2014. december 27.

4-kor keltünk, 4:20-kor már a kocsiban ültünk. Reggel én vagyok az éberebb, így én kezdtem a vezetést. A terv az volt, hogy míg én vezetek, addig Bandi megpróbál visszaaludni. Nem ment neki, sőt teljesen felébredt…

Induláskor a GPS az 1245 km-es távot délután 5 órai érkezéssel párosította. Hajnalban nem sok akadályozó tényező volt az utakon, így az M7-esen nagyjából fékezés nélkül lehetett tempomattal végig menni. Ami kisebb meglepetés volt az út magyarországi szakaszában, hogy már a Balaton mentén havazott. Nem tartott hosszan, de a Letenye előtti utolsó benzinkúton már pár milliméteres réteg hevert az úton a friss, viszont még síelésre alkalmatlan hóból.
A szlovén matrica beszerzése és a félig üres tank teli töltése után Bandi akart vezetni. 6 óra után kicsivel már a szlovén autópályán koptattuk a kocsi kerekeit. Kicsit aludtam én, majd kicsit a Bandi és már Itália földjén autókáztunk (8:30).
Tulajdonképpen az utolsó 90 km-ig autópálya volt, ezért aztán az olaszoknál csak a fizető kapuknál kellett megállni. Délután fél kettőkor jött el az izgalmasabb szakasz: 99 km erős havazásban 3 hágón át. Itt még azt ígérte a GPS, hogy du 4-re meg is érkezünk, ugyanis a hajnali indulás óta egy órányi előnyre tettünk szert.
Nagyon lassan és kínlódva haladtunk, mert folyton elakadtak az autók előttünk. A miénk jól bírta. 3 óra alatt tettünk meg 55 km-t, amikor lezárták az utat, amin mennünk kellett volna, és visszaküldek minket az autópálya felé a három órányi 55 km-es szakaszon amin jöttünk, hogy aztán Grenoble-n keresztül közelítsük meg Les Deux Alpes-t.
Elindultunk vissza, de a GPS se akart igazán másfele menni, mint az eredeti, ám de lezárt utunk. Felhívtuk a szállásadóinkat, hogy tanácsot kérjünk tőlük. Megmondták az irányt. Elindultunk. 15 km-rel később visszahívott a szállásadó, hogy látja a neten, hogy feloldották az út lezárást, bár időjárás függő… Visszafordultunk és reménykedtünk.
Túl is jutottunk azon a ponton ahol le volt zárva. Örültünk. De elkezdett durvulni az idő: a szakadó hóesés mellé kaptunk szelet, ami köztudottan hóátfúvást eredményez. Öt kilométerrel jutottunk közelebb az úticélunkhoz, amikor nem engedtek minket tovább. Muszáj kerülni, reggelig tuti le lesz zárva az út. És még egy hágón át kellett volna jutnunk. Este 3/4 6-kor indultunk neki a kerülőútnak másodjára. Óriási dugó volt mindenfelé. Leesett 40 cm hó, és a hóátfúvások miatt több utat is lezártak, így a nem lezárt úton volt mindenki…
Közben Esztoék is dugóba álltak. Eleinte Dani nélkül, aki várta őket Grenoble-ben, majd Danival együtt.
7 órával később ismét 45 km-es közelségbe kerültünk, már ami a hőn vágyott szállásunkat illeti. Iszonyat szűk szerpentines utakon kerültünk, de legalább azon a részen nem volt nagy forgalom. Aztán az utolsó 10 km-es szakaszon megint megállt a forgalom de teljesen.
A 12-13 órás utat majd 21 óra alatt sikerült megtenni, ugyanis éjjel 1-re voltunk a szálláson. De a lényeg, hogy épségben mindannyian megérkeztünk.