2025. október 6. hétfő

Judit nővéremmel hármasban jöttünk el Lisszabonba. Ő a magyarországi látogatását zárja egy újabb európai nagyváros felfedezésével. Mi pedig a 21 évvel ezelőtti lisszaboni élményeinket frissítjük fel és egészítjük ki egyéb portugáliai városokkal. 

Lisszabonba jelenleg csak fapados járatok vannak Budapestről, és már nem is emlékszem miért a Ryanair-re esett a választás (talán mert a mai napon csak nekik volt menetrend szerinti járatuk), de velük érkeztünk meg hétfő délután a portugál fővárosba. Tulajdonképpen tök időben indult és flottul ment minden, de bizton állíthatom, hogy ez a légitársaság használja a legkényelmetlenebb repülőgépeket. Sőt annyira jól ment minden, hogy a 4 órás utat 3 óra 15 perc alatt tettük meg, így 6 óra volt mire a Baixa de Lisboa negyedben egy sétáló utcában (Augusta Rue) lévő szállásunkra megérkeztünk. Az az ára, ha egy szép régi belvárosi épületben van a szállásod, hogy nincs lift. Ez itt 99%-ban az összes belvárosi szállásra igaz. Az 5-dik emeletre napi többször felmászni már alapból jó edzés, de 3 db 20 kilós és 3 db 10 kilós bőrönddel viszont már kemény melónak tűnt. De kaptunk segítséget, szóval nem panaszkodhatunk. 

Az otthoni hűvöskés október elejét egy kellemes 25 fokra cseréltük. 

A két szobás, konyhás apartman mindkét szobája szűk kis terasszal “felszerelt”, ahonnan a sétáló utcára látunk ki, valamint a nem túl távoli Tejo folyó tölcsértorkolatára, amely a Rua Augusta boltívén túl terül el. Innen indultunk el este felfedezni a közvetlen környékünket, valamint vacsorázni. 

Van másik ára is a belvárosi, sétáló utcás szállásnak: közvetlen az ablakunk / teraszunk alatt 3 fiatal zenélt majd éjfélig és olyan bulit csináltak, hogy egy darabig lent néztük, hallgattuk őket, majd felfutottunk az ötödikre. Este 10 után értünk “haza”, és ugyan fáradtak voltunk, de egy darabig így is a teraszon hallgattuk a műsort. Majd a hangzavart felváltotta az álom.