2. nap: 2023. szeptember 15.

Kényelmes ébredés után, finom reggelit követően 10 körül elindultunk.

Minimálisan volt cél, hogy merre is menjünk. Persze már az első sarkon ez a nagy szabadság meg is zavart bennünket.

Végül abban maradtunk, hogy a Vatikán, mint célpont nem rossz, közben meg szabadon csavargunk, vagy betérünk egy-egy templomba, netán kávézóba. A St Andrea templom volt az első állomás, de visszatértünk a Spanyol lépcsőhöz is és a Trevi-kút mellett is elmentünk.

A Vatikán területén fekvő Angyalvár környékén végtelenül nyugodt tempóban megebédeltünk, majd a Szent Péter téren megállapítottuk, hogy nagyon hosszú a sor, ráadásul a napon kellene várni a sorban, ami tart a Szent Péter Bazilikába.

A Bazilika előtti téren már készülnek a holnap délelőtti közös imára, egy rész lekerítve volt telerakva székekkel az alkalomhoz.

A tér bal oldalán van egy érdekes szobor, melyet pontosan négy éve avattak fel, 2019 szeptemberében. Egy életnagyságú “Angels Unawares” elnevezésű alkotás, amit egy kanadai művész, Timothy Schmalz készített a 105. Migránsok és Menekültek Világnapjára.

A városban több mint 2500 kút van és néhány kivétellel mindnek iható a vize (külön jelölik ha mégsem). Néhol sorban állás van, hogy az emberek a palackjaikat, kulacsaikat megtöltsék.

Kútnál már csak a fagyizó és a turista több a városban. Minden harmadik üzlet fagyizó a belvárosi részen, és nincs rossz fagyi. Ráadásul mindenhol alsó hangon 20 féle fagyi van.

Délután három óra volt, mikor kitaláltuk a Szent Péter téren, hogy csak jól jönne az a szieszta. Ráadásul egész meleg lett délutánra. Visszagyalogoltunk a szállásra közben érintve néhány dolgot még: például a Navona teret, ami Encsiéknek is és Andrásnak is élénken élt az emlékében, csak én álltam ott, mint egy ma született bárány. Érdekes, már sokszor megállapítottuk Bandival, hogy én az utazások során szerzett élményekre, látott és megjárt helyekre kevésbé emlékszem, mint Bandi. Cserébe én emlékszem az emberek nevére. Szóval a Navona tér egy nagy, nyüzsgő, három szökőkúttal is díszített történelmi óvárosi tér, telis tele éttermekkel, kávézókkal és fagyizókkal. A tér helyén egykor római aréna állt, adventi időszakban pedig itt rendezik meg a karácsonyi vásárt.

Délután 4 óra volt mire a szállásra visszaértünk és lepihentünk. András szülei nagyon jól bírták, több mint 10 kilométert sétáltunk addigra.

Mi este 6-kor elmentünk kicsit csavarogni, majd 7 után visszamentünk értük. Bandi kinézett közben a szomszéd utcában egy nagyon jónak értékelt éttermet, ahova ugyan foglalni kellett volna asztalt, de mivel az olaszok késői vacsora idejének elejére érkeztünk, így volt egy szabad asztal. Minimális kereséssel és internet használattal ma már pillanatok alatt ellenőrizhető a többi vendég által adott értékelése az étteremnek, így aztán ebédre is és vacsorára is tök jó helyre ültünk be.

Vacsi után elgyalogoltunk a helyi Városligetbe, ami kicsit kiesik a belvárosi forgatagtól, a Pinciano kerületben van. Egyet megállapítottuk aránylag hamar: ide nem este, sötétedés után kell jönni. A park gyönyörű fákkal teli hatalmas terület, benne két tó, a Borgia villa épülete, egy állatkerttel, szökőkutakkal és sok séta úttal. Talán marad időnk ide világosban visszatérni.

Egy jó fagyival zártuk végül a napot.