2023. október 29.

Törökország ma ünnepli a köztársaság kikiáltásának 100-dik évfordulóját. Minden lezárva az óvárosban, mindenhol rendőr, hatalmas hadihajók a Boszporuszon, teljes ünnepi készültség. Csak a villamosok és a hajók járnak. Ha tudtam volna előre (vagy netán utána olvastam volna), hogy ezen a hétvégén ilyen fontos ünnep van ráadásul kerek évfordulóval, akkor nem mostanra vettem volna a repjegyet az biztos.

Reggel azzal kezdtünk, hogy a Kék mecsethez elmentünk 8:30-ra, ugyanis akkor nyit a látogatóknak. Gyönyörű, de nem annyira bejárható, mint a Hagia Sophia. Egy nagy rész le van zárva a látogatók elől. Be lehet oda látni, csak bemenni nem lehet.

Miután megnéztük a mecsetet elindultunk a part irányában és közben megreggeliztünk.

Üsküdarba akartunk hajóval átmenni, ez az ázsiai oldalon van. Nem volt nagy cél, kitűzött látnivaló, inkább csak az, hogy Ázsiába átlépjünk. A hajójegy 18 líra (230 Forint), 20 percenként jár a hajó 15 perc alatt ott is van. Ahogy mentünk egyik partról a másikra én béna töröltem véletlenül a kék mecset képeit a fényképezőgépről… Most már senki se fogja elhinni, hogy tényleg jártunk bent is. Ráadásul Bandi mindig csinál mobillal képet, de most valamiért nem készített. Végül inkább átálltam telefonra fényképezés terén, mondván hátha meg tudjuk még menteni a képek legalább egy részét.

Üsküdar kikötője mellett nagy készültség volt már az ünnepre, felvonuló diákok, zászló osztogató kioszk, tömeg, madárszar… (letojta a kezemet egy madár). Mivel a kikötő közelében lévő mecsetbe nem lehetett bemenni, így egy szűk órát töltöttünk össz-vissz Ázsiában.

Visszafelé az európai oldalra mentünk, de az Aranyszarv-öböl másik felére, ami a modernebb rész. Az új úticélunk a Beşiktaş negyed volt, ami még a Boszporusz híd előtt van, de a tegnap megnézett Dolmabahçe palota után. Na itt is mehettek az autók, mint az ázsiai oldalon, nem volt korlátozás. Ettől egy totális káosz volt ebben a városrészben. Konkrétan autókkal vonultak fel az emberek, a család beült a kocsiba, a gyerekek csüngtek kint a kocsi ablakban zászlókkal a kezükben, apa pedig üvöltette a török mozgalmi dalokat (legalábbis így külső füllel nagyon olyannak hangzik). Ha nem a zenét üvöltette, akkor folyamatosan dudált. A motoron hárman is mentek akár, a rolleren ketten, görkorcsolyával a kocsik között. A járdán egyre erősödött a forgalom, a villamosra meg egyre kevésbé lehetett felszállni. Elgyalogoltunk a Yildiz Parkba, ami a nyugalom szigete volt ebben az utcai őrületben. A park tele volt hasonlóképp nyugisabb helyiekkel akik a piknik asztalokat megterítve ebédeltek.

Úgy tudtuk, hogy 2 órakor lesz a Boszporuszon egy hajós felvonulás. Azt találtuk ki, hogy arra a partszakaszra visszamegyünk, ahol tegnap is jártunk: a Galata Portra. Én már itt is kezdtem besokallni a hangzavartól és a tömegtől. A parton megebédeltünk és élveztük, hogy ülünk az árnyékban ismét egy nyugodtabb ponton. Hajó felvonulás nem volt, lehet mi értettünk félre valamit.

Délután háromkor elindultunk a szállásra, hogy megnézzük a fényképezőgép memória kártyáját, meg egy kicsit lepihenjünk az esti fesztivál előtt. Fel akartunk szállni a villamosra, de esélytelen volt, vártunk még egy villamost, felpréseltük magunkat, de a második megállónál leszálltunk mert a tömegben teljesen rosszul lettem. Úgy voltam vele, hogy a világ végéről is haza gyalogolok csak ne kelljen még egyszer felszállni. Igen, de az utcán kb ugyanaz a tömeg volt, mint a villamoson. Ráadásul a boltok nyitva voltak és a nagy bazárnak a külső utcáin kellett volna hazajussunk, ahol rengeteg tötyörgő ember, gyerekek, öregek, boltosok, mindenki. Egyre jobban feszített a dolog, amikor egyszer csak az utca közepén egy lezárt kapuba ütköztünk. Végül egy baromi nagy kerülővel cirka 2 óra alatt a szálláson teremtünk. Én ezen a ponton csak magzatpózban csokit zabálva szerettem volna egy kicsit megnyugodni. Na az is két órába telt. DE! Közben Bandi visszaszerezte nekem a Kék Mecset néhány fotóját! És megfejtette, hogy mi lehetett a gondom a memória kártyával.

Este fél 8 körül elsétáltunk egy olyan helyre, ahonnan láthatjuk a tűzijátékot de bármikor könnyen hazagyalogolhatunk. Nem volt őrült tömeg. Már-már gyanús is volt. A Sarayburnuport nevű részen kötöttünk ki, ami a Topkapi palota tőlünk távolabbi végén van. Este 11-ig vártuk a tűzijátékot, de pont úgy nem jött, mint a Boszporuszon a hajós felvonulás. Kicsit csalódottan hazamentünk és összepakoltunk a holnapi hazaútra.