2024. február 14. szerda

A belvárosi szállásnak előnyeit és hátrányait is megtapasztaltuk. Mi a jó kis érdi, városszéli csendhez vagyunk szokva, pláne ami az éjszakákat illeti. Éjjel 2-kor még bulika volt a mérsékelten hangszigetelt ablakunk alatt, hajnali 4:20-kor meg egy hajléktalan srác gyűjtögette a szállásunk előtti kis tér szemeteseiből a fém italos dobozokat, amiket természetesen egyesével össze is nyomott. Ahhoz képest, hogy a második emeleten vagyunk ez pont úgy hangzott, mintha a szobában csinálta volna (oké ebben van némi túlzás, de azért én erre keltem). A másik hátrány, hogy ugyan belváros, de parkolni is messzebb lehet, na meg a városba kocsival való be és kijutás 20-25 perc legalább.

De persze van előnye is. A reggeli kávé mindkettőnknek gyenge pontja. Itt alapvetően hosszú vizes amerikai kávét adnak a reggeliző helyen. Lehet presszó kávét kérni, de szerintem nem finom amit főznek. Az előttünk álló kis téren viszont már reggel korán nyit a Starbucks (szerintem a város egyetlen ilyen kávézója), és itt biztosra tudjuk, hogy melyikünk mit szeret kérni. Emiatt ott indítottuk a reggelt, és a kávé mellé szendvicset is vettünk, mert ezen a szálláson nincs reggelink. Majd felvettük a kocsink és elgurultunk a patyolatba a tiszta ruháért. Innen már egyenesen Celestún felé vettük az irányt. A másfél órányira lévő városkában voltunk fél 11 előtt.

Celestún és környéke a Yucatán állam ökoturisztikai paradicsoma. A 21 km hosszú és 59 139 hektáron elterülő különleges bioszféra rezervátum a világörökség része, melyet 1979-ben hivatalosan is vadmenedékké nyilvánítottak.

A település előtt van egy híd amely mellett sok-sok motorcsónak várja a turistákat. Bevallom őszintén, hogy jóval szimpatikusabb hely a turisták kezelését illetően, mint Río Lagartos, ahol néhány napja voltunk. Rendezett parkoló, ahol nem kell fizetni, a helyiek nem ugranak rád, hogy meggyőzzenek, hogy vele kell menned, hanem van egy ticket office, ahol befizeted magad egy másfél órás túrára és elvisznek 4 különböző helyre. Lehet választani, hogy társulsz-e másokkal a 6-8 fős csónakban, akkor olcsóbb lesz, vagy kéred, hogy magatokban a csónak kapitánnyal menjetek. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk. Valamennyire mindenki beszél angolul, aki a turizmusban dolgozik, de itt már jól lehet gyakorolni a spanyolt.

Első állomás a közel 20 ezer flamingóból álló terület megtekintése volt. A leállított motorcsónakkal csak álltunk a nyugvó szinte piros vízen és csodáltuk a közelünkben napozó, időnként fel-felszálló flamingókat. A baba flamingók még szinte fehérek, aztán minél idősebb annál sötétebb lesz a színe. A víz karotinkoncentrációja miatt a Celestún flamingói a legrózsaszínesebbek a világon. Ezen a területen december és március között van sok flamingó, az év ezen hónapjaiban érdemes idelátogatni.

A flamingók után egy madár szigetet jártunk körbe a rezervátumon belül, ahol láttunk kormoránt is és fehér valamint szürke pelikánokat is.

A vezető bácsink utána hatásvadász módon nagy sebességgel bekanyarodott a nyílt vízről egy kis ösvényre: egy mangrove csatornába. Leesett az állunk, hüledeztünk és nekem még a könnyem is kicsordult olyan szép helyen voltunk. A hab a tortán az volt, amikor egy baby krokodillal találkoztunk. Szerintem az én képeim nem annyira adják vissza ennek a területnek a szépségét. Bandi viszont készített egy videót, annak a linkét ide csatolom, ott megnézhetitek a délelőtti túránkat 3 percben.

A negyedik állomás pedig egy “Ojo de agua” avagy a “víz szeme” nevű hely volt, ahol egy víz alatti forrásból bugyogott fel a friss édesvíz. Hihetetlenül tiszta volt a víz, a környező fákon különleges madarak, és közben a vízparton egy elég méretes krokodil mozdulatlanul várta az uzsonnáját. Ez mind úgy, hogy kint volt egy tábla, hogy be szabad menni a vízbe! Teszem hozzá Bandin fürdőnadrág volt…

És akkor a video:

Utána kocsival bementünk Celestúnba, ami egy kis halászfalu. A fehér homokos part kellemesen kiépítve néhány beülős hellyel. Itt elpihengettünk vagy két órát élvezve a látványt, az ebédet és a hozzá kapott koktélt.

Három órakor elindultunk vissza Méridába, ahol világosban is szerettünk volna egy kicsit csavarogni. A város méretéhez képest elég kicsi az a rész, ami hangulatos és szép, így azt sikerült bejárni.

A Fő tér egyik oldalán van az 1500-as évek közepén épült Montejo család háza, amely ma múzeumként üzemel.

Este teljes megbolondulás és tömeg volt a városban Valentin nap miatt. Koncert, bulika, mindenhol virág árus. Éttermekben egy gramm hely se volt, de olyan nagyon nem is erőlködtünk rajta, mert nem voltunk éhesek.