felfedezésével töltöttük. A Dávid király útján (amire rálátunk a szállásunkról) indultunk el és néztük meg először a YMCA központ épületét, majd Heródes családjának sírját, a Szultán medencéjét és az abszolút nem ide illő szélmalmot. Eljutottunk végül a Szabadság Harangjának Parkjába (ami egy-két hónap múlva, ha minden virágba borul lesz igazán szép), és végül megnéztük a Szent András templomot. Visszafelé kicsit kerülve mentünk, cserébe találtunk egy zegzugos kedves kis részt szuperaranyos kis házakkal, majd kilyukadtunk a Mamila negyedbe. 

Nagyon kellemes időnk volt, én már pólóban sétálgattam délután. A nap még nem ment le, a Sabbat még nem múlt el, mi viszont megint éhesek lettünk. Ráadásul a reggel kapott kupon is ott várta a sorsát a pénztárcámban… Nem volt mit tenni visszamentünk Zuni-hoz, és egy fantasztikusan jót ettünk.