2024. február 17. szombat

Campeche nagyon megtetszett nekünk. Annyira, hogy felkeltünk reggel 6-kor, hogy a tengerparton mozogjunk még az erős napsütés előtt: Bandi bringával én futással. Míg én kocogtam Bandi fotózott is.

Majd a belvárosban reggeliztünk egy jót. Végül 11 óra volt mire elindultunk, illetve akkor még csak kijelentkeztünk a szállásról, majd a velünk szemben lévő parkban megismerkedtünk egy olasz csajjal és a szupercuki goldijával. Kicsit eldumáltuk az időt, majd elindultunk a 3 és fél órás kocsi távolságra lévő Balamkúba.

Nagyjából félúton megebédeltünk. A kinézett étterem mégse délben nyitott, hanem 3 órakor, viszont még csak fél 2 volt. Körbenéztünk, hogy milyen egyéb kaja lehetőség van. Az út túloldalán volt egy jó kis tacos büfé. Egy liter hűtött limonádé és a két jól megpakolt taco 2400 forint volt szép műanyag pohárral és tányérral.

Negyed négy volt mire Balamkúhoz értünk, ami egy maja régészeti lelőhely. Neve azt jelenti jaguártemplom. Balamkú Campeche állam középső részén, Calakmul község területén található egy viszonylag sík területen, őserdővel teljesen körbevéve.

Története a késői preklasszikus korban kezdődött, fénykorát a klasszikus korban (250 és 900 között) élte.

Az 1990-ben felderített, körülbelül 1 km²-es terület három fő épületcsoportból áll: a déliből, a középsőből és az északiból. A déli csoportban négy tér helyezkedik el, központi építménye egy 10 méter magas piramisos talapzat, amelynek felső részén egy templom áll. Itt stukkódíszek maradványait találták meg. A középső csoportban két tér van, amelyek közül csak az északit tárták fel, és itt található Balamkú legfontosabb épülete is, amelyben a terület legértékesebb műalkotása, egy 1,75 méter magas, 16,80 méter hosszú stukkós, színes fríz látható. Ez a fríz 550 és 650 között készült, és a maja világegyetem-felfogásnak megfelelő allegóriákat ábrázol: a király trónra lépését például úgy ábrázolja, hogy a király egy szörny szájából emelkedik ki felfelé, mint ahogy a Nap felkel a látóhatáron, míg a király halálát úgy jeleníti meg, hogy a szörny szájába esik bele, mint ahogy a Nap este lemegy. Ugyancsak megjelennek a frízen kígyóalakok és három jaguár is.

Iszonyat meleg volt ma: 35 fok, de olyan 35, amit 39-nek érzel.

A szállásunk Xpujil nevű településen van, ami még egy órányira volt Balamkútól. Mivel fél 5-kor végeztünk Balamkúban és a romvárosok 5 órakor zárnak, így a szállás közelében lévő felfedezni valókat holnapra hagytuk, cserébe megkerestük a szállásunkat. Hát… a településre beérve nem sok jót reméltünk. A közelben egy vasút építése folyik, amelyre rengeteg kamion és teherautó hordja az anyagot, ezekkel van tele a kisváros. Na meg a fehér porral, ami a teherautón lévő építési anyagból hullik. Várhatóan itt is alszanak a sofőrök a kamionjaikban, mert a meló után nem mentek el, hanem a város minden pontján ők parkolnak. Végül az utolsó utcába bekanyarodva egy kis zöld ligetben találtuk magunkat, saját terasszal, függő ággyal.

A kisboltba üdítőért meg az egyik közeli étterembe kiugrodtunk este.