2013. augusztus 6. kedd
Bandit nem kíméltem, 3/4 7-kor felkeltettem, és kapott 15 percet az elkészülésre (20 perc lett belőle!). Napfelkeltében szerettem volna Staten Islandre menet New Yorkot lefotózni. De ahhoz ettől még korábban kellett volna kelni. Viszont a reggeli fények így is szépek voltak. Nekem kissé furcsa az, hogy ha az ember felkelt, akkor miért nem ébredt még fel. Ebben kicsit különbözünk Bandival. Én mondhatni ébredés előtt már fent vagyok, és pörgök, mint aki 3 kávét ivott, míg Bandi a kompon vette először észre, mikor arcába rohant a hideg szél, hogy már nem az ágyban fekszik. Szóval az első órában nem nagyon akart beszélgetni…
Tehát a terv az volt, hogy Manhattan déli sarkából induló komppal elmegyünk Staten Islandre, hogy lássuk a szabadság szobrot (az nem ezen a szigeten van, csak mellette mentünk el), meg egy kicsit a szigetet is feltérképezzük. Netán ott is igyunk egy kávét…
A sziget érezhetően szegényebb, mint New York City, ez látszik az épületeken is, de például a légkondi se megy olyan erősen, vagy semennyire se megy.
Visszafelé se bírtunk betelni a látvánnyal, olyan jól néz ki New York. (Lehet, hogy Bandi akkor látta először?):
Már majdnem dél volt, mikor visszatértünk a városba. Lesétáltunk a komptól a híres Wall Street-ig. Már valamelyik este jártunk arra felé, de az hétvége volt, és mindenképp meg akartuk nézni, hogy milyen is a környék munkanapon, amikor a sok üzletember fel-alá rohangál. Sajnos sok más turista pont ugyanezt akarta megnézni, így aztán leginkább csak egymást kerülgettük.
Majd metróval elmentünk a kínai negyedbe. Jaj, hát az nagyon más… Mintha hirtelen Pekingbe lettünk volna. Ennyire erős határvonalat városon belül még nem is érzékeltem.
A kínai negyed mellett van az olasz negyed, ami csak egy utcácska tele éttermekkel. Ott ebédeltünk, majd vissza boklásztunk a szállásra egy délutáni pihenőre. A négy napja tartó 12 órás gyaloglásoktól kissé megfáradtunk, bár lelkesedésünk semmit sem apadt.
A délutáni szundi után újra bementünk a belvárosi részre, gondolva mégiscsak az utolsó esténk New Yorkban: kicsit betértünk a Central Parkba, elmentünk perecet enni, egy hatalmas Apple boltban nézelődtünk, majd visszamentünk a Times Squere-re, meg a Broadway-re:
Végül egy találós kérdés: melyikünk hányszor látható a képen?
BandiBorso utazik 
Olyan élmény Veletek utazni! a történetekben is, de a képekben gyönyörködve pláne! Köszönjük a megosztást, én már mindig várom a délutáni órákat, mikor is jelenik meg a friss “napilap”?
No próbálkozom a találós kérdéssel – habár én ilyesmiben nem vagyok annyira jó! – Bandi 4 és 1/2; Orsi 2 és 1/4 . . . 🙂
Hát Mami, ez nem nyert, de szép próbálkozás volt. ❤
Gondolom lesz eredmény hirdetés is! Sőt a tutit is meg lehet majd tudni! 🙂 várom! puszi ❤
Orsi:4 Bandi:6?:Dszeretem a blogotokat!:)Amúgy az emberek kedvesek voltak?tényleg nagyon pörgős a város?Nincs megállás?
Barbi, közel jársz a megoldáshoz, bár én a Bandit úgy is számoltam, amikor háttal van. 🙂
A város iszonyat pörgős, rohanós. Nem is bírtunk felvenni azt a tempót, tényleg sokszor azon vettük észre magunkat, hogy állunk bambán, és próbáljuk felfogni a körülöttünk történő dolgokat. De közben meg nagyon élvezhető, mert annyi új dolgot látsz. Szóval New York klassz város!
jaaaa és ha számít a kezed a kép jobb szélén akkor vehetjük 5-nek,mármint Orsi:):)
Sziasztok Utazók!
Remélem reggel nem arra a metróra szálltatok, amelyiken egy 1,5 m-es cápa volt! 😉 most hallottam a rádióban! 🙂
Jó utat nagyon várjuk Atlantic City élményeket, kicsit sajnálom, hogy N.Y.-ban ilyen gyorsan elrepültek a napok, jó volt olvasni és látni az élményeiteket!!! Hajrá tovább!!!
Puszi Helga (még egyben)
🙂 nem, abszolút jó metróra szálltunk, hála Ákosnak!
Pu