2015. január 30.

Tobago Cays – Bequia: Tegnap délután jött egy ember motoros csónakkal, pólót meg jeget akart eladni, illetve rákérdezett, hogy másnap reggel kérünk-e friss bagettet. Kértünk, mert a friss pékárunak nehéz ellenállni. Ráadásul reggel 7 órára ígérte, ami teljesen ideális volt a számunkra, mivel időben akartunk kelni, hogy aztán időben el is tudjunk indulni.

7-kor itt volt a kenyeres ember, ami azt okozta, hogy 3/4 7-kor én már kint voltam, és olyan csudi szép napfelkeltében volt részem, hogy még a többiek is ámultak, amikor megmutattam a képet.

Reggeli után a fiúk még kimentek a partra, mert a tegnap esti vacsorának a táljait vissza kellett adjuk.
Aztán pontban 8:30-kor elindultunk egy 15-18-as széllel. Felhúzva az egyik vitorlát, konkrétan egyhelyben álltunk, de két vitorlával már 5-6 csomó közti sebességet elértük. Számításaink szerint ezzel a sebességgel 6-7 órás utat kell megtenni.

Bandi ma sem adta fel: tudva hogy hosszú útnak nézünk elébe, kivetette a peca zsinórt egy csalival a végén. Teltek – múltak a percek, szépen haladtunk, majd láttuk hogy a mögöttünk jövő vitorlás közelit, így Bandi ránézett a peca zsinórra, gondolta behúzza. Elég nehezen jött a zsinór, reménykedtünk hogy kapás van végre valahára. Már szinte fejben felosztottuk, hogy ki csapja agyon, ki pikkelyezi le, és fejben már fűszereztük is a halat, amikor gyanúsan kezdett minket megelőzni a zsinóron lévő kapás… Röhögve megállapítottuk hogy valószínűleg nem lett eléggé kifárasztva. Persze ezzel a lendülettel azt is felismertük, hogy a mögülünk érkező Bavaria vitorlást fogta ki a Bandi! Kénytelenek voltunk a zsinórt levágni és a Bavarianak adni csalistul. Egyenlőre befellegzett Bandi peca karrierje. Bár nem gondolom, hogy hosszú távon feladná… Nem az a típus, akit a kezdeti kisebb sikertelenségek eltántorítanának.

7-8 csomóval szeltük a hullámokat, így percre pontosan 6 óra alatt értünk át Bequiara. (1/2 3-kor kötöttünk ki.)
Mire bólyára álltunk Viki kész is lett az ebéddel: paradicsomos tészta volt sok sajttal.

Ezek után mikor kimentünk a partra, akkor úgy csüngtünk mind a heten a neten, hogy azt rossz lett volna látni.
Majd a hajón társasoztunk, és végül a parton vacsoráztunk. Előre lefoglalt asztalunk volt az egyik dicsért helyen, a FigTree nevű étteremben… Hát messze nem volt olyan jó, mint gondoltuk…
Szinte hogy visszasírtuk a “házhozszállított” tegnapi vacsoránkat.

A képeket holnap reggel mutatom, mert nem bírja a net.