2014. július 18. – Irány Palermo!

Délelőtt, a reggeli után összepakoltuk a csomagjainkat, ugyanis elhagytuk Taorminát, és elindultunk Palermo felé. Ez azt jelenti, hogy a sziget észak-keleti részéből elmentünk észak-nyugatra.

Történt egy kisebb baleset a kocsiba beülve: leejtettem a telefonom, aminek a kijelzője sajnos összetört…

A napi terv az volt, hogy hamar átmegyünk Palermoba, az új szállásunkra, ahol van medence, mivel kellőképpen meleg van, és a délutáni hőséget megpróbáljuk ott túlélni, és majd csak este megyünk be a városba. Na, most az a kisebb galiba történt, hogy egy egyórás út után az út mentén belebotlottunk egy szép nagy outlet-be. Ugyan későn vettük észre, de a következő kihajtónál visszafordultunk. Negyed egykor, a legnagyobb melegben sikerült bemennünk, és adtunk magunknak szűk két órát a vásárlásra, nézelődésre, csavargásra… Mondanom se kell, hogy két óra helyett majdnem négy volt mire tovább indultunk… Feltételezem nem kell felvázolnom, hogy mit csináltunk, de azért egy képet mellékelek:

Palermo: Hol is kezdjem?

Este majdnem hat órára érkeztünk meg a szállásunkra, ami klassz helyen van, mivel közel a tengerpart, és közel az óváros. Maga a szállás is kifejezetten szép és tiszta, és mivel van medence, így azzal folytattuk a megérkezésünket, hogy a medenceparton, illetve egyesek a medencében kipihentük a vásárlás fáradalmait.

Nyolckor elindultunk az óvárosba nézelődni.

Engem egy kisebb sokkhatás ért. Koszos, nagyon koszos, szemét mindenhol, húgy szag, kaki szag, hajléktalanok, igénytelenség. Kb ezekkel a szavakkal tudom leírni. Persze az óvárosban vannak hangulatos utcák, meg szép épületek, de ezeket már nehezen veszi észre az ember a sok más negatív hatás mellett.

Nagyon sok az autó, több mint amit elbír a város. Ez kora este, érkezésünkkor is érződött a forgalmon, az esti sétánkon pedig kerülgettük a rengeteg össze-vissza parkoló autót.

A közbiztonság itt a leggyengébb az eddig látott helyek közül, de nem volt semmi gond, csak itt éreztem azt, hogy jobban kell fogjuk a cuccainkat. Persze egy kismotoros menekülését végignézhettük, jobban mondva ugorhattunk el előle, mert úgy ment végig az utcán, hogy csak ordítani volt ideje, fékezni nem. Ugráltak a helyiek is, és káromkodtak ezerrel.

A képek nem véletlenül fekete-fehérek…