2025. június 8.

Nekem nagyon tetszett tegnap Rothenburg és kíváncsivá tett, hogy turisták nélkül mennyivel jobb, így felkeltem 5:30-kor és 10 perc múlva már a város utcáit fotóztam. Visszamentem az egyik kedvencem pontomhoz, ahonnan két kapura is rálátni, majd a piactérre, aminek tök más volt a látványa az árusok nélkül. 6:30-kor pedig visszafeküdtem egy kicsit aludni. 

9-re lementünk reggelizni a szálló reggelizőjébe, de már előtte hallottuk, hogy az utcán megy a fesztivál hétvége vasárnapi műsora. Zenélő férfi csoport szerenádot adott az utca túl sarkán lévő fogadónál, majd átvonultak a mi szállónk elé. A műsor végén a házigazdák korsóban hozták a söröket megkínálva a zenészeket és beinvitálva őket a szálló teraszára. Míg a férfiak megpihenve itták a folyékony kenyeret, addig egy női csoport is megérkezett. De a lányok már nem a vendégeknek, hanem a korábban érkezett férfi csoportnak énekeltek. És az énekük kellős közepén nagyon hirtelen nagy szemekben szakadni kezdett az eső. A csajok hagyva a kornyikálást felfutottak a társaság mennyiségéhez mérten kicsi teraszra a fiúkhoz. Mi ezen a ponton el is engedtük Rothenburg középkori fesztiválját és inkább kocsiba ültünk, hogy a közelben lévő Bad Mergentheim nevű települést megnézzük. 

De Bad Mergentheimbe egy kicsit korán érkeztünk mert 11 órakor olyan kihalt volt a város, hogy azt hittük eltévedtünk. A város a Német Lovagrend egykori rezidenciája ma pedig gyógyüdülőhely, amely a Tauber folyó mentén, napsütötte szőlőültetvények tövében helyezkedik el. A város kastélyának kertje Németország egyik legszebb parkja. A kicsi belváros könnyen bejárható volt, nem is időztünk hosszan.

A települések, városok közötti út gyönyörű rendezett tájjal van szegélyezve, a zöld szín minden árnyalata visszaköszön, közben a távolban a következő városka templom tornya kikukucskál.

Lauda-Königshofen lett volna a második városkánk, de úgy esett, hogy autós városnézés lett belőle, sőt inkább mondanám, hogy csak áthajtottunk a településen. 

Ez egy borvidéki város, pompás templomokkal a frank barokk fénykorából. Történelmi hidak, impozáns favázas házak, helytörténeti múzeum és hat évszázados útszéli szentélyek, írja róla a leírás. Hát, mi ebből nem sokat láttunk. 

A kocsit muszáj volt tölteni, így arra gondoltunk, hogy míg esik az eső elmegyünk a legészakibb város felé, ami a Romantikus Út kiinduló pontja, hogy a közelében lévő töltőállomáson hasznosan teljen az esős idő. Amikor itt végeztünk már sütött is a nap a maga módján és tovább mentünk a negyed órára lévő Würzburgba. A város a Majna folyó két partján járási jogú városként terül el a maga 132 ezres lakosságával. 

Először a Marienberg erődhöz mentünk kocsival, ami a város magasabbik pontján van, előtte a város és a vár közötti domboldal beültetve szőlővel. Sajnos a vár egyik része felújítás miatt (2023-2026 között) nem látogatható, viszont a kert és az onnan látható város és folyó látványa lenyügöző miatt megérte felmenni. 

Majd minden nap esett az eső valamennyit, ezért igyekeztünk úgy menni, várost nézni, hogy mindig legyen bé terv eső esetére. A hét második felében már rutinosan a kajálást nem az éhségünkhöz igazítottuk, hanem az időjáráshoz. Délután három körül elfogyasztottuk az ebédünket, amivel aztán a végén nem annyira siettünk, mert ismét rázendített az eső.

Az Alte Mainbrücke a Majna folyón egy 8 boltíves kőhíd, amely a 19. századig a város egyetlene hídja volt. Jelenleg csak gyalogos forgalom van rajta, és bennünket erősen emlékeztetett a prágai Károly hídra. A híd elején egy kis ívó, ahonnan talpas üvegpohárban felszolgált borral a kezükben kisétáló emberekkel volt tele a híd, miközben élőben szóltak a Beatles számok. 

A Szent Kilian-székesegyház szintén az óvárosban, a Residenztől nem messze található, az egyik legnagyobb német román stílusú templom. Kívülről nem annyira megragadó, mint belülről, ugyanis 2011-2012 között egy belső felújításon esett át a dóm, és nagyon szép lett.

Az óvárosban lévő barokk stílusú Residenz nemcsak Dél-Németország, hanem Európa egyik legfontosabb palotája, része az UNESCO Világörökségnek. Gyakran emlegetik együtt a bécsi Schönbrunni kastéllyal. A barokk gyöngyszem 1720-1744 között épült. Bár Würzburg épületei a II. világháborúban súlyos mértékben megrongálódtak, a palota jelentős része épségben megmaradt: a lépcsőház, a császári terem, és a fehérterem, valamint a kertcsarnok is. A rokokó stílusú dísztermeket közel 40 évig tartó munkával restaurálták, az eredeti bútorokat és a kárpitokat is sikerült megmenteni.

A kastély kertje francia stílusú, melyet többször is átépítettek. 

Würzburg után már hazafelé vettük az irányt. Este 7 volt mire visszaértünk a szállásra, ahol Encsiék pihenősebbre vették. Mi meg Bandival még bementünk a városkánkba, de olyan kutya hideg volt, hogy egy kis séta után csak egy forró levesre vágytunk. Azt írta az időjárás-jelentés, hogy 11 fok van, de hőérzetre csak 5. Na ezt éreztük is.