2014. szeptember 3. – Vallomások napja

Eddig voltam illedelmes és nőies… De most be kell valljam, hogy szombat óta fosok. Azért nem terheltelek Benneteket ezen értékes információval, mert gondoltam kisebb diétával helyrehozható, (ami persze mindig csak a vacsoráig tartott, mert akkor aztán valami helyi kis finomsággal megfejeltem az aznapi piritósaimat, vagy tuna szendvicseimet), de aztán tegnap már gyógyszert is vennem kellett be rá, mert kicsit komolyabban haladtak a dolgok. A tegnapi gyógyszer viszont csak a tegnapi napra hatott, mára már nem (milyen meglepő), így aztán reggel elölről kezdődött minden. Na jó, hagyjuk a részleteket…
A lényeg, hogy én ezek után hol a teraszunkról nézegettem a medencét és közben olvasgattam, hol pedig egészen a medencéig merészkedtem (10 lépésnyire), és megmártozva olvasgattam tovább, ügyelve arra hogy a wécé kb 5 másodperces megközelíthetőségi távolságnál ne kerüljön tőlem messzebb.
Következtetés: hiába szereted a thai kaját, ha egyszer nem bírod!

Délelőtt a fiúk visszavitték a motorokat, amiket tegnapelőtt béreltünk. Én viszont tegnapelőtt este kisebb horzsolást bírtam gyártani a motorunkra. Szóval az úgy volt, hogy a fiúk elmentek az éjszakai merülésre, mi meg Esztoval úgy gondoltuk elmegyünk a városba, vissza a motoros sráchoz, hogy meghosszabbítsuk a bérlést egy nappal. A fiúk tudtak a mehetnékünkről, így előtte még egy kicsit gyakoroltuk is a motorozást. És mivel már otthon is mentem egy párszor robogóval, nem volt aggódás. Na, mindenesetre van még mit gyakorolnom rajta, mert a mi kis “telkünkről” a főútra való kikanyarodás előtt előbb megálltam mint kellett volna, aminek az lett a következménye, hogy eldöltem mint egy zsák krumpli. Mivel szinte teljesen álló helyzetből történt az eset, így a robi horzsolása lett nagyobb, nem az enyém. A kölcsönzős fiú nem örült a látottaknak, Bandi meg nem örült a végösszegnek. Így most azt hiszem már csak ezért is tartanom kell a diétámat, mert valahol vissza kell hozni a motor sérülés árát.
Következtetés: a motorozáshoz is érzék kell, vagy legalább gyakorlat.
A szigeten a fő közlekedési eszköz a motor, és mivel a sziget 90%-át a turisták töltik ki, így több hozzám hasonló, nem túl gyakorlott motorosba botlik az ember. Tehát alapvetően a népek figyelnek egymásra, mindenki lassabban közlekedik és óvatos, mert nem tudja hogy a mellette vagy szembe jövő hányszor ült már bármilyen kétkerekűn.

Ezzel a két gyönyörű vallomással nagyjából el is mondtam az én napomat. A többieké kicsit másképp alakult: délelőtt pihenés, medencézés volt, déltől meg duplát merültek. A tegnapi szélnek már nyoma sincs, sőt nagyon szép kék volt az ég, és ezerrel sütött ma a napocska.

Kora este újabb masszázsnak vetette magát alá a Mókus Örs, persze csak a délutáni medence party után, hogy aztán valami lightosabb vacsorát magunkhoz vehessünk.

Teljesen más téma, illetve egy újabb Koh Tao-i megfigyelés: elég sok a kutya meg a cica az utcán, amiről eleinte nem tudtuk megállapítani, hogy most kóbor állatok, vagy miért is vannak az utcán gazdi nélkül. Aztán azt is észrevettük, hogy tulajdonképp minden kutya meg cica bejár az éttermekbe, kávézókba, vagy van, hogy bejön a szállás területére és mondjuk lefekszik a medence partjára. Sehol senki nem szól rájuk, cserébe pedig nagyon békés természetűek. Ez egy furcsa kettősség, ugyanis nem látszik, hogy úgy ragaszkodnának az itt élők az állatokhoz, mint mi európaiak, nem simogatják őket, nem foglalkoznak velük, sőt kinézetre kicsit elhanyagoltak. Ellenben bárhol ott lehetnek az állatok, egymáshoz átjárnak, és a gazdik nem terelik el a másik kutyát. Bár sokszor nem is nagyon lehet tudni, hogy melyik kutya kié, mert hol itt látjuk, hol meg amott. Viszont legtöbbjüknek van nyakörve, ami arra enged következtetni, hogy mégse kóbor állatok. Már mindegyikünknek van kedvence. Ma reggel például a 6 asztallal rendelkező kis kávézóba 4 kutya volt egyszerre. Persze ez azért is lehetséges, mert nagyon sok helyen vagy nincs is ajtó, vagy ha van, akkor meg tárva nyitva tartják, és mindenki ki-be mászkál.

Tök mellékesen azért megmutatom, hogy milyen látvány mellett vacsoráztunk ma este: