Ahogy az első éjszaka a kutyák nem alvásáról szólt, úgy a második – amikor a kutyák már egész otthonosan voltak – én ébredek fel minden apró neszre.

Kevés alvással, aránylag korai keléssel indítottam és elvittem a kutyákat reggel sétálni. Séta után közös reggeli, majd az úticélunk Ceske Budejovice volt valamint az attól tíz kilométerre eső Hluboká nád Vltavou kastély. Budejovice is csak fél órára volt a szállásunktól.

A kastélyhoz mentünk először, amely konkrétan egy mesebeli hely. Hluboká egy vadászkastély (melynek a Schwarzenberg család volt a legutolsó tulajdonosa) a Moldva felett uralja a környéket. A XVII. században vásárolta meg a család, és II. Johann Adolf, valamint felesége, Eleonora lichtensteini hercegnő angliai utazásai alatt kedvelte meg az angol stílust, ezért 1840 és 1871 között átalakították neógotikus épületegyüttessé a windsori kastély mintájára Hlubokát. A kastély a család birtokában maradt egészen addig, amíg 1939-ben Adolf Schwarzenberg el nem menekült a nácik elől. Mivel nem tért vissza, a hely állami tulajdonba került.

A kastély 140 berendezett szobájával és 11 tornyával a látogatók egyik kedvenc célpontja Dél-Csehországban. A kutyákkal ugyan a kastélyba nem lehetett bemenni, de a kastély parkja is olyan gyönyörű és nagy, hogy már az megérte az autókázást.

Nagyon szép időnk volt, így tényleg nagyot sétáltunk a parkban mindenhonnan megcsodálva a kastélyt. Itt is utolértek bennünket az ázsiai turisták, akik számára a kutyával való nyaralás elképesztő lehet, ugyanis végig a kutyáinkat fotózták. Volt, hogy Bandi várt rám, leült a fűre a két kutyával és arra érkeztem meg, hogy többen is őt és a kutyákat fotózzák.

Én azt gondoltam, hogy a kastély a semmi közepén van, de egy aranyos kis falu veszi körbe, ahol a parkolás körülményes megfizetése után tök jót ebédeltünk.

Délután visszafelé menet Budejovicebe még beugrottunk, bár arra már nem szántunk oly sok időt. Ahogy utánaolvastam a városnak ezt a rövidebb leírást találtam:

“Egyike a Dél-Csehországban található számos gyönyörű történelmi városnak, mely szabad királyi városként tett szert pompás épületeire és egykori gazdagságára. Dél-Csehország egyik legnagyobb városa, mely mégis megtudta őrizni kisvárosi hangulatát minden bájával egyetemben. Fontos szerepet játszott a huszita felkeléseknél, és egy idõben itt tartották a császári ereklyéket is. Több okból is érdemes felkeresnünk e történelmi emlékkel és kincsekkel teli, Prágától 150 km-re található várost. Az irodalomban kicsit járatosaknak valószínûleg Svejk katonát idézi, míg a sörkultúra tudósainak a mára világhírû Budvar (Budweiser) sört juttatja eszébe, amelyet máig itt gyártanak. Van itt más látnivaló is: a II. Premysl Otakar főtér szépsége önmagában is megéri az utazást, a gótikus-reneszánsz Fekete-torony, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városkára szépséges főterével és ámulatba ejtő középkori alapokon nyugvó alaprajzával, a kolostor és a Vasszűz tornya, amely a legenda szerint kínzókamraként is szolgált egy időben. Itt található a hazánkban is ismert Hardmuth ceruzákat gyártó Versatil ceruzagyár, mely már a XVIII. század óta működik.” (nagyutazas.hu)

Elsősorban a fő teret néztük meg, mivel a sörgyár szintén nem a kutyabarát helyek közé tartozik.

Ezután nem haza mentünk, hanem bementünk Cesky Krumlovba vacsorázni. Az óváros másik végébe mentünk egy tündéri kis térre, ahol egyrészt nagyon finomat ettünk, másrészt tovább csodálhattuk a városkánkat.

Este még egy kis társasjátékra azért volt erőnk, bár én voltam a szűk keresztmetszet, mert nagyon fáradt voltam addigra már.