2015. január 25. vasárnap

Reggel jó korán ébredtünk mindannyian. A reggeli megbeszélés során kiderült, hogy éjszaka mindenkit támadtak a szúnyogok. Van szúnyogriasztó spraynk, de hát nem sokat ért, a szúnyogok győztek.
Volt megint eső az éjjel, de alapvetően jobban aludtunk.

Gazdag tojásrántottával nyitottunk reggeli gyanánt.
Aztán 11 órára készülődtünk el teljesen, de ebben benne volt a bőrönd keresés is, a reptérrel való kontaktálás, a sznori cuccok beszerzése, mosakodás, fürdés, mosás és minden.

Szél volt, így a fiúk vitorlát húztak és neki indultunk Bequia szigete felé, ami alapvetően nem volt messze. Annyira nem volt messze, hogy amikor kimentünk a kikötőből már láttuk is hogy hova tartunk. Bequia totál esőben várt minket. De nem aggódtunk, sőt szinte biztosak voltunk benne, hogy mire odaérünk már a felhőknek nyoma sem lesz.

Kb. félúton lehettünk, amikor hívtak minket a Saint Vincent-i kikötőből, ahol az elmúlt 2 éjszakát töltöttük. A charter cég, akiktől a hajót béreltük ígéretet tett arra, hogy segít a Laci csomagjának előkerítésében. És igen, azért hívtak minket, mert sikerrel jártak, és meg van a csomag. Azt mondta a lány, aki segített, hogy este 6-kor jön át az ő szigetükről a mi szigetünkre egy hajó és azzal elküldik.

Fél 2-kor már Baquia szigetének Admiralty öblében parkoltunk egy bólyán. Első dolgunk a mártózás volt. Jelentem nagyon finom a tenger! Aztán főztünk ebédet, majd délután csendes pihenő kellett következzen. Későn ebédeltünk így a csendes pihenő is soká tartott. Végül annyira elment az idő, hogy már 3/4 6 volt, és a 6 órási komphoz el kellett induljunk. Bár nem telefonált újra a lány, pedig ígérte, hogy ha feltették a kompra a csomagot, akkor hív minket. Végül a Laci csörgött rá… Magyarázott valamit, ami ismét elbizonytalanított minket. A partra mindenesetre kimentünk körbenézni. Nagyon kis kedves sziget. Csavargás közben jött a hívás: 7 órára bent van a hajó, legyünk addigra a kikötőben, és keressük Mike-t. Visszatért a remény.

Átsétáltunk a kikötőbe. Jött a hajó, és rajta volt a csomag!!!! Alig hittük el.

Ezek után, ezt meg kellett ünnepelni, így beültünk a parton egy étterembe vacsorázni.