2017. augusztus 16.

A mi térségünkre délutánra esőt ígértek, mi meg már korábban kitaláltuk, hogy ha egyik nap vacak idő lesz nálunk, akkor délre vesszük az irányt és megnézzük Szlovénia hatalmas, 47 km hosszú tengerpartjának egy kisebb szakaszát.
Reggel ködfelhőben ébredtem, kifejezetten izgalmas volt a reggeli kutyaséta. De mire visszaértünk Pogoval a kisházba már a felhő is odébb állt.

Három városkát néztem ki a tengerparton. 10 órakor indultunk és a legtávolabbi helyen kezdtünk, Piranban. Kicsit több mint két óra volt az út.

Piran Olaszországot idézi, nagyon látványosan jelen van a velencei birodalom építészeti hagyatéka, és jellemzőek a szűk, sikátoros utcák is. Egy-két ház teljesen olyan, mint Velence épületei. A sikátorok is olyanok, mintha Velencében járnánk, bár itt nem keresztben voltak kiteregetve a ruhák.

Piran a szlovén tengerpart ékköve. Kétnyelvű város, ahol a szlovén mellett az olasz is hivatalos nyelv. Minden utca és információs táblán mindkét nyelven tájékoztatják az embert.

Az óváros egy félszigetre épült, ahol kis helyen sok ház található. Teljesen autómentes övezet, hiszen keskeny, sikátoros utcák vannak, ráadásul lépcsőkkel, emelkedőkkel tarkítva, és a dombon Szent György temploma.

A Velencei Köztársaság a XIII. század közepén elfoglalta Pirant, Kopert és Izolát is. A velencei megszállás 1797-ig tartott. Piran több mint 500 évig volt velencei fennhatóság alatt, mely az egész város kinézetét, épületeit, látnivalói meghatározzák a mai napig. Eredetileg egy kikötő volt a főtér helyén, majd a XIX. században – a város terjeszkedése miatt – az öblöt betemették és létrehozták a jelenlegi főteret, mely egy meglepően nagy tér.

A délutáni nagy melegben nem csak mi pukkantunk ki, Pogo is nehezen viselte a 30-32 fokot. Az árnyékban elfogyasztott ebéd, majd később a fagyizás ami kicsit enyhített rajtunk.

Izolába eleve nem városnézést terveztünk, hanem strandolást, már csak azért is, mert tudtuk, hogy van egy aránylag kicsi elkülönített partszakasz, ami kifejezetten kutyásoknak van. Megkerestük és bevetettük magunkat a tengerbe. Egyértelműen kevésbé volt hideg, mint a Bohinji-tó! Pogo úszott, hozta a tengerbe bedobált botot, élvezte a kutyás társaságot és nem zavarta a tenger sója. Ugyan tényleg nem egy nagy partszakaszról beszélünk, viszont nem volt tömeg, folyamatosan cserélődött a strandolók társasága.

Izola után Koperbe gurultunk át. Ez a három kikötő város határozza meg Szlovénia tengerpartját. Koper a legnagyobb a három város közül.
Este fél 8 volt mire a városba értünk, de nem találtunk elsőre parkolóhelyet. Én közben rájöttem, hogy van a városban Aldi (jobban mondva Hofer), így előre vettük a bevásárlást.

Visszamentünk vásárlás után és a sűrűn tömött parkolóból épp kiállt valaki a helyéről. Sajnos hamar ránk sötétedett, de a város hangulatát sikerült még megízlelnünk.

Tudva, hogy több mint 2 óra az út haza, negyed 10-kor nekivágtunk a visszaútnak. Éjfél előtt a faluba érve még Pogot muszáj volt a patakban megfürdeti, nem akartuk, hogy a tengeri sós víz rajta maradjon.