Nem gondoltuk tavaly nyáron, hogy ilyen hamar újra itt találjuk majd magunkat. De tulajdonképpen kutyával nyaralni a közeli országok közül Szlovéniában nagyon jól lehet. A Bohinji-tó és környéke, vagy inkább a Triglav Nemzeti Park rengeteg kincset rejt még, amit nem láttunk, vagy úgy gondoljuk érdemes újra felfedezni.

Így aztán csütörtökön immár két kutyával nekivágtunk a majdnem végig autópályával kikövezett útnak. Aggódtunk, mert Boogie ezalatt a két hónap alatt mióta velünk él elég sokszor hányt utazás közben az autóba. De most nem kapott reggelit, és igyekeztünk az egyenes autópályán is zökkenőmentesen közlekedni. Olyan gyönyörűen végigaludta az utat, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Reggel ugyan fel volt háborodva mert nem kapott reggelit, és szerintem azt hitte, hogy ezt az éheztetést csak alvással lehet túlélni. Ezalatt Pogo izgatottan figyelte az utat. Ő már otthon a pakolásból tudta, hogy ebből itt nyaralás lesz.

Délután 5-kor érkeztünk. Egy kis faházat béreltünk. Lídia unokahúgom és férje Ati még betársultak a nyaralásba, de a faház így is elég nagy.

Idén szinten a Bohinji-tónál vagyunk, de míg tavaly Stara Fuzina nevű falu volt a bázisunk, addig most a tó túlvégén, Ukancban vagyunk.

Míg Ati és Lidi megérkezett, mi felfedeztük a közvetlen környékünket, elsétáltunk a tóhoz és vacsoráztunk egy jót.