Két dolgot szeretnék elmesélni mielőtt nekivágunk Perunak. Az első, amit sokan tudtok már, pláne ha olvastátok a korábbi blog bejegyzéseket, vagy csak szimplán jól ismeritek Bandit. Bandi vízesés mániás. Olyannyira, hogy egy-egy utazás során borulhat is a szuperül előkészített útiterv, hogy beiktassunk egy vízesést, amiről addig nem tudtunk. Vagy eleve egy adott vízesés köré szervezni az utat. De végülis miért ne?

A másik belső kis infónk, hogy szülinap, karácsony netán névnap előtt, ha van ajándék ötletünk saját magunk számára, akkor azt átküldjük egymásnak e-mailben. Bandi az 50-dik szülinapja előtt nagyjából egy évvel küldött egy linket azzal, hogy az 50-dikre ezt kérné. A link az Iguazu vízesést mutatta be mindenféle oldalról. Gondoltam messze még az a szülinap… De Bandi memóriája ilyenben nem felejt, fél éven belül még kétszer elküldte a linket. Biztosra ment.

Ezek után már csak két kérdés maradt: mikor menjünk? és milyen más célpontokkal kössük össze? Igyekeztem utána olvasni Braziliának és Argentínának egyaránt, mondván, hogy maga a vízesés a két ország határán van. Végül bővítettem olvasmányaimat egész Dél-Amerikára. Minden információt, távolságot, lehetőséget egybevéve arra jutottunk (már Bandit is bevonva a szülinapi “meglepetésbe”), hogy a fő úticél Peru lesz, aminek a végén bónuszként szerepel majd a vízesés.

Első állomásunk így Lima, Peru fővárosa. Az időeltolódásnak köszönhetően, a hosszú út ellenére még az indulás napján meg is érkeztünk.

Hajnalban keltünk, mert a repülő 6:30-kor indult, vagyis 4:00-kor már szinte úton voltunk a reptérre. Amszterdami átszállással KLM légitársasággal utaztunk. A 2:15 perces Budapest – Amsterdam repülést egy szűk 4 órás várakozás követte. Majd egy 13 órás Limáig meg sem álló repülés. Nem panaszképp írom, de ez még lustálkodásból is sok… Ráadásul perui idő szerint eredetileg este 7:05-re volt kiírva az érkezésünk, melyet valahol egyszer csak megtoldottak plusz egy órával. Ezzel mi már csak a repcsin szembesültünk.

De előbb néhány alap adat és info Peruról: Peru Dél-Amerika harmadik legnagyobb, valamint az Andok legnagyobb területű országa. Fő gerincét az észak-dél irányú lánchegység, az Andok adja. Legmagasabb pontja a 6768 méter magas Huascaran és Peruban található a világ legmagasabban fekvő hajózható tava is, a Titacaca-tó 3812 méteres tengerszint feletti magasságban.

Északon Ecuador és Kolumbia, keleten Brazília és Bolívia, délen Chile és nyugaton mintegy 2000 km hosszan a Csendes-óceán határolja. Hajdan az Inka Birodalom központja volt. A közel 33 milliós lakossága etnikailag igen sokszínű: Peru lakói 43%-ban bennszülött indiánok. Ők sokszor tréfásan úgy hivatkoznak magukra: peruibb vagyok, mint a krumpli – pedig ez a zöldség is eredetileg innen származik. A lakosság 37%-a mesztic, 15%-a fehér, 3% pedig valamilyen egyéb rasszhoz tartozik.

Érdekesség, hogy Peru több mint felét az Amazonas medencéje alkotja, lakossága azonban csak töredéke a teljes létszámhoz képest. Míg Limában, a fővárosban pedig a lakosság majd egyharmada él.

Az országnak három éghajlati területe van:

1, A Csendes-óceáni partvidék trópusi sivatagi éghajlatú, ahol a hőmérsékletingadozás elég kicsi. A csapadék nagyon kevés. Lima ide tartozik, nem véletlen hát, hogy sokszor emlegetik: Limában sosem esik az eső. Ami persze így nem teljesen pontos, de az elmúlt 100 évben összesen 3-szor esett csak. 2, A középső területen, az Andokban magashegyi éghajlat van. Itt felfelé haladva egyre hűvösebb van. A tél csapadékos, a nyár száraz. 3, Az Amazonas térségében esőerdő éghajlat uralkodik. Az évi középhőmérséklet 26 fok körüli, a páratartalom magas.

Szóval perui idő szerint este 8-kor landoltunk, útlevél ellenőrzés és a csomag megszerzése után, kimentünk, hogy Uber-t hívjunk. Már otthon megnéztem a díjakat, látszott, hogy igen olcsó: reptér – szállás kb. fél óra menetidő és 2ezer forint alatt kijön a viteldíj. Na meg azt is olvastam, hogy a taxisokkal nagyon kell vigyázni. Míg vártuk az Uber visszaigazolását addig be is próbálkoztak nálunk többen is. A legviccesebb az volt, amikor meg akart győzni az egyik taxis, hogy a perui Sol és az amerikai dollár egy árfolyamon van, és fizessek dollárba.

Az első probléma ott volt, hogy az Uber nem tud bejönni a reptéri parkolóba, csak a taxikat engedik be, de mikor mi kimentünk hozzá (mert látod az applikáción, hogy hol van), akkor persze leszakadtunk a reptéri wifiről… elkerültük egymást, így lemondtam inkább és végül egy szimpatikusnak tűnő fiatal taxissal megállapodtunk, hogy annyiért elvisz, mint amennyiért az Uber vitt volna.

El is vitt, meg is érkeztünk a foglalt szállásra, ahol aztán hamar kiderült, hogy valami nem stimmel. A csávó váltig állította, hogy ő lemondta a szállásunk és ő nem tud szobát adni. Egy épület aljában álltunk, ahol se wifi, se egy angolul beszélő ember. Végül szereztünk wifi-t is, új szállást is, meg egy újabb Ubert is, hogy elvigyen minket az új szállásra és este 11 órára sikerült is megérkeznünk, lepakolnunk valahol Limában.